A 15-16. század fordulójára Európa-szerte teret hódított a reneszánsz világnézet, mely emberközpontúságával állt a középkori hagyományokkal szemben, ezzel pedig egy változásokkal teli időszak köszöntött a kontinensre. A földrajzi felfedezéseknek köszönhetően az európai embereknek tágult az ismert világról alkotott képük és ez épp úgy befolyásolta a tudományokat, a filozófiát és a gazdaságot, ahogy a vallást is.

Az erkölcsi és etikai válságba került római egyház belső megújítására irányuló egyházi reformok sem voltak függetlenek az akkoriban zajló társadalmi változásoktól. Ez a megújulás Spanyolországból és Itáliából indult, a régi szerzetesrendek reformálásával kezdődött, majd különböző vallásos társulatok megalapításával folytatódott. A 16. század elejére megnőtt az egyházi egyetemekre járó fiatalokban az igény arra, hogy reformmozgalmakon keresztül újítsák meg a katolikus egyházat, pontosabban hogy visszatérjenek a Biblia üzenetéhez.

Lutheri és kálvini reformáció

E változások között nőtt fel Luther Márton (1483-1546), aki ágoston rendi szerzetesként szembesült a kor egyházának nehézségeivel. 95 pontjával, melyben az egyházi berendezkedést bírálta, nem egyházszakadást tervezett előidézni, csupán a vágyott megújuláshoz, a romlatlan bibliai tanításhoz való visszatéréshez szeretett volna közelebb kerülni (innen a reformáció elnevezés). Terveivel ellentétben azonban tételeit nem újításként fogadták a katolikus egyházon belül, hanem egyenesen eretnekséggel vádolták. Az őt ért vádakra újabb és újabb írásokkal reagált, melyek egyre inkább mélyítették a szakadékot közte és gyarapodó követői, illetve a katolikus egyház között. Tanait nem volt hajlandó visszavonni, majd az őt fenyegető pápai bullát híveivel tűzre vetette. Ezzel nem csupán a pápaságtól szakadt el, hanem elvált a római egyháztól is.

A keresztyén tanítás forrásául kizárólag a Szentírást ismerte el, tagadva az egyházi hagyomány Bibliával megegyező értékét (sola Scriptura). Ez alapján két szentséget (keresztség, úrvacsora) tartott meg a hagyományos hétből, elvetette a szentek tiszteletét, a középkori egyházi rendet és nem értett egyet az úrvacsora katolikus értelmezésével. A lutheri alapokra épült tanítás szerint egyedül Isten kegyelméből (sola gratia) és egyedül a hit által (sola fide) juthatunk el az üdvösségre.  A tanítását továbbgondoló német és svájci reformátorok tanait Kálvin János (1509-1564) foglalta össze egy következetes rendszerbe, mely az isteni kegyelemről vallott felfogás tekintetében túlhaladta elődeit. E gondolatok nyomán élesen elkülönült a reformáció lutheri (evangélikus) és helvét (református) ága. 

A reformáció megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, egyre fontosabbá vált a személyes Isten-kapcsolat, de a nemzeti identitás is. A katolikus egyház vezetői megkerülhetetlennek találták a megújulási mozgalmak erejét, ezért a tridenti zsinaton (1545-1563) átfogó reformprogramot dolgoztak ki. Célzott válaszokat fogalmaztak meg azokban a kérdésekben, melyeket a reformáció követői felvetettek, megszilárdították az egyházfegyelmet és hangsúlyozták a lelkipásztori szolgálatot. Sajnos azonban a vágyott egységet sem a katolikus egyházzal, sem a reformáció mellett állók között nem sikerült helyreállítani. 

Reformáció Magyarországon

A magyarországi reformáció első időszaka a 16. század közepéig tartott, ekkor a wittenbergi egyetemről hazatért diákok és az új tanokat elfogadó katolikus papok Luther tanításait hirdették. A helvét reformáció az 1550-es évek elejétől a magyar reformáció történetére is hatással volt. Az első, helvét irányzatot követő magyar reformátor, a gyulafehérvári kanonokból prédikátorrá lett Kálmáncsehi Sánta Márton volt, aki a svájci hitújító gyakorlatok nyomán a tiszántúli templomokból eltávolította az oltárokat, szobrokat és festményeket.

Magyarország 15. és 16. századi történetén is láthatók a katolikus reform, a reformáció elterjedése és az ellenreformáció hatásai. A 16. század elején a reformáció volt az az irány, mely kézzelfogható válaszokat adott a társadalom különböző rétegeinek kérdéseire, mely biztos pontnak tűnt a politikai és egyházi struktúrák átalakulása és bomlása során.

Hazánkban a reformáció terjedését a mohácsi csata elvesztésének fájdalma, illetve a török hatalom térnyerésének következtében kialakuló politikai válság és a katolikus egyházi struktúrák pusztulása is elősegítették. A reformáció adta válaszok és lehetőségek hatottak a Kárpát-medence gondolkodóira és a következő századokra is. 

Folyamatosan bővülő időkerekünk segítségével szeretnénk bemutatni a reformáció Kárpát-medencére gyakorolt hatásait: a kiválasztott évszámokon, eseményeken, helyszíneken és személyeken keresztül mozaikszerűen kívánunk átfogó képet festeni a reformáció élő, ható és mai napig tartó folyamatáról. Tartson velünk ebben a szellemi utazásban!