„A Kálvin téri református és a Deák téri evangélikus templom a két legnagyobb protestáns felekezet szimbolikus helyszínei és mai budapesti központjai, ám egyik klasszicista épület sem tekinthető kiindulási pontnak, ha a reformáció pest-budai történetét kutatjuk” – mondja Millisits Máté művészettörténész, akivel a Budai Várnegyedben sétálva a magyarországi reformáció autentikus emlékeinek eredünk a nyomába.

Egyszer volt Budán huszitizmus

A budai várat IV. Béla király idején kezdték építeni a Várhegyen addigra már kialakult polgárváros mellé, bővítését Mátyás király fejezte be. Az ő idejében készült el a középkori trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és az európai hírű könyvtár (ma már sajnos egyiket sem tudjuk megnézni). Az ország dolgait álruhában kifürkésző igazságosztó legendájáról és humanista szellemiségű udvartartásáról ismert királyról talán kevesen tudják, milyen ambivalens kapcsolata volt a cseh előreformációval.

A Budavári Palota falán, közel a Mátyás kúthoz márványtábla emlékeztet Hunyadi László főúr 1457-es kivégzésének helyszínére. Az őt lefejeztető V. László király ezután csehországi fogságba küldte annak öccsét, az ifjú Mátyást. Prágában a fiú az előreformátori tanokat valló Podjebrád György udvarában élt, később lányát is feleségül vette  ̶  így került kapcsolatba a huszitizmussal.  Mátyás megkoronázása után Katalin személyében huszita királynéja lett Magyarországnak, aki sajnos hamarosan belehalt a szülésbe. Mátyás később sokat harcolt a hazánk területén is fosztogató huszita seregekkel – akkor már nem volt tekintettel első arájának vallási meggyőződésére.

Róla nevezték el a Mátyás-templomot, Budapest látképének egyik ikonikus épületét. A tatárjárás után a Várhegy középső részén felépült háromhajós gótikus bazilika a 16. században a németajkú katolikusok plébániatemploma volt, majd a Budát elfoglaló törökök mecsetté alakították. Millisits Máté egy további érdekességet megoszt velünk a templomról: itt történt, hogy az esztergomi érsek 1916-ban – mivel akkor már nem volt nádora az országnak – gróf Tisza István miniszterelnökkel, egyébként dunántúli református főgondnokkal közösen tette IV. Károly fejére a koronát.

Református többség Budán

A Mátyás-templomtól néhány utcával északabbra állt a hasonló korú, kisebb, magyarajkú polgárok által használt Mária Magdolna-templom, melyre ma már csak a körvonalai és a tornya emlékeztetnek. „Ez az egyetlen hely, ahol valóban a magyarországi reformátorok nyomába léphetünk – mondja a történész, miközben az egykori templomfalak alapjai között lépkedünk. – Ez az egyetlen budai helyszín, amiről biztosan tudjuk, hogy a reformáció korában a Luther Márton, majd a Kálvin János által megújított keresztyén hitigazságokat hirdették.”

Luther tanait már a mohácsi vész előtt is terjesztették Budán, Cordatus Konrád nevét ismerjük ebből az időből, 1526 után pedig Dévai Bíró Mátyás hirdette a reformáció németországi (ágostai) irányzatának tanait, míg Szegedi Kis István a svájci (helvét) irányzatot képviselte. A reformáció-korabeli budai protestáns közösség első három évtizedében az ágostai, később viszont a helvét hitvallás volt a meghatározó, valószínűleg oktatási tevékenységet is végezhettek a városban.

Alkalmi idegenvezetőnktől azt is megtudjuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Buda elfoglalásakor halt el az itteni protestáns hitélet, sőt! Kezdetben csak a Habsburg uralkodóhoz hű katolikusok lába alatt lett forró a talaj, így hamarosan a protestánsok lettek többségben a megmaradt keresztyén lakosságon belül. A Mária Magdolna-templomot középen befalazták, a szentélyt a katolikusok használták, a nagyobb részben pedig a protestánsok tartották istentiszteleteiket. Így volt ez egészen az 1590-es évekig, a Bécs és Isztambul közötti tizenöt éves háború kitöréséig, amikor a protestánsoknak is menekülniük kellett Budáról.

