Az „Akikre nem volt méltó a világ” című pályázati kiírás olyan nagyszínpadi megvalósításra alkalmas műveket várt, amelyek témájukban a reformáció 500 éves történetében Debrecenhez köthetők és a hit megtartó erejéről mutatnak példát. A drámaszövegeket öttagú zsűri értékelte: Árkosi Árpád rendező, Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, dr. Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője és Visky András író, drámaíró, dramaturg. Június 16-án döntöttek a nyertes műről: Győri L. János és Győri Katalin Menekülők című drámája kapta a fődíjat. Szombath András Herbárium című műve második, Láng Zsolt Harminc tallér nevet viselő alkotása harmadik helyezett lett.
A június 19-i eredményhirdetésen Komolay Szabolcs alpolgármester kiemelte, hogy úgy szerettek volna maradandó dolgot létrehozni, hogy az mindenkihez szóljon, ehhez a legjobb eszköz a kultúra, a színház nyelve. „A reformáció egy folyamat. Nem egy pontszerű cselekvés, nem egy dátumhoz köthető esemény, hanem egy óriási gondolatfolyam, amely korról korra kihívást is jelentett, válaszokat is adott, kérdéseket támasztott, s műveket is indukált. Örülünk, hogy így megmozdult az írótársadalom, s ilyen szép számú pályamű született” – mondta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld főszerkesztője beszédében rámutatott a reformáció összetettségére, mely egyszerre változtatott meg hitelveket, teológiai összefüggéseket és vált életformává. Visky Andrej rendező szerint, aki színpadra viszi a nyertes pályamunkát, a reformáció hatásáról leginkább a dráma nyelvén lehet szólni, hiszen a színpadon az emberi szituációk közvetlenül szemléltetik az ember szívében, lelkében és önszemléletében a reformáció tükrében bekövetkezett változásokat. „A feszültség nagyon szépen van adagolva, egy izgalmas történelmi drámát fognak látni a nézők, valódi hús-vér emberekről” – mondta.
A nyertes darab a 17. század második felében Nagyvárad eleste után tanáruk vezetésével Debrecenbe menekülő diákok történetét dolgozza fel. A török által kizsigerelt város számára még a megélhetés és saját kollégiumának fenntartása is nagy nehézség, s egy ilyen helyzetben kell a város vezetőinek és a közösség egészének helytállnia, amikor a menekültek befogadásáról van szó. A mű hűen mutatja be Debrecen történetének egy korszakos epizódját, a hitélet és az életforma próbatételét a makrotörténeti események közéleti és magánéleti feszültségein keresztül. Színre viszi emellett a tanár-diák viszony reformációs-modernkori jelenségét illetve a nő-férfi-viszony sajátosságait.
„A nagybátyám alaposan ismeri a reformáció korszakát, jó ideje kutatja már irodalomtörténészként, de nem szépíró. Én pedig nem vagyok annyira járatos a korszakban, még ha vannak is róla ismereteim. Ő adta a főbb karaktereket, a hozzájuk tartozó életrajzot és a dráma vázlatát, én pedig megírtam a párbeszédeket, és kialakítottam a személyiségeket” – nyilatkozta Győri Katalin társszerző a parokia.hu munkatársának. Mint mondta, munkája során arra is ráerősített, hogy a női alakok még karakteresebb személyiségek legyenek, és hozzáadott az alaptörténethez egy-két történeti szálat, hogy érthetőbb legyen a motivációjuk.
A darab aktualitását a női-férfi viszonyrendszer mellett fő témája, a menekülés adja. A szerzőpáros elárulta, hogy nem állt szándékukban a menekültválsággal kapcsolatba hozni a drámát, azonban kétségtelenül felveti napjaink kérdéseit: befogadjuk-e a menekülőket a keresztyéni együttérzés jegyében, vagy a sajátjainkat védjük, akik szintén ínséges helyzetben vannak? Védjük a ránk bízottakat, miközben másokat nyomorban hagyunk? Hogyan kivitelezhető a befogadás? „A Menekülők cím nemcsak a menekültekre utal, hanem sok mindenki másra is, akik a kötelesség, a házasság és a fájdalom elől menekülnek. A darab arra is keresi a választ, az ember miért szabadulna kötelékeitől” – avat be Győri Katalin.
Forrás: ttre.hu, parokia.hu
képek: Szirák Sára, szinhaz.org