Bár az ötszázadik évforduló Luther Márton nagy lépésére emlékeztet minket, és a Kálvin-évek már mögöttünk vannak, a fiatalok számára mégis a reformáció egészén belül a kálvini irányának a mélyebb megismerését, illetve ennek a lehetőségét szerették volna a noszvaji reformátusok biztosítani. Ebben jelentett nagy segítséget az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázat (REB-15-PROGRAM), amely a reformáció jubileumával kapcsolatos programsorozatok támogatását tűzte ki célul. Ennek keretében az őszi ifjúsági alkalmakon behatóan foglalkoztak Kálvin Já­nos életével és munkásságával. A fiatalok kiselőadásokkal készültek ezekre az alkalmakra, a lelkipásztorok pedig élménypedagógiai eszközökkel is igyekeztek közelebb hozni az ifjúsági csoport tagjaihoz a reformátor személyét: ebben segített a Titus Alapítvány által kiadott Kálvin című társasjáték is.

A programsorozat csúcspontja a noszvajiak genfi útja volt november 5. és 7. között. A tizenkilenc fős csoport a Genffel szomszédos, már Franciaországban található Ferney-Voltaire nevű városban szállt meg – életrajzírói szerint itteni kastélyában írta meg Voltaire a Candide nagy részét. Másnap innen utaztak be a nagy reformátor városába, hogy megtekintsék azokat a nevezetességeket, amelyek fontos szerepet játszanak református identitásunk erősítésében. A legjelentősebb ezek közül a Reformáció nemzetközi emlékműve. A közel száz méter hosszú alkotás alakjai között megrendülten szemlélték a nagy fejedelem, Bocskai István szobrát is Kálvin János, Guillaume Farel, Bé­za Tódor és John Knox ábrázolásai mellett. A francia feliratokat a csoport ad hoc idegenvezetője – a lelkészházaspár öt éve Genfben élő, volt gimnáziumi évfolyamtársa – fordította le a fiataloknak.

Rövid ünnepi megemlékezésük során a noszvajiak Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét olvasták fel. Részt vettek annak a protestáns gyülekezetnek az istentiszteletén is, amely Kálvin János egykori templomában ünnepelte a nyugalom napját no­vember 7-én. A templom tornyából megcsodálták a gyönyörű kilátást a Genfi-tóra és a városra, majd a vá­ros más nevezetességeit (ENSZ-szék­ház, CERN) is megtekintették, próbálva meglátni, milyen sokrétűen szolgálta Kálvin munkássága Genf felemelkedését a távoli jövőben is. Ahogyan Illyés Gyula versében is leírta: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, / ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem. / Vagy mást mondok: szobádban volna villany, / ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe? / Hol kezdődött, hogy atomerő is van / S holnap rakétán repülsz ki az űrbe? / Övék az érdem, kiket sem a máglya / nem riaszthatott vissza, sem a gálya – / sem harcaik bukása, / a léptenként fölmeredő »hiába«!”

Anda Tibor

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. december 11-i számában.