A település Marosvásárhelytől alig húsz kilométerre fekszik, nevét valószínűleg madarakban gazdag erdeiről és a közelében álló Backa dombról kaphatta. Körülbelül ezer lakosából kilencszáz fő magyar nemzetiségű, ezt hamar megtapasztaljuk, amikor a parókiát keresve magyar útbaigazítást kapunk – több alkalommal is.

Hamar megtaláljuk a templommal szemben álló takaros házat, ahol Koncz László Ferenc lelkipásztor vár minket. A lelkész tizenegy éve szolgál a faluban, illetve az egyházközséghez tartozó két szomszédos fíliában: Nyárádszentlászlón és Nyomáton. Minhárom közösség aktívan látogatja az istentiszteleteket, emellett Backamadaras lakosságának több mint kilencven százaléka református.

Fiatalos lendület

A gyülekezetekben minden vasárnap van istentisztelet és vasárnapi iskola, amit a helyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület szervez. Emellett vannak bibliaórák, vallásórák és a lelkipásztor folyamatosan látogatja a backamadarasi idősek otthonának lakóit is. A közösség számára komoly összetartó erő a gyülekezet kórusa, amely már 2009 óta működik.

Koncz László örömmel számol be róla, hogy a faluban sok fiatal él, nem jellemző annyira az elvándorlás, mint a környéken. Az ifjúsági táboroknak emiatt is komoly hagyománya van, ezeket a nyárádszentlászlói gyülekezet ifjúsági házában tartják. „Igyekszünk minél többet foglalkozni a családokkal, idén a tábor utolsó napja is családi nap volt, ahol együtt lehettek szülők és gyerekek, illetve szerveztünk egy előadást a szülő-gyermek kapcsolatról” – teszi hozzá.

Hitében él

Beszélgetés közben átsétálunk a templomhoz, amelyről megtudjuk, hogy 1629-ben épült, majd 1818 és 1825 között bővítették, ezt követően épült meg a tornya is. Koncz László Ferenc büszkén mondja el, hogy elődje, Gáspár András szolgálata alatt épült fel a két leányegyházközség temploma a régi vályogtemplomok helyére. A backamadarasi templom jelenleg is felújítás alatt áll, október végére készül el, 31-én, a reformáció ünnepén úrvacsorás istentiszteleten adnak majd érte hálát.

A templomkertben megtorpanunk, az épület előtt áll ugyanis a „találkozások kopjafája”, amelyen a település összes jellegzetessége szerepel: a falu első, 1392-es feljegyzésének dátuma, az erdélyi címer, háttérben pedig a reformátusság. „Hitben és nyelvében él a nemzet” – hirdeti a kopjafa alján egy márványtábla az örök igazságot. Szintén a kertben kapott helyet a településről származó Baczkamadarasi Kis Gergely, a székelyudvarhelyi református kollégium egykori igazgatójának szobra is.

A templom ajtaja előtt még egyszer megállunk egy különleges, faragott kő előtt, amelyről Koncz László elmondja, Losonczi Mózes templomépítő lelkész sírköve. „Losonczi Mózes a Backa domb oldalában várja Krisztusát, de sírkövét a presbitérium az enyészet elől a templom tövébe menekítette, hogy ezzel is tisztelegjünk előtte” – foglalja össze.

Örök Ige

A templom belülről tágas, fehér falai és hímzett terítői otthonossá teszik. A hangulatos színeket és a tágas teret nézve igazi érdekességre leszünk figyelmesek: a felújítás során az egyik falról kiderült, hogy üreges, ebben tártak fel egy reneszánszkori szentségtartó fülkét. „Ez a lelet átírja a templom történetét, ebből arra következtethetünk, hogy a 17. századi építkezés során a régi templomot beépítették az új, református templomba” – hívja fel a figyelmet a lelkipásztor. Mivel a szentségtartó fülkével szemben szokott állni a papi ülőfülke, ezért feltételezhető, hogy ez ebben az esetben is így van – erre utal a fal kongása is – de ennek feltárására nem volt lehetőség.

