Mi hívta életre ezt a programot?

Amikor egy jubileumi évfordulóhoz ér a református egyház, akkor azok az egyháztagok, lelkipásztorok és gondnokok, akik ezt megélhetik, mindig azon törik a fejüket, hogyan lehetne méltóképpen ünnepelni, és mi lenne az, ami maradandó lehet a következő, utánunk jövő nemzedékek számára. Emléktáblákat, szobrokat állítunk, ami önmagában nem baj, de fel kell tennünk a kérdést: végső soron kinek is csináljuk mindezt? Kiadunk új kátét, új fordítású helvét hitvallást vagy a Kálvin emlékévek során elneveztük a gyülekezeti termeket, főtereket Kálvin János után – de kinek? A reformáció ötszáz éves jubileuma kapcsán a Kárpátaljai Református Egyház Zsinata pont erre a kérdésre kereste a választ, és arra jutottunk: a legfontosabb, hogy akikkel most ünnepelünk, azoknak elmondjuk, hogy a jövő nemzedéke ebben a nemzedékben, bennünk van elrejtve. Fontos, hogy a zsinatunk, református közösségünk és mi magunk is felvállaljuk ezt a „programot”, amivel a jövő reformátusságáért teszünk.

Mi a kezdeményezés célja?

Szeretnénk, ha a reformáció emlékévében megszületnének azok a református magyar gyerekek, akik továbbviszik a reformáció lelkületét, lendületét, bibliai tanítását és hitvallását. Mindenkit biztatni és bátorítani szeretnénk arra, hogy imádkozzanak gyermekáldásért, legyenek készek az elfogadására és vállalják a gyermekeket, hogy így vigyük tovább a reformációt. Akkor lesz majd kinek olvasnia a kátét, a helvét hitvallást és az új kiadású bibliákat, akkor a reformáció emlékévében felújított templomok nem múzeumok lesznek, hanem lesznek, akik koptatják a padokat és lesz kinek szóljanak a harangok. Azt szeretnénk, ha a templom tele lenne élettel és gyerekekkel, akik majd hasonlóan gondolkodnak: ha értük nehéz körülmények között is vállalták a nehézségeket és a küzdelmeket, akkor majd ők is vállalni fogják.

A Kelet-Ukrajnában évek óta zajló katonai és politikai konfliktus kihat az egész országra, így annak legnyugatibb régiójára, Kárpátaljára is. A magas infláció és a megélhetési problémák következtében a családok gyakran nélkülöznek. Tömegek járnak át dolgozni Magyarországra és Nyugat-Európába, hogy onnan támogassák családjaikat. Emiatt egyre kevesebb szakember marad az országban. Emellett az érkező behívók miatt sokan hagyják el szülőföldjüket. A bizonytalanság és a feszültség nehéz helyzetbe kényszeríti az ott élő magyarokat is, ezért fontos, iránymutató szerep hárul a Kárpátaljai Református Egyházra.

Hogyan valósul meg a program?

Kárpátalján az egyházkerület névjegyzékében szereplő családokat megpróbáljuk legalább egyszer megkeresni és biztatni, kérni a gyermekvállalásra. Imádkozunk velük együtt azért, hogy ahol eddig még nem adatott meg a gyermekáldás, ott Isten megadja, és ahol jutott kettőnek, ott juthasson a harmadiknak is. Biztatjuk őket, hogy ne azt kérdezzék, ki tartja majd el a gyermeket és hogyan fogják felnevelni, hiszen Istennek van hatalma arra, hogy gondot viseljen az övéiről. Legyen ez hitvallásunkká, tegyünk így vallást a benne vetett bizalmunkról és ne féljünk attól, hogy rövid lenne Isten keze – neki ma is hatalma van arra, hogy az övéit megáldja és megsegítse. Mindazt, amire egy családnak a 21. században szüksége van, azt Ő megadja. Úgy érzem, az is fontos és el kell mondani, hogy az életünkben legyen ott az a református, „puritán” elégedettség, aminek következtében az emberek hálaadással tudják élni a mindennapjaikat, melynek részei a gyermekek is.

Van már visszajelzés a kezdeményezéssel kapcsolatban?

