A beszélgetés résztvevői beszéltek arról, hogy miben látják a reformáció okát és lényegét, hogyan értékelik a felekezetek között zajló párbeszédet, valamint, hogy melyek azok a társadalmi kihívások, amelyekre a keresztyéneknek – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – együtt kell választ adniuk.

Bűnbánat és megtérés

Veres András kiemelte, hogy a katolikus, a református és az evangélikus egyházi vezetők félévente tartanak egyeztetést. A főpásztor nem titkolta, hogy egy katolikus faluban nőtt fel, ahol nem volt lehetősége arra, hogy a protestáns egyházakhoz tartozókkal találkozzon. Győri bencés diákként aztán barátságot kötött egy osztálytársával, akinek édesapja evangélikus lelkész volt; és ezen a barátságon keresztül ismerkedett meg a protestantizmussal. A győri katolikus püspök emlékeztetett, hogy a korabeli Egyház bűnei, gyengeségei eredményezték a protestantizmus létrejöttét.

„A reformáció ötszázadik évfordulóját a katolikusok nem ünnepnek, hanem emlékezésnek tartják, az egyházszakadást eredményező reformációra csak bűnbánattal lehet gondolni, és egyúttal arra is emlékezünk, hogy a reformáció a Katolikus Egyházon belül is egy megújulási folyamatot indított útjára."

A győri püspök kifejezte reményét, hogy ez a jubileumi év segíteni fog a krisztusi élet és a felekezetek közötti egység megélésében. Hangsúlyozta, hogy a folyamatos megtérés mindnyájunk számára fontos feladat, majd a múltban zajlott vitákról szólva elmondta, rendkívül terheltek voltak, sokszor a történelmi helyzetek teremtették a hitbeli vitákat, az azonban egyik fél számára sem kérdéses, hogy csak Jézus Krisztus által üdvözülhetünk.

Áldás

Szemerei János szerint a reformáció Isten áldása. Az evangélikus püspök úgy fogalmazott, Luther, amikor a 95 tételében a hiteles tanúságtétel kérdését felvetette, megvizsgálta azt, hogy szinkronban van-e a szentírási üzenet az egyházi gyakorlattal. A lutheri felvetés első lépcsőfoka azonban az önreflexió: saját életünk összhangban van-e Krisztus tanításával... 

„Luther nem egy másik egyháznak tette fel a kérdéseit, hanem a saját Egyházának, a katolikus, nyugati egyház tagja volt, nem alapított másik egyházat. A 95 tétel, amelyet 500 évvel ezelőtt kiszögezett a wittenbergi vártemplom falára, azoknak a problémáknak a megfogalmazása volt, amelyeket az Ágoston-rendi szerzetes tapasztalt."

A Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke arról is beszélt, hogy a reformáció 500 éve során falak épültek a felekezetek közé, és érdemi párbeszéd csak az utóbbi ötven évben indult meg, az ökumenikus imahetek pedig huszonöt éve kezdődtek hazánkban. Szemerei János nagy eredménynek tartja a testvéregyházak közötti kapcsolatban a lutheránusok és a katolikusok 1999. október 31-én Augsburgban aláírt, megigazulásról szóló közös nyilatkozatát. Meglátása szerint a gyermekvállalási kedv csökkenése és a családok szétesése komoly probléma, amely a személyes élet és hit válságával van összefüggésben. A püspök szerint amit lelkészként, lelkipásztorként tehetnek, az az, hogy felhívják a rájuk bízottak figyelmét az egyéni felelősségre, és segítenek a személyes hit elmélyítésében.

Összetartozunk

Steinbach József hangsúlyozta, hogy a reformáció több mint megújítás, a reformáció célja az Egyház eredeti alapra való visszaállítása volt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke megerősítette, hogy vallják, az Egyház egy, szent és egyetemes, a reformátusok is ehhez az Egyházhoz tartoznak.

„Isten tervét látom abban, hogy a reformációnak látható szakadással kellett bekövetkeznie, és bízom abban, hogy ezt a rosszat Isten az Egyház javára fogja fordítani."

A református püspök beszélt a keresztyén hagyomány előtt álló 21. századi kihívásokról is. Fontosnak tartja a keresztyén értékek védelmét, de ezt soha nem szabad mások ellen irányítani. Rávilágított arra, hogy a keresztyén, krisztusi önmegtagadás nem egyenlő az önfeladással, majd buzdított, hogy imádkozzunk a világ vezetőiért, a döntéshozókért, akik érdemben tehetnek valamit a nagymértékű népvándorlás ügyében.  

Forrás: Magyar Kurír