A gyülekezet egyik fontos ereklyéje, egy 1661-ből származó Biblia az úrasztalán fekszik kinyitva. „A templom ékessége ez a Szentírás, azzal, hogy bármikor rátekinthetünk, emlékeztet rá, hogy nincs más fundamentum, egyedül Jézus, az örök Ige” – fogalmaz Koncz László, majd hozzáteszi, hogy a gyülekezet hagyományit is úgy őrzi, mint értékeit, a mai napig külön ülnek istentiszteleteken a férfiak, a nők, a legények és a leányok. A konfrimandusok a karzaton foglalnak helyet, amIről a padok előtt álló fakorlátra írt szövegek is tanúskodnak. A lelkész úgy véli, fontos, hogy a konfrimációra készülő fiatalok egy-egy mondattal vagy évszámmal nyomot szeretnének hagyni, ugyanúgy szerepel név 1940-ből, ahogy a tavalyi évből, ezért fel sem merült ezek lefestése.

A karzatról jól látszik a szószékkorona tetején álló, fiókáit a saját véréből etető faragott pelikán. „Kálvin János szerint akiknek Isten az atyjuk, azoknak az egyház az anyjuk. Ezt szimbolizálja ez a madár, mely a Magyar Református Egyház jelképe is” – teszi hozzá a lelkész.

Egy másfajta szimbólum, a tulipán jelenik meg a templom hímzésein − mint megtudjuk, madártávlatból a falu egy tulipánra hasonlít, melynek szára a Nyárád. A néphagyományokat fontosnak tartja a közösség, a terítőket is a helyi nőszövetség tagjai hímezték.

Generációról generációra

A település hamar megismerkedett a reformáció tanaival, már az 1560-as években reformátussá lettek lakói. Mivel az ellenreformáció nem hódított teret a közösségben, ezért hitüket a mai napig megtartották. Ezzel a lelkülettel ünneplik a reformáció jubileumát, melynek legfontosabb eseménye az október 31-i, hagyományteremtő úrvacsorás istentisztelet lesz, melyet követően több mint ötven diófát telepítenek az udvarba. „A fák közül minden konfrimandusnak lesz egy sajátja, amit az ő feladata lesz gondozni – mutat rá Koncz László. – Szeretnénk megerősíteni, hogy a három település lélekben egy, ezért közösen ünneplünk, és remélem, így tehetünk majd ezután minden évben október végén.”

Emellett a lelkipásztor arra is felhívja a figyelmet, hogy minden település életében fontos szerepet játszik a templom és az iskola, mint a lelki és szellemi élet központjai. „A kommunizmus elvette az életet és közösséget szervező intézményeket, ezeket kell Isten segítségével visszaállítanunk, hogy megalapozzuk a következő generációk lelkiségét” – fogalmaz, majd hozzáteszi: ennek jegyében, az otthonmaradást támogatva, terveik között szerepel egy református óvoda építése a régi internátus helyére. Ha minden jól megy, az óvoda 2018 második felére fel is épül, az oktatás napközi rendszerben működik majd.

A lelkipásztor számára fontos, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa a falu lakóit, hogy valódi közösséggé válhassanak, szeretne segítséget nyújtani számukra abban, hogy jól élhessenek a reformáció örökségével és megtalálhassák faladatukat. „A lényeg azon van, hogy mindenki hozzátegye, amit az Úristentől kapott, befektesse a talentumait – vallja Koncz László. – Minden generációnak az a feladata, hogy visszamenjen a forráshoz, mert a forrástól távol »zavaros a Nyárád«.  A mi forrásunk a Biblia, melyben Isten minden tanácsa készen van korszakoktól függetlenül.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András

Galéria  

Sorozatunk korábbi részei:

Hagyományőrző reformátusok 
Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok
Befogadó reformátusok
Szorgalmas reformátusok