A 17. században a református egyházszervezet még kevésbé követte a kálvini vagy genfi alapokat, sokkal inkább a lutheri és melanchthoni: az egyház vezetésében és a zsinatokon még kizárólag lelkészek vettek részt.

A Heidelbergben tanult Kanizsai Pálfi János érezte úgy elsőként, hogy a hazai viszonyok között rendkívül fontos lenne a kálvini egyháztípus, a presbiteri rendszer bevezetése. A kibontakozó ellenreformáció ugyanis leginkább klerikusokban gondolkozott, elgondolásuk szerint, ha a lelkészeket ki lehet iktatni a protestáns egyház életéből, akkor a gyülekezet áttéríthető.

1617-ben Pápán szervezték meg az első, nem lelkészekből, hanem laikus gyülekezeti tagokból álló döntéshozó testületet, majd az 1630-as körmendi zsinat minden dunántúli egyházközség számára presbitériumok megalakítását írja elő.

A megválasztott presbiterekből jött létre az egyház szervezettségének „második frontvonala”, melynek jelentősége éppen a „gyászévtized” vagyis a gályarabság (1671-1681) idején mutatkozott meg. A lelkészeket elvitték, bebörtönözték, ugyanakkor a kényszerűségből hosszú évekre pásztor nélkül maradt gyülekezetek nem veszítették el életképességüket: lelkész nélkül is, a presbitérium segítségével gyakorolták református hitüket.

A presbitériumok létrejötte mellett az egyházkerületek területi beosztása a 18. századtól kezdve követte a katonai kerületi rendszert, a felosztásnál pedig a Duna és a Tisza vízgyűjtő területeihez is igazodtak. Így négy egyházkerület jött létre Magyarország területén: a dunamelléki, a dunántúli, a tiszáninneni és a tiszántúli, egy pedig Erdélyben.

A presbitérium egy adott gyülekezete vezető testülete. A presbitereket és vezetőjüket, a gondnokot a gyülekezet választja tagjai közül. A lelkésszel közösen ők intézik a gyülekezet lelki, szervezeti és anyagi ügyeit. Református egyházunk törvényei szerint a presbiteri megbízatás hat évre szól, a jelenleg működő presbitériumok 2011 óta töltik be hivatalukat, a következő presbiterválasztás 2017-ben, a reformáció emlékévében lesz.

A borítókép: Protestáns lelkipásztor és a presbitérium tagjai, 1914 
Forrás: Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996.