A „karácsonyi hangulat” már október közepe óta körülleng bennünket, de talán helyesebb megfogalmazás, hogy rátelepszik az életünkre. Sokakkal beszélgettem az elmúlt években a karácsonyi készülődésről, erről az elvileg csodálatos időszakról, és sajnos azt tapasztaltam, hogy advent és a karácsony mára már mondhatni, a legkevésbé csodálatos időszak az életünkben. Sokan ilyenkor vagyunk a legleterheltebbek és leghajszoltabbak az évben. A munkahelyeken év végi hajtás van, túlórák, hogy minden időben elkészüljön, esetleg legyen egy kis karácsonyi prémium. Az egyetemisták számára ez a vizsgaidőszak kellős közepe, amikor az ember egyfolytában arra gondol, mikor kell leülni megint tanulni. A háziasszonyok számára pedig sok esetben egy vesszőfutás, hogy mindent tökéletessé, igazán ünnepivé varázsoljanak, és a család minden igényét kielégítsék. A béke, szeretet, öröm helyett a fáradtság, a feszültség, az idegesség jegyében telik a modern ember adventje és a karácsonya. A legnagyobb terhet az teszi a vállunkra, hogy mindenáron tökéletessé akarjuk tenni az ünneplést, hiszen ezt látjuk mindenhonnan. Rendezett és megtervezett, idilli állapotot szeretnénk megteremteni, és ha mindeközben azzal szembesülünk, hogy az életünk úgy általában nyilvánvalóan nem tökéletes, akkor az elveszi mindentől a kedvünket, összeomlunk, mert nem lesz tökéletes az adventi és karácsonyi „hangulat”.

Pedig ha megnézzük a Jézus születését megelőző eseményeket, az első adventet és a karácsonyi eseményeket, akkor az derül ki, hogy ott és akkor sem volt semmi tökéletes. Már Mária és József házasságkötése sem volt az a klasszikus mesebeli történet, utána pedig a fiatal párnak, ahogy egyre közeledett Jézus születésének időpontja, úgy kellett egyre több nehézséggel szembenéznie. Egy népszámlálás miatt elindulni Názáretből Betlehembe egy igen hosszú útra és megterhelő útra, rossz terepviszonyok között, úgy hogy Mária már a várandósságának az utolsó napjaiban járt, egyáltalán nem volt tökéletes. Megérkezni Betlehembe fájó lábbal, fájó derékkal, elcsigázva, kimerülve, végigjárni a szállásadó helyeket, és szembesülni azzal, hogy nincs számukra hely, egyáltalán nem volt tökéletes. Egy istállóban, az állatok között meghúzni magukat, és ott világra hozni egy gyermeket, a legkevésbé sem volt tökéletes.

De az első karácsonynak, és az azt megelőző időszaknak nem is az volt a lényege, hogy minden tökéletes legyen. Szinte minden félre sikerült, minden balul ütött ki. Egyetlen egy valami volt csak tökéletes, pontosabban egyetlen egy valaki, Jézus. A tökéletes Jézus, aki értünk született, aki értünk lett emberré, nem azért tette ezt, hogy megnézze, mi emberek milyen tökéletesen élünk, hanem pontosan azért, mert Isten látta, hogy a világban minden tökéletlen, hogy az emberek életében olyan sok minden sikerül félre, és olyan sok minden okoz bánatot, szenvedést, nehézséget és gyötrődést. Jézus tökéletesként jött az abszolút tökéletlen és szenvedő világba, azért, hogy a segítségünkre legyen. Hogy felmutassa nekünk Isten szeretetét, hogy elhozza békességét, amit csak ő adhat a szívünkbe. Jézus azért jött, hogy szeretetet, vigasztalást, erőt, gyógyulást, örömöt, felszabadulást hozzon azoknak, akiknek erre szükségük van. Éppen ezért mindenkit arra buzdítok, hogy az idei adventben ne arra törekedjünk, hogy környezetünket, a körülöttünk élő embereket vagy saját magunkat tökéletessé tegyük. Helyette engedjük, hogy Jézus megérkezzen hozzánk, és fogadjuk el általa és benne Isten legtökéletesebb ajándékát. Ámen!

Korpos Orsolya, budapesti lelkész