A Nagytemplom közelében, a Füvészkert és a Múzeum utca találkozásánál, az egykori lelkészlak ablakrácsába nőtt botanikai ritkaság, egy fává nőtt líciumbokor található. A legenda szerint a reformáció századában az új hitet követő Bálint pap és a katolikus Ambrosius ezen a helyen vitázott egymással. A vita hevében a katolikus fél egy vesszőt szakított le a közeli líciumbokorról, és a földbe szúrta, mondván: „Akkor lesz a ti hitetekből valami, ha ez a dudva fává nő.” Erre Bálint pap így válaszolt: „Akkor fa lészen belőle.”És a gallyacska az évszázadok folyamán fává növekedett.

A lícium (lat. lycium halimifolium, népies nevén iszalag, ördögcérna vagy „semfűsemfa”) rendkívül szívós, szárazságtűrő, cserjeszerű növény, amely fává nemigen nő, egy-egy indája azonban ritkán a karvastagságot is elérheti. Debreceni példánya legfeljebb kétszáz éves. Szilágyi Sámuel püspök lakása ugyanis, melynek ablakrácsát a növény sűrű indái ma is fogva tartják, 1764-ben épült.

A legendának tehát nincs történelmi alapja, maga a hely viszont fontos szerepet játszott a debreceni reformáció történetében: itt állott az a lelkészlak, amelyben a 16. század derekán a neves reformátor és egyházi író, Melius Juhász Péter lakott, s ahol Huszár Gál nyomdája is működött. Az egykori parókia helyén építtette a református egyház 1912-ben a ma is bérházként működő Püspöki Palotát.

A séta további állomásai:
Régi Városháza << | >> Egykori Konzisztoriális ház (ma: Püspöki Hivatal)

Fotó: Sereg Krisztián