Bereczky Albert (1893–1966), a következő püspök arra törekedett, hogy elődjét mindenfajta egyházi szolgálatból kizárja, de ezt csak részlegesen tudta elérni. Ravasz László lelkipásztorként saját gyülekezetében, a Budapest-Kálvin téri Református Egyházközségben „kegyelemből" még öt évig, 1953-ig engedték szolgálni. Kényszerű nyugdíjazásával egy időben azt is megtiltották, hogy a fővárosban éljen. Leányfalui nyaralójába költözve sem hagyott fel küldetésével, teológiai munkásságát dolgozószobájában folytatta.

Az 1956-os forradalom napjaiban az egyházi közvélemény akarata alapján Ravasz László visszatért Budapestre és vállalta a magyar reformátusság lelki irányítását. Vezető lelkészként a Kálvin téri gyülekezetben minden második vasárnap a Zsoltárok könyvének egy-egy szakaszát magyarázta igehirdetései során.

A Magyar Református Egyház Országos Intézőbizottsága 1956. november 1-jén alakult meg, amely kinyilvánította, hogy a Magyarországi Református Egyház zsinata és egyetemes konventje törvényes lelkészi elnökének továbbra is Ravasz László püspököt tartja.

Közös döntéssel megszüntették Az Út című országos hetilapot, és új lapot indítottak Reformáció címmel, amely azonban csak egy lapszámot érhetett meg.

A Reformáció című hetilap Ravasz László főszerkesztésében jelent meg november 4–10. dátumozással. Az újság szerkesztője Gyökössy Endre volt, szerkesztőbizottságában helyet kapott Békési Andor, Joó Sándor, Nagy Barna, Széles László és Pánczél Tivadar.

A lap 1956 november elején megjelent első és egyetlen számának fejléce Pál apostol Filippibeliekhez írt levelének idézetét választotta útmutatóul: „...az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is..."

A képre kattintva letölthető a teljes szám

Az újság címlapján közölte Ravasz László november 1-jén elmondott rádióbeszédét „A magyar reformátusok szava” címmel. Ebben a püspök a következőket hangsúlyozta:

„A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek: diákoknak, munkásoknak, katonáknak, férfiaknak, nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérük hullásával kivívták. Anyai fájdalmában siratja el a hősi halottainkat: minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vére árán még drágábbá tette mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra! ... közöttük különösen ... két fiatal hittanhallgatónak, két református teológusnak sírjára, akik az Alma Mater kapujától párszáz méternyire hősi halált haltak... Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház földi intézmény, kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselvetéseitől, s emiatt örökkévaló lelki céljainak szolgálatában is kárt vallott."

A forradalom leverését követően az Állami Egyházügyi Hivatal nem ismerte el törvényesnek a személyi változásokat és 1957. április elején Ravasz László püspököt véglegesen eltávolította egyházi szolgálatából.

Hallgassa meg Ravasz László rádióbeszédét  

Borítókép: fortepan/Makkai Sándor Protestáns Népfőiskolai Egyesület Gyűjteménye