A II. Helvét Hitvallásról

A II. Helvét Hitvallást eredetileg Heinrich Bullinger svájci reformátor írta 1562-ben, 1566-ban nyomtatásban is megjelent, egy évvel később a magyar református lelkipásztorok is elfogadták a debreceni zsinaton. Magyar nyelvű fordítása 1616-ban jelent meg – meséli a hitvallás történetét Kovácsné Pázmándi Ágnes könyvtáros–református lelkipásztor, a Ráday Gyűjtemény munkatársa. Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt ritka kincseket felvonultató tárlatot hoztak létre a hitvallásra emlékezve. Itt kalauzolta végig a Parókia portál stábját a lelkipásztor.

Szüntelen reformálni

A hitvallás elfogadásában nagy szerepe volt Méliusz Juhász Péter egyháztudósnak, gyors terjedése pedig a külföldön tanuló diákoknak köszönhető. „Ecclesia semper reformanda”, vagyis az egyházat szüntelen reformálni kell – tartja a mondás. – A 16. században igencsak aktuális volt ez a mondat, mert elanyagiasodott és elerkölcstelenedett az egyház – folytatja Kovácsné Pázmándi Ágnes már a reformáció 500. jubileumára emlékezve. – Luther Márton nem egyházszakadást akart, azonban szerette volna bibliai alapokra helyezni az egyházat. A kiállításunk Luther emlékével kezdődik: két művet is láthatunk a tárlókban a Ráday Gyűjtemény kincséből. Az egyik egy 1524-ben megjelent, színesen illusztrált Ószövetség-fordítás eredeti példánya, amelyhez a metszeteket id. Lucas Cranach festő készítette.

Ismeretlen szöveg és dallamok

A református lelkipásztor ezután egy hatalmas könyvet mutat, ami már a kötése miatt is unikumnak számít. – Ez egy tizenkét kötetes, tipikusan 18. századi, barokk könyv, kötészeti különlegessége, hogy mind a tizenkét kötetet kódexlapokba kötötték. Elképzelhető, hogy mementóként ezek a kötéstáblák őrzik azt a gregorián dallamot és dalszöveget, amit hordoznak. Ez csak akkor derülne ki, ha szakértők kicsomagolnák a könyveket, és valahogyan azonosítani tudnák őket. Most „csak” csodálni lehet, hogy milyen szépek és egyediek. Luther összegyűjtött írásait tartalmazza, melyhez repertórium is készült. A 18. század nyomdatechnikája már lehetővé tette, hogy a rendszerezett művekhez repertóriumok készüljenek – teszi hozzá Kovácsné Pázmándi Ágnes.

Kálvin egyik legrégebbi portréja

A tárlat következő állomása Kálvinhoz kapcsolódik. –  Luther azt mondta, hogy egyedül a Szentírás, Isten ihletett szava a keresztyén tanítás forrása, Kálvin pedig hozzátette a kegyelmet, ami elkészíttetett Jézus Krisztus által. Az itt kiállított egyik kötet korabeli „hitünk hősei” típusú arcképcsarnok 1580-ból. Megtalálható benne Kálvin egyik legrégebbi portréja. Ez azért is egyedi, mert a reformátusokra nem igazán volt jellemző, hogy portrékat készítettek volna magukról. Kevés kép maradt fent, de ebben a könyvben Kálvin mellett láthatjuk még Bullingert, Melanchtont és Zwinglit is. Ha Kálvinról beszélünk, természetesen nem maradhat ki fő műve, az Institutio sem. Az itt látható könyv az Institutio 1568-as kiadása, sajnos már erősen restaurálásra szorul. Érdekesség benne a tulajdonosának bejegyzései; nemcsak aláhúztak fontosnak vélt részeket, hanem megjegyzéseket is tettek, ezek mind latin nyelven íródtak.

A főszereplő

Két térkép is segíti a látogatókat, hogy lássák, mely vallási irányzatok, hogyan terjedtek el, és maradtak meg Európában, hogyan oszlottak meg a felekezetek a 16. századi Magyarországon. – A Németalföld, Svájc és Skócia kálvinista volt, de Magyarországon a katolikusok mellett nemcsak a reformátusok, hanem az evangélikusok is feltűnnek. A kiállításunk főszereplője azonban egy könyv, amely tartalmazza azt a nyilatkozatot, amelyben pontokba szedve olvasható, hogy mit fogadtak el a debreceni zsinaton 1567-ben. „A Debreczembe öszve gyült keresztien praedikatoroknac, igaz es szent irás szerint valo vallásoc…” Ebben a kötetben Méliusz Juhász Péter több műve is szerepel, köztük válogatott prédikációk és A jelenések könyvének magyarázata.

Minden református családnál
A kiállításon látható az a plakett is, amely a reformáció 1917-es, négyszázadik évfordulójára készült. Egy másik plakettet pedig az Institutio 400 éves évfordulójára adtak ki: az érem 1936-ban készült, Berán Lajos alkotása egyik oldalán Kálvin jelképe, a tenyérben elhelyezkedő szív látható, ahogyan felajánlja szívét az Úrnak. A Református Élet című újság egyik 1936-os számában meghirdették, hogy szeretnék, ha minden református család otthonában lenne az emlékéremből. Az érmeket ezüstből és bronzból is kiöntötték – magyarázza a lelkész.

„A Szentléleknek gyönyörűséges patikája”

A kiállítás egyik impozáns darabja a Vizsolyi Biblia egyik eredeti, első példánya, amely 1590-ben jelent meg. Kovácsné Pázmándi Ágnes elárulja azt is, hogy vannak olyan látogatók, akik kifejezetten azért látogatnak el hozzájuk, hogy eredetiben láthassák a Vizsolyi Bibliát. A tárlóban egy francia nyelvű biblia is megtekinthető Kálvinra és a hugenottákra emlékezve 1588-ból, és egy teljes Luther-Biblia 1595-ből.A reformáció egyik nagy érdeme, hogy a tiszta forrás, a Szentírás nemzeti nyelveken megjelenhetett a híveknek. A református lelkipásztor büszkén mutatja a Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratát is, amelyről azt feltételezik, hogy Szenczi Molnár Albert még kisfiúként vitte ide-oda Vizsoly és Göncz között.  Még izgalmasabbá teszi a kéziratot, hogy láthatók benne a kézzel írt javítások, Károlyi Gáspár kézírásával.

A Dunamelléki Református Egyházkerületről

A kiállításon megtekinthető a Dunamelléki Református Egyházkerület, illetve akkor még Alsódunamelléki egyházkerület legrégebbi jegyzőkönyve 1626-ból. Az ősi bejegyzés arról szól, hogy Ráckevén püspökké választották Simándi Bodó Mihályt. 1626. március 15-én a választáson jelenlévő összes lelkipásztor neve felkerült a listára – latinul.

A Bibliamúzemmal és a Bibliás Könyvesbolttal egy egységet alkotó Ráday Könyvtárban, gyűjteményben és levéltárban számos érdekességet tekinthetnek meg az érdeklődők: könyvek, emléktárgyak tucatjait, köztük arannyal hímzett úrasztala terítőt, vagy éppen angyalokkal díszített boroskannát 1668-ból.

A látogatók megismerhetik a közelmúlt reformációjának irodalmát, sőt hozzá is juthatnak a kötetetek nagy részéhez. Ha kedvet kaptak a látogatáshoz, a könyvtár és a gyűjtemény munkatársai szívesen körbevezetik a tárlaton, hogy minél többen megismerhessék a református kincseket a reformáció 500 éves évfordulóján.

Fekete Zsuzsa, fotó: Füle Tamás

forrás: Parókia Portál