Történeti visszatekintésének elején Huszár Pál elmondta, hogy bár a protestáns közgondolkodásban Luther Márton és Kálvin János neve merül fel elsőként a reformációval kapcsolatban, de az ő megjelenésük előtt többen is voltak – például assisi Szent Ferenc, John Wicliffe és Husz János –, akik felemelték szavukat a keresztyén egyház krisztusi tanítástól való eltávolodása ellen. A történész Luther Márton életének fontosabb mozzanatait elevenítette fel, hangsúlyozva: „Luther a vég nélküli reformáció folyamatát indította el, hiszen mi is azt valljuk: ecclesia semper reformanda, ami a mi állandó megújulási készségünket is feltételezi.”

Az előadó Luther vitatételei közül kiemelte: a bűnt egyedül csak az Isten bocsáthatja meg. A reformátor ezzel kiiktatott mindenféle emberi közvetítést Isten és az ember kapcsolatában, és véget vetett a búcsúcédulák árusításának, amivel magára vonta a pápa haragját. „Az üdvösség útja egyedül az Úristen kegyelme és a Krisztusban való hit által érhető el, így vallotta az egykori ágostonrendi szerzetes Pál apostollal, a Római levél írójával együtt.”

Isten adott aztán Luther mellé „védőket”, akik segítették, Wartburg várában élhetett, és hozzálátott a Szentírás németre fordításához. A történész hangsúlyozta: Luther azzal, hogy németre fordította a Bibliát, nemcsak vallási értelemben tett nagy szolgálatot, hanem a szépirodalom ügyében is, hiszen megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait. Az előadó párhuzamot vont Károli Gáspár személyével, hiszen ő is ugyanezt tette, amikor 1590-ben magyar nyelvre fordította a teljes Szentírást.

A Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka beszédében kiemelte, hogy a reformáció velejárói a nemzeti nyelvű igehirdetés és a nemzeti nyelvű Biblia. „A magyar nyelvű Bibliát akkor volt értelme kinyomtatni, ha olyan emberek kezébe lehetett adni, akik el tudták azt olvasni” – folytatta Huszár Pál. Ennek felismeréseként alapítottak protestáns iskolákat, indítottak kollégiumokat, ahol nemcsak a leendő lelkészeket nevelték, hanem a leendő polgárokat is. A történész szerint, bár a kolostori iskolák komoly teljesítményt nyújtottak az oktatás terén, de a protestáns iskolák „nyitottabbak voltak”, és olyan ismereteket közvetítettek nemzeti nyelven, amelyeket a polgári életben is lehetett hasznosítani.

„Miközben az Úristen kegyelméből emlékezünk a reformációra és hatását élvezzük, van reménységünk arra, hogy az utódaink is érezhessék azt. Ha igazán van értelme az ünneplésünknek, akkor az az Isten iránti hálaadás, az Ő kegyelmének elkérése ahhoz, hogy a jövőben is tudjuk ápolni, gondozni, továbbadni a reformáció értékeit, mert akkor vagyunk igazán Krisztus tanítványai. Mert a missziói parancs – tegyetek tanítvánnyá minden népet –ránk, a 21. századi tanítványokra is érvényes” – zárta előadását Huszár Pál, a zsinat világi elnöke.

Az ünnepség végén a megjelent protestáns egyházak lelkészei áldást mondtak, majd a reformációi emlékműnél egy-egy szál virágot helyeztek el.

Telepóczki Márta, fotó Vargosz, forrás: reformatus.hu