Négyszázötven évvel ezelőtt, 1567. február 24-26 között tartották hitbeli őseink a Debreceni Zsinatot, és fogadták el a II. Helvét Hitvallást, amelytől számítjuk Tiszántúli Református Egyházkerület alapítását. Erre emlékezve hívta össze az egyházkerület elnöksége az ünnepi közgyűlést. Fekete Károly az alkalom kezdetén a II. Helvét Hitvallás magyar kiadásának bevezető soraiból idézett, majd értelmezte azokat. Az igét a Zsidókhoz írt levél 4. részének 14-16. versei alapján hirdette.

„E sorok leírás óta eltelt 450 év: mi olvastuk, hisszük, igyekszünk megtartani, lelkünkből ragaszkodunk ehhez a hitvalláshoz és valóban éltetet és jutalmat nyertünk általa Krisztustól" - fogalmazott a tiszántúli püspök. Mint mondta, megnyugtató, amikor azt érezzük a fentről jövő elvárásokból, hogy olyan valaki mondja meg a teendőket, akinek van fogalma a valóságról, aki tisztában van az adott helyzettel. "Amikor a rendelkező nagy »Ő« nem olyan, aki ne tudná, hogy mi a helyzet… Jó érezni, tudni, hogy valaki olyantól függünk, aki tudja, ismeri, hogy miben vagyunk, s ezért minden azt tükrözi, hogy az illető tökéletesen tisztában van a valósággal, ezért reális, lehetséges, megvalósítható és értelmes feladatot ad” – mondta Fekete Károly.

„Az őrállók Őrállójáról szól az Ige. Ő a minta és a példakép. Ő a realitások ismerője. Kipróbált vezető, ismeri az élet dolgait, mert Ő már végigcsinálta. Megismerte közben a buktatóit is, mert megszenvedett velük, ismeri az állomány minden egyes tagját, mert Ő hívta el. Igéjével akar erősíteni bennünket a Szentlélek által, hogy az őrállók sok-sok szükséges erénye közül három fontos erénynek – ragaszkodás, együttszenvedés és az őrállói erény – ne legyünk híjával” – zárta szavait püspök.

Az igehirdetés után előadást tartott Baráth Béla Levente egyetemi tanár a Tiszántúl reformációjáról, annak legjelentősebb eseményeiről és mozzanatairól. Előadásában hangsúlyozta, hogy a középkori Magyarország válságjelenségei – Mohács után –, a Tiszántúlon összpontosultak, emiatt először bizonytalanul fogadták Luther tanításait, és később, többek között a magyar nyelvű prédikátorok megjelenésének köszönhetően fogadták el azokat.

Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora a Debreceni Zsinat jelentőségéről, és a zsinati dokumentumok egyházszervező hatásáról tartott előadást. A felvezetésében három különböző korszakból vett idézettel támasztotta alá azt, hogy az 1567-ben született iratok időtől függetlenül minden korszakban meghatározó jelentőségű gondolatokat, elveket, hitvallást tartalmaznak. „Az akkori aláírás nagy lépés volt. Ez határozza meg, hogy elsősorban keresztények vagyunk, utána reformátusok, majd magyarok” – mondta Bölcskei Gusztáv.

Az ünnepi közgyűlésen köszöntőt mondott Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke a Generális Konvent nevében, és Hafenscher Károly, az Országos Reformációi Emlékbizottság miniszteri biztosa.

forrás: ttre.hu, fotó: Barcza János