„Nemcsak egy új esztendőt kezdünk el, hanem egyházunk kettős évfordulót ünnepel. A reformáció 500. és a Tiszántúli Református Egyházkerület fennállásának 450. évfordulója alkalmából vándorútra indítunk egy Szentírást, amely az Alföldi Nyomda – amely a reformáció nyomdászati örökségét hordozza – terméke, a Kálvin Kiadó kiadványa. A Magyar Bibliatársulat legújabb fordítású szövegét tartalmazza. Azzal a szándékkal indítjuk vándorútjára ezt a Szentírást, hogy a mai naptól kezdve – január 1-től – december 31-ig bejárja a Tiszántúl 414 gyülekezetét. Kézből kézbe és gyülekezetről gyülekezetre jár majd a díszkötéses Szentírás, amelyet vinni és fogadni kell, amelyre vigyázni és figyelni kell, amelyet érdemes felnyitni és elolvasni belőle az aznapra kijelölt verseket” – mondta Fekete Károly a Nagytemplomban. „A Biblia nekünk nemcsak egy könyv a többi között, hanem kiemelt jelentőségű mű – a könyvek könyve. Olyasmit várunk tőle, amit más könyvtől nem. A Szentírás Isten kijelentésének a tanúja, hiteles forrása, amelyben Isten szava szólal meg az ember üdvösséges javára. Benne iránytűt kapunk a kezünkbe, ami helyes tájékozódáshoz segít bennünket a hit útjain. A Biblia számunkra mindent meghatározó és semmivel felül nem múlható mérték. A hit normája, hitünk és életünk zsinórmértéke – folytatta, majd felidézte Csikesz Sándor, az egykori debreceni teológiai professzor gondolatait a Szentírásról, aki szerint „Ige, mert ihlet a köntöse, ígéret a sugárzása, igazság a lábnyoma, ünnep a reád mosolygása, üdvösség az ölelése, igézet a hatalma.” Isten írott igéje mozgásba akar hozni bennünket 2017-ben, mint ahogy a reformáció korában mozgásba hozta Európa népét.

A nyitó gondolatok után a Szentírásból kijelölt igeszakaszok hangzottak el – 1Móz 1-2 és Mt 1 – a Nagytemplom lelkészeitől: Vad Zsigmondtól, Tóth Dorottya Tündétől és Oláh Istvántól. Az igékre a gyülekezet a 209,1; a 89,1 énekekkel felelt.

Az igeszakaszok felolvasása után Fekete Károly hirdette az igét a Róm 12,1-2 alapján, amelyben az Isten irgalmára apelláló Pál okos istentiszteletet vár el a római gyülekezettől. A Római levél a nagy fordulatok levele, hiszen olyan gondolatokat adott, amelyek az egyház megújulását eredményezték. Ezért szimbolikus a reformátusok számára, hogy éppen a jubileumi év kezdetén a római levélből szólt Isten Igéje hozzánk. „Pál apostol megtalálja azt a hivatkozási pontot, amelyben nem magára, a törvényre vagy nagy formátumú művekre mutat, hanem Isten irgalmára. (…) Isten irgalma a megfordító erő, amely mindent mássá tett. Nemcsak új időszámítást, új korszakot hozott, hanem egy olyan fordulatot, amely mindennek a magva és mindennek a kiindulópontja. Ezt nem pótolja semmi. Isten irgalmas szeretete nélkül nincs új kezdet.”

Az igehirdetés után elindult vándorútjára a Szentírás – Fekete Károly egy küldöttséggel vonult át a Kistemplomba, ahol már a templomajtóban várták a Biblia érkezését.

A kijelölt igeszakaszokat – 1Móz 1-2 és Mt 1 – a gyülekezet lelkipásztorai olvasták fel: Papp Tibor, Papp Tiborné és Szakács György.

A Kistemplomban Fekete Károly hirdette az igét a 8. zsoltár alapján, amely értelmezi és elhelyezi az embert abban az összefüggésben, hogy Istenhez viszonyítva kapjuk meg mi is a helyiértékünket. Az ember pesszimista megfogalmazás szerint semmi, optimista felfogás szerint minden, azonban ezek nem helytálló gondolatok. Az ember olyan lény, akiről az Úristen gondot visel, aki gondot csinált magának belőlünk. Akár elfordulunk, akár elfelejtjük, akár megszokásból ráakaszkodunk, de az Úristen bennünket hordoz és számon tart. Ez az újesztendőre is jó útmutatás, hiszen a teremtés Igéi és az újjáteremtés kezdetét jelentő Krisztus születésének a története a 8. zsoltárban szépen találkozott.

Az alkalmon a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség kórusa szolgált, a 226. dicséret többszólamú feldolgozásával, amelyben megszólalt a Bibliát vándorútra indítók óhaja is: „Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent Igédnek…”!

Szakács György, a gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy nagy örömmel fogadták a Vándorbibliát, megtisztelőnek érezték, hogy a Nagytemplomból rögtön a Kistemplomba érkezett a Szentírás. Az istentisztelet során érződött, hogy a gyülekezet is átélte ennek a jelentőségét. „Az összetartozást jelképezi ez a Biblia, hiszen az egyházkerület gyülekezetei már 450 éve szoros összetartozásban élhetnek. Jól kifejezi ez a kezdeményezés, hogy maga az Ige az, ami összefog minket” – tette hozzá.

forrás: ttre.hu, fotó: Barcza János