Kincsek a Levéltárból

A 17. század legelejétől nem szolgált protestáns lelkész a városban, így ha maradtak is hívek, az intézményesült hitélet gyakorlatilag megszűnt, a Mária Magdolna-templomból is mecset lett. Visszafoglalása után itt koronázták királlyá I. Ferencet, majd helyőrségi templom lett belőle, míg a második világháborúban súlyosan meg nem rongálódott. Magát az épületet lebontották, csak a tornyát javították ki, ahonnan viszont – belépőjegy váltása és sok lépcsőzés után – madártávlatból tekinthetjük át tematikus vártúránk állomásait.

1600-ra a protestantizmus annyira gyökeret vert Magyarországon, hogy az erőszakos ellenreformáció sem tudta az evangélikus és református egyházat megtörni. A közelben is működtek protestáns közösségek, írásos emlékeink vannak az óbudai, a rákospalotai és a rákoscsabai református gyülekezetek létezéséről. Hogy erről meggyőződjünk, ahhoz nem kell messzire gyalogolnunk, a szomszéd utcában, a Bécsi kapu szomszédságában áll a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának épülete.

A Petz Samu tervei alapján épült palotában 73 kilométernyi iratanyagot, köztük nemzeti kincsnek számító okleveleket is őriznek. Tavaly, a reformáció emlékévében az egész országra kiterjedő forrásfeltárási programot indítottak: azt tűzték ki célul, hogy összegyűjtik és elektronikusan is elérhetővé, kutathatóvá teszik az 1526 és 1570 közötti, reformációhoz kötődő magyar nyelvű iratanyagot. A projekt eredményét egy hónap múlva ismertetik, addigra az értékesebb iratokat bemutató vándorkiállítás is visszaér a Levéltár épületébe.

A legértékesebb anyagok között van Károlyi Gáspár magyar nyelvű, kézzel írott levele; Werbőczy István a „pestist hozó lutheránus szakadárokat” elítélő oklevele; Rákóczi György fejedelem által a gyalui lelkésznek adományozott nemesi címet igazoló „kutyabőr”; valamint egy X. Leó pápa által kiadott búcsúcédula is. Apropó: gondolták volna, hogy az előre nyomtatott pecsétes oklevélbe az üresen hagyott helyre kézzel még be kellett írni az üdvösségét „megvásároló” személy nevét? Bízzunk inkább abban, hogy Isten kegyelméből az ő hétpecsétes könyvébe már be van írva a nevünk.

Magyar szívű Habsburgok

Egy ilyen sétából nem maradhat ki az, hogy tisztelegve fejet hajtsunk azelőtt a két nagyasszony előtt, akik az 1781-es türelmi rendelet nyomán Budára visszatérő protestáns közösségek hitéletének újjászervezésében segédkeztek. Millisits Máté ezért a Budavári Palotának a Magyar Nemzeti Galéria alatti részére is elkalauzol minket. Itt a mélyben, az úgynevezett nádori kriptában nyugszik a család több tagja mellett József nádor, valamint második és harmadik felesége is.

A katolikus királyi család magyarországi ágának megalapítója sokat tett a reformkori Magyarország és Pest-Buda modernizációjáért, ezért megérdemli a magyar szívű Habsburg megnevezést. Második felesége a református felekezetű Hermina hercegnő, aki jótékony nőegyletet alapított Budán, és a Kálvin (akkor még Széna) téri református templom építését is támogatta. 1817-ben hunyt el – a nádor első feleségéhez hasonlóan – gyermekágyi lázban, a református templom kriptájában helyezték el holttestét, majd kegyeleti okokból hozták át, miután a templomot elöntötte az árvíz.

