1531-től a mai Városháza helyén álló emeletes polgárházak egyesítésével alakult ki az az épületegyüttes, melynek egyik részét (Tar András kereskedő otthonát) a „Tanács házának” vagy „Domus Senatoria”-nak kezdték nevezni. A Régi Városháza külső homlokzatán az 1560-as évszám volt olvasható, első emeletének északi oldalán a nagy tanácsterem, a legdélibb pontján a kis tanácsterem helyezkedett el, középen a levéltár, mellette a városi nyomda működött, melynek egyik ablaknyílása fölött egy 1582-ben faragott latin felirat hirdette, hogy „…Isten Igéje örökké megmarad.”

Debrecen ekkoriban az ország legnépesebb és egyik leggazdagabb települése volt, ahol a reformáció hatása két évszázadon keresztül zavartalanul érvényesült. A városi tanács a polgári élet mellett egyházi ügyeket is felügyelt. A „Keresztyén Respublika” világi elöljárósága a mértékletes életmód,

a tiszta családi élet és a jó erkölcsök őreként bibliai törvényekre alapozta tiszte gyakorlását. A Régi Városházát 1839-ben bontották le. A helyén Povolny Ferenc és Ságody József tervei szerint létesült épület szintén történelmi események színhelye. Az 1848/49-es szabadságharc idején

a mai polgármesteri iroda helyiségeiben élt és működött Kossuth Lajos, akit a debreceniek „magyarok Mózese”-ként tiszteltek.

„…Isten Igéje örökké megmarad.”

A séta további állomásai:
Református Nagytemplom << | >> Líciumfa

Fotó: debrecen.varosom.hu