Egyház és Reformáció címmel rendezett konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Október a Reformáció Hónapja Bizottsága május 18-án. Steinbach József MEÖT-elnök, dunántúli református püspök (képünkön) igei köszöntője után Hafenscher Károly szólt a jelenlévőkhöz. A Reformációi Emlékbizottság miniszteri biztosa az reformáció kezdetének 500. évfordulója kapcsán hangsúlyozta: úgy tudunk méltóképpen megállni ennél a mérföldkőnél, hogyha Isten nagy tetteiért szóló hálaadás mellett, Isten és egymás elleni vétkeinkért szóló bűnbánat is megszólal.

Egyezések-különbözőségek

Reformációk, felekezetek, politikai kultúrák Európában címmel Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektor-helyettese tartott előadást. „A 16. századi reformátori mozgalmak mélységében járták át az európai keresztyén civilizációt. Miközben a vallási, egyházi és hitbeli kérdésekben a sokszínűség ellenére is számos alapvető egyezés mutatkozik a reformátori tanításban, a társadalmi-politikai és kulturális beágyazódásban fontos különbségek figyelhetők meg” – véli az előadó, aki a német, a francia, a svájci és az észak európai államok jellegzetességei mellett szólt a három részre szakadt Magyarország sajátosságairól is.

A reformátori hitújítás Németországban egyszerre volt spontán akcióból kibontakozó kiterjedt mozgalom és az egyház egészét célzó tudatos megújulási törekvés. Máig ható következményei lettek a kialakuló felekezeti tagozódásnak: „a világban történő együttélésre új modellt kellett megvalósítani, azaz kiformálódott a hitbeli és politikai tolerancia fogalma. Mindez a mai napig hatással van az újkori Európa történetére is.”

A reformáció idején más folyamatok zajlottak le Franciaországban, ahol az ország stabilitását és erejét megrendítő veszélyt láttak a vallási egység felbomlásában. Ez a hozzáállás a protestánsok üldöztetésének és a kálvini reformáció Svájcba szorításának is kiváltó oka lett. Végül a felekezetek közötti ellentétek felszámolásának sajátosan francia koncepciója alakult ki, amelynek középpontjában az államérdek állt; amit a bel- és külpolitika mellett a valláspolitikában is következetesen érvényesíteni kellett. Innen ered a nemzet állam újkori berendezkedésének első kezdeménye is, ami utat nyitott a szekularizációnak.

A magyar viszonyokról az előadó kiemelte, hogy az Oszmán birodalom alapvetően elnyomó volt a keresztyénség minden formájával szemben, így a protestantizmussal szemben is. A királyi Magyarországon a protestánsok elleni fellépés, majd a nyílt ellenreformációs politika valósult meg, a zilált politikai viszonyok azonban bizonyos védelmet nyújtottak a protestantizmusnak. A korlátozott önállóságát megőrző Erdélyi fejedelemségben pedig a különböző felekezetek a belső vallási viszonyok toleráns egyensúlyban tartását tűzték ki célul.

Közös hagyományunk

Törekvés az egyetlen egyház felé címmel Kránitz Mihály a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja beszélt közös krédónk, a nicea-konstantinápolyi hitvallás „egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli anyaszentegyház” valóságáról. „Az egyházi létezés fontos jelei ezek, és akkor beszélhetünk krisztusi egyházról, ha ezek mind jelen vannak” – mondta az előadó, aki kiemelte, hogy az egyházakat – Krisztus egyetlen látható közösségének az elérésére irányuló törekvéseikben – a fogalmak tisztázása segítheti az ökumenikus párbeszéd útján.

Kránitz Mihály elmondta: a forrását, alapítóját tekintve egy az egyház. A szent jelző az egy eredet szentséget jelenti, hiszen Krisztus alapította az egyházat. „Jelenthet ez egy etikai szentséget, hiszen ma is küzdünk azokért az etikai értékekért, amelyek az evangéliumból erednek, amelyekre Krisztus tanított bennünket” – mondta az előadó, aki hangsúlyozta, hogy a katolikus kifejezésben, mint az egyház jelzőjét kell érteni, nem pedig egy felekezeti meghatározást. A katolikus kifejezés lehet térben értelmezni, hiszen Krisztus tanítványainak küldetése tanítványokká tenni minden népeket; de időben is, mert mindenkor hirdetni kell az evangéliumot és hitvallásainkkal választ kell adni az idők jeleire. Ugyanakkor mélységében is megjelenik az egyetemesség, mert az egész embert átfogja és annak értékeit is áthatja. Az apostoli jelző az apostoloktól eredő egyházat jelzi, az Újszövetség hitvallásai, a rítusok, a szolgálatok mind ettől erednek. Ez tekinthető közös hagyományunknak.

Öt sola

Hit és hatalom. „...a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” címmel Ungvári Csaba a Pünkösdi Teológiai Főiskola rektor-helyettese tartott előadást. A középkori nyugati keresztyénség egységének egyik pillére a pápai primátus volt, amely a reformáció során megkérdőjeleződött. Az öt sola római egyházzal szembeni meghirdetése annak „lelkek feletti” hatalmát kérdőjelezte meg: az egyedül a Szentírás; az egyedül hit által; az egyedül kegyelemből; az egyedül Krisztus és az egyedül Istené a dicsőség a reformáció sajátos hitrendszerének keresztmetszete” – mondta az előadó.

Az egyedül a Szentírás kizárólagosan a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló életvitelt és hitgyakorlatot jelent – ez adja mai aktualitását is. Az egyedül a hit által a szentségek üdvősségközlő szerepét kérdőjelezte meg, azaz kimondta, hogy az egyén hite önmagában elégséges, szükséges és hatásos válasz. A megváltás pedig egyedül kegyelemből történik és ezt az ajándékot fogadhatjuk el. Az előadó szerint az öt sola olyan hitkiáltvány volt, amely mentén nemcsak új gyülekezetek alakultak, hanem a régi egyházban is visszafordíthatatlan reformfolyamatokat katalizált, amelyek a katolikus és protestáns közös gondolkodást eredményezhetik ma is.

Mai üzenet

Mit kezdjünk ma a reformációval? – tette fel előadásának kérdését Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Ez a kissé provokatív cím arra utalt, hogy a reformáció értelmezések történetében 2017 a korábbiakhoz képest teljesen új helyzetben találja a nyugati keresztyénséget.

Az előadó szerint az évfordulón nem pusztán egy történelmi eseményről beszélünk, hanem magáról a közösségről, amely emlékezik, ebben fogalmazódik meg az identitása. „Mi ma az érvényes üzenet, amivel a nagyvilág elé állunk?” – kérdezte az előadó. Míg korábban a keresztyén felekezetek többnyire egymáshoz viszonyítva értelmezték önmagukat, addig mára megjelent egy új viszonyítási pont, a „világ”. Onnan nézve a keresztyénség egésze, minden korábbi törésvonal ellenére, egy platformra kerül. Ez a nézőpont a reformáció értelmezések történetén belül is új kihívást jelent, azaz meg kell fogalmazni, hogy a ma domináns korszellem tükrében milyen érvényes általános üzenete lehet a reformációnak.

Az előadó szerint a sztereotípiaként használt megújulás kifejezés a reformáció esetében nem megfelelő. Csak akkor tekinthető annak, ha a kifejezés az egyház saját keresztyén hagyományának újraértelmezését jelenti: úgy megújulás, hogy visszatérés a kezdethez, amiben ott van az önreflexió gesztusa. „A reformáció kérdése valójában, hogy mire való a keresztyénség. Az eredethez való visszatérésnek, mint a megújulás forrásának a hangsúlyozása közös keresztyén érdek, amelynek mentén sok tekintetben meghaladható a nyugati keresztyénség hasadtsága egy olyan világnézeti környezetben és identitásvitában, amelynek központi kérdése a civilizációs örökséghez való viszony” – zárta előadását Köntös László.

Egy előremutató törvény

Bereczki Lajos Az 1848:XX. törvénycikk jelentősége című előadását Háló Gyula, a baptista egyház kommunikációs igazgató olvasta fel. A Baptista Teológiai Akadémia rektor-helyettesének tanulmányában szó volt a vallási egyenlőséget biztosító törvény létrejöttének hátteréről és a végrehajtását célzó törekvésekről.

A reformációt követő századokban folyamatos küzdelem zajlott a vallásszabadság megvalósításáért. Így volt ez hazánkban is. Egy mérföldkő volt ezen az úton az 1848: XX. törvénycikk, amely „A vallás dolgában” megnevezést kapta. Ebben először mondták ki: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” Az ’48 áprilisában elfogadott törvénnyel szűnt meg a katolicizmus államvallási léte. A törvény létrejöttének hátteréhez hozzátartozik, hogy a társadalmi igényeknek akart megfelelni, hiszen a márciusi pontok a törvény előtti – vallási – egyenlőséget is tartalmazták.

Bereczki Lajos írása hangsúlyozta: a törvény egyik jelentősége, hogy foglalkozik a közoktatás kérdésével is. Az egyházak is lelkesen fogadták a megszavazását, viszont a végrehajtásában eltérő nézetek alakultak ki, különösen pont az oktatás kérdésében. Több kísérlet is volt törvény végrehajtására, de a felgyorsult történelmi események miatt akkor az egyházpolitikai kérdések a perifériára szorultak. „Egy nagyszerű törvény született ekkor, amely az induló szabadságharcban erejét és kiteljesedését hamar elvesztette, de olyasmit mutat fel, amelyre a 21. században is érdemes reflektálni” – hangsúlyozta Háló Gyula.

Metodista bibliaértelmezés

A metodista bibliaértelmezésről tartott előadást Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház volt szuperintendense. „A reformáció a keresztyén hit és az élet újra egyedüli zsinórmértékévé váló Biblia értelmezéssel foglalkozott. Az anglikán egyházon belüli metodista ébredés 200 évvel a reformáció után továbbvitte ezt a gondolkodást” – emelte ki az előadó.

A 18. századi Anglia társadalmi és gazdasági helyzetének ellentmondásossága eredményezte, hogy sokan akartak jobbító gondolatokat megfogalmazni. Ennek következményeként bontakozott ki egy mozgalom, amely John Wesley nevéhez fűződik. Ő testvérével együtt rakta le a metodista mozgalom alapjait, mely a 19. században fejlődött tovább. Mozgalmukat bibliai keresztyénségnek hívták. „John Wesley hermeneutikájának négy alapgondolata a Biblia, a tradíció, a tapasztalat és az értelem voltak. Wesley értelmezése szerint a keresztyénség élő magvát a Biblia kijelenti, a tradíció megvilágítja, a személyes megtapasztalás által élővé lesz és az értelem segítségével megszilárdul” – foglalta össze Csernák István a metodista bibliaértelmezést.

A MEÖT székházában megtartott előadások között reformáció korabeli zenét játszott a Tabulatúra régizene-együttes és fellépett az In Medias Brass Quintet fúvószenekar is.

Telepóczki Márta, fotó: Vargosz