Akik a jövő évben születnek, jubileumi jelzésű keresztelési emléklapot kapnak, de minden ilyesminél sokkal többet ér az, hogy a nagymamák kezdik nem lebeszélni az unokáikat, szülők a gyermeküket arról, hogy megszüljék a második, harmadik vagy akár negyedik gyermeket, hanem segítenek nekik. Azt kértem tőlük, hogy menjenek oda a lányukhoz vagy a menyükhöz és vállalják, hogy heti két órát szívesen vigyáznak az unokákra. Ezt sokan megígérték, több gyülekezetben pedig imaközösség kíséri a programot, és ahogy születnek a gyermekek, egy kis ajándékkal kedveskednek majd az édesanyáknak. Emellett például a kárpátaljai keresztyén orvosok felajánlották, hogy azokat, akik gyülekezeteinkben regisztrálnak és csatlakoznak a programhoz, ingyenesen kismama és terhes gondozásra kísérik és ingyenesen vizsgálják a várandósság hónapjaiban.

Úgy tudom, a programot nem csak 2017-re hirdették meg, hanem az utána következő évekre is.

Kárpátalján az elmúlt években sajnos 120-130 gyerekkel kevesebb születik, mint ahányan elhaláloznak. Ez nem volt mindig így: ha azt nézzük, hogy 1944 után milyen nyomorúsága volt az ott élő magyaroknak, hány ember halt meg a sztálini lágerekben és hányan voltak bebörtönözve, akkor meglátjuk azt, hogy ennek a népnek van egy túlélési reflexe, ami átsegíti minden bajon. Ezért mi sem hirdethetjük meg csak egy évre ezt a programot. Ha csak kis sikert vagy sikernek sem mondható eredményt fogunk elérni, már érdemes volt küzdeni, hiszen minden egyes ember számít, akár egy gyerekért is érdemes harcolni. Csak úgy marad iskolánk és óvodánk, ha megszületnek ezek a gyermekek. Hol máshol születhetnének meg, ha nem ott, ahol hitem és tapasztalatom szerint a legközelebb állnak Istenhez az emberek? Nekünk, hívőknek kell ebben példát mutatni, és ezért nem fogjuk a programot elfelejteni, hanem a fiatal házasokat, a családokat, a nagymamákat, az édesanyákat és az anyósokat 2017 után is arra fogjuk bátorítani, hogy kérjék és fogadják el a gyermekáldást.

Mi lehet segítség azoknak, akik akár anyagi, akár lelki okok miatt félnek a gyermekvállalástól?

Egyedül az Istenbe vetett hit. Az legyőzi a félelmet, megadja a választ a „hogyan” típusú kérdésekre. Az Istenbe vetett hit nemet mond azokra a kísértésekre, melyek ma az önmegvalósítás ideológiájával teszik tönkre az embert és az egész emberiséget. A világ panaszkodó, állandóan borús jövőképet mutató bukott fejedelme kétségekkel fosztja meg az embereket az élet teljességétől, kiszolgáltatottá, magányossá és boldogtalanná tesz. Úgy gondolom, az az ember, aki hisz Isten hatalmában, szeretetében, bűnbocsátó kegyelmében és abban az ígéretben, amit az övéinek adott, az a nehézségek ellenére is vállalni fogja a gyermeket. Ahogy telik az idő, rájövünk, hogy a családdal és a következő nemzedékkel töltött idő százszorosan térül meg. Nem tudok más okot és motivációt arra, hogy az emberek vállaljanak egy, kettő, három vagy akár több gyermeket, egyedül a hitet, ami teremtett mivoltunkból fakad. Az anyagi helyzet nem lehet ok arra, hogy valaki ne jöjjön a világra. Minden gyermek azért születik meg, mert az anyaméh gyümölcse jutalom. Az Úr ajándéka a gyermek, erre kell készen állnia az embernek.

A Reformáció gyermekei kezdeményezés üzenet a Kárpát-medence minden reformátusának?

Ez lehet akár egy Kárpát-medencei program is, ami új lendületet adhat az egyháznak. Elsősorban a 127. és 128. zsoltár tanítását tárjuk az emberek elé, és én hiszem azt, hogy sok református gyerek születik majd meg Kárpátalján és az egész Kárpát-medencében. A kezdeményezés lényege nem önös, hanem éppen az, hogy lemondunk valamiről, amiért cserébe megtapasztalhatjuk az élet csodáját. Ez képes megörvendeztetni a szíveket és megtanít kimondani, hogy „elég” és „köszönöm”. Nemzetünknek is csak úgy van jövője, ha ma tudunk áldozatot hozni, és az életutunkon gyermekeket nevelve megyünk tovább, akiket arra buzdítunk, hogy Európának, melynek legnagyobb gyengesége a gyermektelenség, olyan polgárai legyenek, akik ezt a kilátástalan helyzetet meg tudják változtatni.

Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban. (Zsolt 127, 3-5)

Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is! (Zsolt 128.3-6)

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz