Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalonta községében. Ekkor apja, Arany György 55, édesanyja, Megyeri Sára 45 éves volt. Tíz gyermekük közül csak ketten maradtak életben: a legidősebb Sára, s a legfiatalabb János. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt.

A szülők mindent elkövettek, hogy fiuk tanult ember legyen, papnak szánták. Apja már 3-4 éves korában megtanította – hamuba írt betűk segítségével – olvasni. Iskoláit 1823 és 1833 között Nagyszalontán végezte, 1831 tavaszán szülei elöregedésére, édesapja megvakulására hivatkozva segédtanítói állásért folyamodott.

1833 őszén a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Kitüntetés, a biztos pálya lehetősége volt, hogy bekerült a főiskolára bentlakó diáknak. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett. Unni kezdte az iskolát, ábrándozott, előbb festő, majd szobrász akart lenni, majd 1836 februárjában mindenki meglepetésére felcsapott színésznek, de végül visszatért Nagyszalontára.

1840. november 19-én feleségül vette Ercsey Juliannát, egy helybeli ügyvéd árváját, aki sokat szenvedett. Arany szigorú takarékossággal igyekezett megteremteni családja anyagi alapját, s ebben a törekvésében hű társra talált feleségében.

1841. július 14-én jelent meg nyomtatásban álnéven jegyzett első ránk maradt munkája A népnevelésügyben címmel, melyben a maga akkori helyzetét elemezve jelölte ki a jegyzők helyét, s jellemezte helyzetüket. Az év végén született első gyermekük, Juliska, majd három évvel később fiúk, László.

1845-ben keletkezett első műve, Az elveszett alkotmány, mellyel némi elismerést szerzett. Ezt a komikus, szatirikus eposzt álnéven küldte be a Kisfaludy Társaság vígeposz készítésére kiírt pályázatára. A mű 1846. február 4-én megkapta az első pályadíjat, nyomtatásra azonban csak 1849-ben került.

1846. október 23-án elkészült a Toldi című költeménnyel, melyet felküldött Pestre. A nemesi származású, de paraszti körülmények között élő Miklós felemelkedése az érdekek kibékíthetőségét, a nép nemzetté válását szimbolizálja. 1847. január 29-én kézhez kapta a Kisfaludy Társaság levelét, melyben értesítették, hogy a pályadíjat a kitüntetett mű kiválósága miatt megemelték.

Petőfi 1846-ban járt először Aranyéknál látogatóban, szoros barátságot kötöttek, melyből a magyar irodalom legszebb költő-levelezése született meg.

1848 elején a Kisfaludy Társaság tagjává választották, Petőfi pedig megalakította Arannyal és Tompa Mihállyal a „népköltői triumvirátust”. 1848-ban keletkezett a Toldi estéje című mű. A mű alapkérdése, hogy a nemzetté vált nép a fejlődés melyik útján járjon. Míg a Toldiban a főhős a maga ellentmodásosságával még egymaga képviselte a választ, a második részben az öreg Toldi már csak a lehetséges alternatíva egyik ága.

Arany János kálvinista szemlélete megjelenik műveiben is: az eposz műfajával kapcsolatos elvei a kálvini eleve elrendelés tételével hozhatók összefüggésbe, a költői képalkotás normái református ikonszemlélet nyomait tükrözik, világnézeti elvei pedig a kiengesztelődés teológiai és művészetelméleti gondolatával függnek össze.

1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta Aranyt. A súlyos testi és lelki válságot élő, beteg költő nehezen fogadta el a kitüntetést. 1867-ben, Eötvös lemondása után a Kisfaludy Társaság egyhangúlag elnökévé választotta, de ő – az akadémiának akkor már főtitkára – ezt a megtiszteltetést elhárította.

1877-ben az egész nyarat a Margitszigeten töltötte. Itt élte át azt a kivételes szépségű, ám rövid virágkort, melynek az Őszikéket köszönhetjük: 1877. július 6-án keletkezett Epilogus című számvető verse, mely az első Őszikék költeményei közé tartozik.

1882-ben írta utolsó lírai versét Sejtelem címmel. Az elmúlás tragikumát az élet és halál gondolata oldja, beleértve a gondviselésbe, a világ felfoghatatlan célszerűségébe vetett bizakodást is. A Petőfi-szobor felavatására készülődve meghűlt, a szobor leleplezésére nem tudott elmenni, 1882. október 22-én akadémiai lakásában hunyt el. Az Akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták fel, majd Kerepesi temetőben temették el.