Marosvásárhelytől alig 22-25 kilométerre, egy zöldellő völgykatlanban fekszik következő állomásunk, Mezőkölpény. A falu lakói mai napig büszkék rá, hogy mindig szoros kapcsolatban álltak az egykori erdélyi fejedelmi udvarral, melynek köszönhetően hamar reformátussá lett a közösség. Az egyik legismertebb kölpényi származású férfi Balogh János volt, aki tizenegy társával eldöntötte Bocskai István számára az edelényi csatát.

A település középkori református templomában találkozunk Imreh Jenő László lelkipásztorral, aki körbe is vezet minket az épületben. Mint mondja, Kölpényre különösen is igaz volt a régi mondás, mely szerint akié a föld, azé a vallás. Ennek nyomán az 1400-as években elkészült, egy hajóból álló templomot hamar átvették a reformátusok – akkor még csak a nyugati bejáratállt. A gótikus kaput utólag építették, majd 1770-ben a templom megrongálódott egy tűzesetben, közel ötven évig tartott újjáépíteni. A ma is látható templomot 1818-ban szentelték fel.

A templom az évszázados múlttal és a haranglábbal a közösség komoly kincse, a Mezőségen egyedülálló szószéket egyetlen terméskőből faragták, rajta a vidék fő szimbóluma, a szőlő látható.  Az ajtóra napsugarakat faragtak, melyek közül a legnagyobb a királykazettára mutat, amikor kinyílik az ajtó. A királykazettára egy különleges, gyermeki arcba rejtett Istenábrázolást festettek, körülötte pedig Malakiás próféciája olvasható: „Feltámadti néktek, kik az én nevemet félitek az igazságnak napja” (Mal 3,20).

Két kitartó közösség

Imreh Jenő László 2015. október 1-je óta lelkipásztor Mezőkölpényben és a közösség leányegyházközségében, Szabédon – az anyaegyházközséghez 221 lélek tartozik, a szabédihoz pedig 110. Büszkén említi azt is, hogy a két gyülekezet éppúgy kiegészíti egymást a szolgálatban, mint gondolkodásmódjában.

Mindkét közösség számára nagyon fontos református vallása, ennek egyik bizonyítéka a szabédi gyülekezet elmúlt négy évtizede. Az ottani hegyoldal 1977-ben megcsúszott, ami miatt a templom annyira megrongálódott, hogy le omlott, így a gyülekezet fizikai értelemben otthontalanná vált. Azonban nem adták fel hitüket és hosszú évek alatt, közös erőből új templomot építettek.

A kölpényi református közösség tradicionális gyülekezet, a falubeliek számára fontos az egyháztagság, sokat jelent nekik, hogy a közösségben megélhetik a lelki közösséget is. „A kölpényi ember csak Kölpényben érzi jól magát. Itt reformátusságukat is sokféle módon megélhetik, ez például a szimbólumok örökös kutatásában nyilvánul meg” – fogalmaz a lelkipásztor, majd azt is hozzáteszi, hogy az elszármazottak közül sokan magukkal vitték a templom makettjét, mely a mai napig otthonaikban található.

Aktív fiatalság

„Az elődöm is úgy gondolta, hogy fontos a gyermekkekkel foglalkozni, ez segíthet a megmaradásban” – számol be Imreh Jenő László az ifjúsági munkáról. Ennek eredményeképpen az elmúlt években alakult egy ifjúsági csoport, illetve egy színjátszó csoport és ifjúsági zenekar is, akikkel fiatalosan hirdetik az Úr dicsőségét. A közösség összefogja a fiatalokat, a 224 gyülekezeti tagból 29 fő tartozik az ifjúsági csoporthoz.

A tékozló fiú története alapján a lelkész írt egy modern történetet, amit már közösen elő is adtak amarosvásárhelyi kultúrpalotában. „Lelkesek és kitartók, más színdarabokat is megtanulnak, sokat jelent nekik, hogy együtt vagyunk, utazunk, tanulunk és közben lélekben is épülünk” – teszi hozzá.

Kölpény saját néptáncával, népzenjével és népi kultúrájával a néphagyományok megtartásában is jeleskedik. A közösség népviselete és néptáncca egyedi, melyet őriznek és tanulnak is mai napig, ebben komoly segítség volt számukra, hogy az 1980-as években Martonvásárról érkezett két kutató, akik szerették volna megismerni a helyi táncokat. A két település  a mai napig jó kapcsolatot ápol, melynek hatására idén megalakulhatott a kölpényi néptánccsoport.

Állandó megújulás

A reformáció évében a gyülekezet tagjai igehirdetéseken keresztül hallhatnak a megújulásról, emellett augusztus elején a Mezőkölpényi Református Kulturális Napokon is megemlékeztek a jubileumi évről. „Ez az alkalom is arra szolgált, hogy a reformáció örökségét és a népi kultúrát ne egyszerűen csak megőrizzük, hanem valóban éljük is meg” – mutat rá Imreh Jenő László. Erre az eseményre hazahívták az elszármazottakat, illetve a faluban lelepleztek egy kopjafát, melyet a település  világháborúkban elhunyt hőseinek állítottak. Szintén ezen az alkalmon avattak fel a temetőkertben egy székelykaput melyen az „Én vagyok a feltámadás és az élet” felirat olvasható. „Azt szeretnénk üzenni ezen a kapun áthaladva, hogy nekünk az a bizodalmunk: nem 70-80 földi évben kell gondolkoznunk” – fogalmaz.

Október folyamán a testi és lelki gyógyulást szeretné elősegíteni a lelkipásztor, ezért különböző előadásokat szervez ebben a két témakörben: érkezik majd a közösséghez például kardiológus, endokrinológus és fogorvos is. Imreh Jenő László úgy gondolja, a környéken kevesebb lehetősége van az embereknek az orvostudomány területéről információkat szerezni, ezért ez jó alaklom lehet, hogy a gyógyulást és megújulást több oldalról is megvizsgálhassák. „Az igehirdetésekben az év során kitérek arra, miben kell megújulnunk – nekünk nem abban, amiben ötszáz éve elődeinknek. Úgy érzem, a kölpényi gyülekezetnek az imádságban kell fejlődnie – teszi hozzá a lelkész. – Hiába a sok információ és segítség, amit kaphatunk, ha nem értjük az imádság lényegét, ezért úgy gondolom, korunk reformációja az imádságban gyökerezik.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András

Galéria 

Sorozatunk korábbi részei:

Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok
Befogadó reformátusok