A Vajdaságban folytatódik utazásunk, ahol a jórészt magyarok lakta Bácskossuthfalvára érkezünk. Ez már abból is érezhető, hogy a kocsiból kiszállva szinte csak magyar szót hallunk, útbaigazítás kéréséhez sem kell más nyelvre váltanunk.

Azt már Papp László helytörténésztől tudjuk meg, hogy több mint kétszáz évvel ezelőtt Kunmadarasról, Jászkisérről és Karcagról érkeztek a jelenlegi bácskossuthfalvi lakosok ősei. Akkor 334 református család költözött a török hódítás után elnéptelenedett területre, majd 1788-ban felépítették Délvidék első református templomát. A falu egyfelekezetű maradt egészen az 1800-as évek elejéig, ekkor építettek tornyot a templomhoz, amit 1822-23 között újjáépítettek, majd bővítettek, így a mai napig az akkor elkészült épületben tartanak istentiszteleteket.

Az 1800-as évek elején települtek be katolikus családok a faluba, majd fokozatosan megváltozott a felekezeti arány is a vegyesházasságok következtében. Mára körülbelül egyenlő arányban laknak reformátusok és katolikusok a településen.

Kutatni és megőrizni

A telepesek a Nagykunságból érkeztek, ahol akkoriban lényegesen romlottak a megélhetési lehetőségek, ezért új hazát kerestek maguknak. A költözni vágyóknak azonban engedélyt kellett kérniük a katolikus bécsi udvari kancelláriától, ahol nem bíztak a magyar reformátusokban, lázadóknak tartották őket. Papp László ezzel kapcsolatban egy érdekes történetet is elmesél: mivel nem voltak vagyonosak, de szerették volna megszerezni a letelepedésre vonatkozó engedélyt, ezért leleményesen azt vitték magukkal Bécsbe, amit megtaláltak a Nagykunságban, és amire szükség lehetett az udvarnál – teknősbékát és piócát. A Bécsben ritkaságnak számító ajándék valóban segítséget nyújtott, kérelmüket ennek hatására kedvezően bírálták el, így Délvidékre költözhettek. Az áttelepüléshez minden vagyonukat pénzzé tették, ami elegendő volt az újrakezdéshez, azonban fontos megemlíteni, hogy nemcsak a szegényebbek indultak útnak, hanem a gazdagabb családok is.

„Ez 231 éve történt, folyamatosan itt élünk azóta, megőrizve kun származásunkat és magyarságunkat” – teszi hozzá a helytörténész.

Papp László büszkén mesél arról is, hogy régészeti kutatások bebizonyították, a település már az Árpád-korban is létezett, emellett kései avar sírokat is feltártak a környéken. Mint mondja, összegyűjt mindent, amit tudni lehet a település történetéről, legyen szó a hagyományokról, a méhészet helyi fejlődéséről vagy akár a sportról. „Nagyon szeretem a falumat, féltem, hogy a délszláv háborúban lerombolják az otthonunkat és nem marad semmi az utánunk jövőknek, ezért elkezdtem lefotózni az épületeket, dokumentálni és kutatni a múltat” – válaszolja arra a kérdésre, miért lett helytörténész.

Komoly közösség

A falu reformátusairól már Móricz Árpád lelkipásztorral beszélgetünk, azt is ő mondja el, hogy a legutolsó felméréskor még 5200-an éltek a településen, ez a létszám azonban az elvándorlás miatt 4000 körülire csökkent. Jellemzően erről a területről is a 25 és 30 év körüli fiatalok költöznek el, azonban Bácskossuthfalván még így is 40 gyermekkel indul általános iskolai osztály szeptemberben.

