Ez a rendi országgyűlés a világon először törvénybe iktatta a teljes, földi hatalmasságoktól nem függő vallásszabadságot az alábbi szöveggel:
„Ki-ki vallja azon hitet, amely neki tetszik új, vagy régi szertartásokkal s e részben teljesen szabad akaratja szerént cselekedhetik. De az új vallást követőknek nem szabad egymást bosszúsággal illetni."
Ez a törvény rövid, de mindent magába foglalóan bölcs, a vallásgyakorlás senki mástól, csak mindenkinek „szabad akaratjától" (mai szóhasználat szerint, lelkiismeretétől) függ. Ennek a törvénynek védelme elhárította az erdélyi reformáció útjából a konfliktusokat, a svájci és német vallásháborúhoz hasonló belháború veszélyét, tehát ennek védelme alatt a reformáció tovább folytatódhatott.
A reformáció újabb szellemi áramlatait követve hét év múlva – 1564. június 4-én, az ismét Tordán tartott rendi országgyűlésen – a „kolozsvári reformált eklézsia" szintén törvényesen elfogadott egyház lett, mindennemű háborús konfliktus nélkül. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség három bejegyzett egyház országa lett.
További hét év múlva, 1571. január 6-án Székelyvásárhelyen (Marosvásárhely) a rendi országgyűlés – továbbra is háborús konfliktus nélkül – törvénybe iktatta az időközben egyházi szervezetté fejlődött új felekezetet „unitária" néven. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség négy bejegyzett egyház – katolikus, evangélikus, református és unitárius – országa lett.