Kolozsvárról Marosvásárhely felé haladva ejtjük útba a Dési Református Egyházmegyéhez tartozó Buzát. A település maga Árpád-kori, nevét először egy 1220-ból származó forrás említi, de a környék már az őskorban is lakott volt. A faluban manapság körülbelül 1200-an élnek, fele-fele arányban tartoznak a református és ortodox egyházhoz, mintegy száz-százötvenen pedig adventisták és pünkösdisták.

A falu református temploma egy dombon áll, messziről is jól látszik, hogy új építésű. Azt már Kovács J. István lelkipásztortól tudjuk meg, hogy az épület 11 éve készült el. A korábbi templom a mai szomszédságában állt, de megsüllyedt és falai berepedeztek, ezért a gyülekezet tagjai a lebontása mellett döntöttek. Csupán a torony maradt meg, melyet felújítottak, emellett épült fel az új templom, közösségi összefogással, alig 3 év alatt.

Lelkes közösség

Kovács J. István tavaly november óta szolgál a faluban, előtte Mezőköbölkúton volt lelkész. Mint mondja, a presbitérium felkérésére vállalta el a tisztséget, örül, hogy családjával együtt Buzára költözhettek és megismerhették a gyülekezet tagjait. „Nem tudom, mikorra kellene elmúlnia a kezdeti eufóriának, nálam ez egyelőre nem történt meg, és ahogy látom, talán nem is fog. Csak jót tudok mondani a közösségről: kedvesek, nyitottak és befogadók” – teszi hozzá.

A gyülekezethez 504-en tartoznak, vasárnaponként 110-120 fő vesz részt az istentiszteleteken, ünnepnapokon pedig még többen. A lelkipásztor kiemeli, hogy szép számmal vannak fiatalok is, ami új tapasztalat számára, mert előző szolgálati helyén sajnos nem ez volt a jellemző. Mint mondja, a közel 30 főből álló ifjúsági csoport segítőkész, leggyorsabban Facebookon érhetőek el, de az ott érkező üzenetkere mindig válaszolnak. Bár jórészük egyetemista, a hatékony kommunikációnak köszönhetően örömmel vesznek részt a programokon.

Az istentiszteletek Buzán is vasárnap délelőttönként vannak, emellett két csoportban folyik kátéoktatás, szombatonként kerül sor az ifjúsági órákra, illetve októbertől húsvétig bibliaórákat és nőszövetségi alkalmakat is tartanak.

Ragaszkodni a hagyományokhoz

Kovács J. István arról is beszámol, hogy pár hónappal érkezése után többen a gyülekezeti tagok közül különleges kéréssel fordultak hozzá: jelezték, hogy szeretnének közösen színházba menni. „Mire megkértek, a komolyabb darabokra már nem volt jegy, de ősszel ellátogatunk Kolozsvárra legalább két előadásra. Láttam, mennyire fontos ez a közösségnek, örülök, hogy ilyen dolgokkal is megszólítanak” – fűzi hozzá.

A lelkipásztor elmondja, a magyarságtudat megőrzésében itt is fontos szerepet játszik a reformátusság megélése – ahogy faluhelyen általában. Emiatt komoly hangsúlyt fektet rá, hogy alkalmanként az istentiszteletek után különböző közösségi programoknak is helyet adjon a templom.

A gyülekezet tagjai a népi hagyományokat is viszik tovább, ebben Kovács J. István felesége is komoly szerepet vállal: a helyi népviselet iránti tiszteletből a januári imahéten, és ünnepi istentiszteleteken ő maga is népviseletben vett részt, amivel a konfirmandusokat, fiatalokat is erre bátorította. Azóta ünnepnapokon egyre többen öltik fel a különleges ruhákat, de a lelkészházaspár büszkeségére néhányan már a vasárnapi istentiszteletre is így érkeznek.

Tervek a jövőre

A gyülekezet ebben az évben a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról is megemlékszik, az egyházmegyei rendezvényeken is részt vesznek. Ezek mellett október utolsó vasárnapjára egy hagyományteremtő konfirmációs találkozót szerveznek, melyre azokat várják, akik 1947-ben, ’57-ben, ’67-ben, ’77-ben, ’87-ben, ’97-ben vagy 2007-ben konfirmáltak Buzán. „A presbitérium támogatta az ötletet, erre az alkalomra hívjuk és hazahívjuk ennek a hat generációnak egykori konfirmandusait – folytatja Kovács J. István. – Úrvacsorás istentisztelettel készülünk, melyen a fiatalok is szolgálnak majd.”

A különböző programok szervezése közben egyre komolyabb igény merült fel egy gyülekezeti teremre, mert a templomtér nem alkalmas minden rendezvény lebonyolítására, illetve a gyermekeknek is kényelmesebb lenne egy másik helységben összegyűlni és játszani. A gyülekezet jövőbeni tervei között ezért szerepel egy közösségi tér felépítése, melyre megfelelő lehet az egyházközség tulajdonában lévő, jelenleg lebontásra váró épület helye. A lelkipásztor azonban azt is hozzáteszi, hogy a tervek között a legelső helyen mindig az Istennel való kapcsolat építése áll: „Szüntelenül kell imádkoznunk és hűséggel, szorgalommal, becsülettel és hittel munkálkodnunk, hogy Isten megmutathassa, milyen terveket kell megvalósítanunk.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András

Galéria 

Sorozatunk korábbi részei:

Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok