A korszak meghatározó eszmei áramlata a protestáns reformáció vot, amelynek kialakulóban levő felekezetei és a római katolikus egyház folyamatos küzdelmet vívtak egymással. Az általános európai szokás a cuius regio, eius religio (akié a terület, azé a vallás) elve volt, amely lehetővé tette az uralkodóknak, hogy saját vallási nézeteiket ráerőltessék a fennhatóságuk alatt élőkre.

A török engedéllyel, de viszonylagos függetlenséggel rendelkező Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepére szinte teljes mértékben protestánssá vált, a római katolikus egyház csak Székelyföld bizonyos régióiban, s egyes főurak udvaraiban maradhatott fenn. A döntéshozók belátták, hogy az Európában elterjedt vallási feszültségből kialakuló esetleges fegyveres konfliktus beláthatatlan következményekkel járna a két ellenséges nagyhatalom találkozási területén fekvő,  instabil helyzetben levő országban. A feszültség feloldásának módja viszont páratlan volt a korabeli Európában: az erdélyi rendek nem a többségi nézetet erősítették meg, hanem elvi, bibliai alapon oldották meg a konfliktust és törvényben rögzítették a közösség választási jogának a biztosítását.

Az 1568-as vallásügyi törvény

Az 1568-as tordai országgyűlés János Zsigmond nevéhez fűződik, akit Európa egyetlen unitárius fejedelmeként is emlegetnek.  A zsinatot azzal a céllal tartották meg, hogy a reformáció ügyeit rendezzék a vallásbéke jegyében. Az elfogadott törvény értelmében világon először négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius nyert szabadságot és egyenjogúságot. Azonban még ennél is fontosabb: a négy vallást illetően nem érvényesült a területi elv, bárhol együtt élhetett több felekezet is, és még a földesúr sem avatkozhatott bele jobbágyai vallási hovatartozásába. A törvény szerint mindenki maga dönthette el, melyik vallást követi.

A határozat szövege így zárul: „...mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.” Ha nem ezzel az érveléssel zárult volna, hanem fejedelmi akaratra, vagy az ország biztonságára hivatkozva, akkor diplomáciai vagy politikai határozat született volna. A protestáns megfogalmazás alapvető meggyőződése, mely egyben a törvény tartalmi kiindulópontja, az, hogy a hit Isten ajándéka.