Én mozdonyvezető szerettem volna lenni. Felnőttként értettem meg azt, hogy miért szeretem annyira a vonatokat. Mert a vonat sínen van és igazodnia kell a sínpályák futásához. Mert, akik a terepviszonyokat ismerve, látták az indulást és a célt, azok nagyobb összefüggéseket látva pontosan megtervezték az irányt.

Igazodni Isten igazságához, mert ő jobban tudja a dolgokat és azt akarja, hogy az életünk célba érjen! Egy olyan világban, ahol nem merünk kimondani igazságokat, irányokat megmutatni, fixpontokat meghatározni, ott különösen fontos ez az igevers, Isten igazsága olyan, mint a hatalmas hegyek. Megdöbbent az a bizonytalanságérzés, amely egyre gyakrabban elfog és aggaszt. Az, hogy semmi nem tervezhető, nem látunk előre. Ha bajba kerülünk, akkor kire számíthatunk? Egy dalénekes a következőkről énekel: "nem bánja se kutya, se rendőr azt, ahogy a sorsom eldől." Nagy László, költőnk a következőképpen fogalmazza meg ugyanezt az érzést. "Kutya a föld, eb az ég? Sehol, semmi menedék?"

Mit jelent minden bizonytalanság ellenére bizonyosságban élni? Megszilárdít az Isten személyiségünkben, rendben vagyunk, rendben vannak bennünk a dolgok. Rendben vagyunk önmagunkkal, viszonyulásainkban, megszilárdít a hitünkben, hűségünkben. Átölel az Isten, ahogy az édesanya átöleli gyermekét. Ez nem egy halálos szorítás. Isten nem úgy ölel át bennünket, hogy tanrendszerrel halálosan megszorít, hanem úgy, hogy szeret, úgy hogy kinyilvánítja, hogy hozzá tartozunk, az ő tulajdonai vagyunk.

Akik az Úrban bíznak - de gyönyörű kép - olyanok, mint a Sion hegye megállnak, nem ingadoznak. Ha továbbolvassuk ezt a zsoltárt - és kérem, tegyük meg - így folytatódik: nem engedi, hogy álnokságra vetemedjék az igaz. Nem engedi, hogy egy határon túl menjünk. Hétköznapiasabban fogalmazva nem engedi, hogy bedaráljon a rendszer, nem engedi, hogy megvetemedjék az életünk. Minden bizonytalanság ellenére, bizonyosságban élni, mert Krisztusban megtart az Isten. Biztassunk ezzel bátran másokat is! Sokszor egy mosoly is elég. Ámen.

Fekete Ágnes, illusztráció: Dimény András

A szerző áhítata elhangzott a Kossuth Rádió Református Félóra című műsorának 2013. március 20-i adásában.