A helyi gyülekezethez a legutóbbi adatok szerint 2500-an tartoznak. Az elvándorlás miatt az utóbbi években ez a szám is csökkenhetett, de még így is ez Szerbia legnagyobb református közössége. Vasárnaponként 70-80 személy vesz részt az istentiszteleteteken, de ünnepnapokon, kiemelt alkalmakon megtelik a templom. A lelkipásztor emellett Topolyára is átjár, minden második héten tart istentiszteletet az ottani szórványgyülekezetnek.

Reformációi ünnepség Bácskossuthfalván

Az egyházközség életében sok rendszeres program van, ilyen például a nyári gyülekezeti tábor, melyet már tizenhárom éve megszerveznek. Minden évben vannak konfirmandusok a gyülekezetben, idén tizenhatan tettek fogadalmat: nyolc fiú és nyolc lány. Számukra is szerveznek tábort – ez kezdetben még kizárólag gyülekezeti kezdeményezés volt, majd több református közösség fiataljai is részt vettek rajta, még végül csatlakoztak egy Kárpát-medencei ifjúsági találkozóhoz. „Találkoztak a szándékaink az ottani szervezőkkel, így fiataljaink jobban megismerhetik a Balatont és a korosztályuk tagjaival lehetnek együtt egy nagyobb közösségben” – foglalja össze Móricz Árpád.

A református oktatásért

A gyülekezet számára sokat jelent az egyházközséghez tartozó óvoda, mely júniusban 36 gyermekkel zárta az évet. A református óvodából több osztálynyi gyerek került iskolába, ez külön büszkeség a gyülekezet számára. „A szerb állam részéről nem kapunk támogatást, hálásak vagyunk azonban, hogy a magyar kormány felismerte az ebben rejlő lehetőséget és évek óta segíti munkánkat” – fogalmaz a lelkipásztor, aki azt is hozzáteszi, hogy az óvodát adományokból és a magyar Miniszterelnökség folyamatos támogatásából tartják fenn.

Az óvodába járó gyermekeknek minden hétfőn hittanórával kezdődik a hét, majd a heti foglalkozások az órán megismert történetre épülnek. A gyermekek foglalkoztatásának rendjét úgy kellett kialakítani, hogy illeszkedjen a szerb tantervhez, ugyanakkor arra is figyeltek, hogy ízig-vérig református maradjon. Móricz Árpád azt is elmondja, hogy komoly hangsúlyt fektetnek a nemzeti érzésekre, az év egyik felemelő pillanata a magyar kultúra napja volt, melyen a gyerekek szavalták el a Szózatot.

Valódi fogalom

A bácskossuthfalvi gyülekezet tagjai a reformáció jubileumáról is megemlékeznek az év folyamán. Június elején ünnepi istentiszteletre és emléktábla avatásra került sor, az idei bibliaórákon a Második. Helvét Hitvallás fejezeteit veszik sorra, őszre pedig különböző konferenciákkal készülnek. A falu három felekezetének – katolikus, református és evangélikus – vezetői kerekasztal-beszélgetést tartanak majd a reformáció folyamatáról és hatásairól.

A környéken kiemelt történelmi szerepe van az előreformációnak is, a huszitizmus központja a Szerémségben volt, ezért nyár végén ünnepséget tartanak Maradékon, illetve két tárlat szervezése is terveben van: Bácskossuthfalvára látogat a „Reformáció bélyegeken” elnevezésű kiállítás és Clemens Marot Bibliája is.

A reformáció emlékéve azért is fontos a gyülekezet számára, mert a reformátusság és a magyarság összetartozását ez is erősíti. Móricz Árpád hozzáteszi: mivel a falu lakosságának nagy része magyar, ezért a településen élni olyan, mint Magyarországon, a lakók számára ez természetes.

„Az itt élők »kálvinista konok kunok«, ragaszkodnak is identitásukhoz, gyökereikhez – mutat rá. – A cél, hogy ne csak egy címke legyen, hogy magyar reformátusok vagyunk, fontos ezt valódi, szellemi tartalommal is megtöltenünk.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András

Galéria 

Sorozatunk korábbi részei:

Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok