Ma már csak egyetlen megmaradt épület emlékeztet az 1944. június 2-ai bombázás előtt egész kis városrészt kitevő épületcsoportra, a régi református ispotálytelepre és templomára. A kiterjedt diakóniai tevékenységet, a szegény-, árva- és idősgondozás mellett fogyatékkal élők ápolását egyaránt végző intézmény története 1529-ig vezethető vissza. Ekkor készült el az az alapítólevél, mely egy debreceni polgár, Boncz László saját belvárosi házában létrehozott szeretetházának működését és fenntartását szabályozta. Az alapító halála után a városi tanács felügyelete alatt működő intézmény 1553 után egyszerre két helyszínen is tevékenykedett. A város református polgársága keresztyén hitgyakorlata lényeges részének tekintette, hogy adományaival és végrendeleti hagyatékaival folyamatosan gondoskodjon a szeretetház működéséről. Miután 1704-ben a „külső ispotály” mellé református templomot építettek és a gondozottak ellátását felügyelő külön lelkipásztori állást létesítettek, a „belső ispotály” tevékenységeit is áthelyezték oda. A város és a református egyház által két évszázadon keresztül együtt működtetett intézmény Mária Terézia 1752-es rendelete következtében egyházi tulajdon lett. 1844-ben az Ispotály-telepen élő, részben árva gyermekeknek óvodát építettek, 1914-ben diakonissza anyaházat alapítottak.

A debreceni református ispotály az ország egyik leghosszabban működtetett szociális intézményeként alapozta meg a mai debreceni egészségügyi és szociális intézményhálózatot. Munkáját jelenleg számos diakóniai intézmény viszi tovább, többek között a nagytemplomi gyülekezet Immánuel Otthona.

A séta további állomásai:
Református Kistemplom (Csonkatemplom) << | >> Evangélikus templom

Fotó: dehir.hu