Az 1847-ben elhunyt nádor síremléke másik oldalán harmadik felesége, az evangélikus vallású Mária Dorottya főhercegnő nyugszik, aki sokat tett a korai belmisszió, a magyarországi protestáns hitélet fellendítéséért, bibliai alapokra helyezéséért. A történész beszámolója szerint Török Pál református és Székács József evangélikus püspökök térdepelve imádkoztak együtt és tanulmányozták vele közösen a Bibliát. Mária Dorottya kezdetben a pesti (mai Deák téri) evangélikus templomba járt istentiszteletre, majd támogatásával Budán, a várnegyedben is alakult egy gyülekezet.

Amikor templomot épített a honvédség

Az evangélikusok 1847-ben, a mai Dísz téren épült templomát egy ideig a budai református gyülekezet is használta, mielőtt 1896-ra felépült saját dunaparti templomuk. Még a vendégeskedés idejében, egy nagypénteki prédikáció hatására alakították meg a budai reformátusok a Nagypénteki Református Társaságot, hogy árvaházat létesítsenek, szegény sorsú gyermekeket támogassanak.

Ennek a templomnak ma már nyoma sincs a Dísz téren, hiába is keresnék. Azaz mégis… Meglepő módon ezt az épületet nem a második világháborús bombázások pusztították el, hanem a milleneumi városfejlesztések idején bontották le, mivel a helyére a Honvédelmi Minisztérium számára álmodtak palotát, amit a telek megvásárlása után fel is építették. Ma már ez sem áll, csupán egykori homlokzatának díszes faragványa emlékeztet a századforduló előtt épült palota monumentalitására.  

A budavári evangélikus gyülekezet sem járt rosszul: a Bécsi kapu téren kapott cseretelket, és az új templom, lelkészlakás, valamint iskola tervezési és építési költségeit is magára vállalta a minisztérium. Ezt az épületegyüttest a második világháború tépázta meg: az iskolát már nem is tudták újjáépíteni, de a templomot helyrehozták. Elpusztult az orgona, valamint a Székely Bertalannak tulajdonított oltárkép, amely a kenyeret osztó Jézust ábrázolta, és a torony is megrongálódott, de a kereszt akkor is állt, mikor már csak három gerenda tartotta. „Világos üzenet: a keresztet nem lehet ledönteni” – ezt már Bence Imre evangélikus lelkész mondja, aki vendégül lát minket a templomban, beszél a Reformáció Emlékbizottság támogatásából tavaly megépített barokk orgonáról és a Biblia évében a gyülekezeti tagok által kézzel másolt Újszövetséget is megmutatja.

Istené a dicsőség!

Reformációi sétánkat a jelenben fejezzük be a Budai Vár északi bástyáján tavaly ősszel kialakított emlékkútnál. „Annak csobogását zenei érdeklődéstől függetlenül bárki élvezheti, örökérvényű igazságait – sola Scriptura, sola Fide, sola Gratia, solus Christus, soli Deo gloria – szívébe zárva pedig felekezettől függetlenül bárki felfrissülhet” – ezzel a gondolattal búcsúzik tőlünk idegenvezetőnk. Mi pedig arra gondolunk: ezért a tartalmas és érdekes három órás túráért valóban Istené a dicsőség!

A reformáció évszázadainak budavári emlékeit bemutató városi sétát bárki végigjárhatja, annak állomásai elérhetők a Reformációi Emlékbizottság honlapján. Előtte tájékozódjanak a Magyar Nemzeti Galéria, a Magdolna torony, a Magyar Nemzeti Levéltár és a budavári evangélikus templom látogatási idejéről, valamint a belépés feltételeiről. Bármilyen útvonalat is válasszanak: jó barangolást kívánunk térben és időben!

Feke György, fotó: Kalocsai Richárd