Az ország reformkori fejlődésében a Pest-Budán ekkor megtelepedő nyugat-európai – svájci, osztrák, német és angolszász – protestánsok is szerepet játszottak, az ő lelkigondozásukra jött létre a skót misszió és a németajkú gyülekezet. Az igehirdetés mellett mindkét hívő közösség aktív szerepet vállalt az oktatásban és szociális feladatokban is.

Bakody Tivadar (1825-1911) orvos az 1860-as évek elején felajánlotta a budapesti németajkú református gyülekezet szegényebb tagjainak, hogy ingyen kezeli őket. A gyülekezet a felajánlást továbbgondolva 1864-ben elkezdett megfelelő helyet keresni egy gyógyító otthon számára. A kórház megvalósításának ügyét kedvezően befolyásolta egy skót hölgy jelentős összegű adománya, akit Bakody Tivadar ingyen kezelt.

A Bethesda-kórházat 1866. január 1-jén nyitotta meg és közel 50 éven át működtette a németajkú gyülekezet. A kezdetek a terézvárosi Rózsa utca 5. szám alatti épülethez kötődtek, ahol Bakody Tivadar főorvos irányításával történt a homeopátiás módszereket is alkalmazó gyógyító szolgálat. Az ápolás szakszerű végzésére Theodor Biberauer, a gyülekezet presbitere a  németországi Kaiserswertből kért diakonisszákat. Az első két ápolói képesítéssel rendelkező, életét mások szolgálatának szentelő testvér 1866 nyarán érkezett Magyarországra.

Már a megnyitás évében figyelmet keltett a kórház az osztrák-porosz háború hadisérültjeinek befogadásával. Rudolf König (1816-1894) lelkész a Bethesda-kórházban lévő sebesültek látogatása mellett, azok megsegítése érdekében a gyülekezet tagjai körében gyűjtést szervezett. 

A Sugár út (ma Andrássy út) kiépítése miatt 1871-ben eladni kényszerültek a kórház akkor használt Rózsa utca 8. szám alatti épületét, s a Városliget szélén, a Herminamezőn álló Bartl-villa megvásárlásával nyílt lehetőség egy nagyobb és korszerűbb kórház kialakítására. Az ellátottak számának növekedése az épület és az ápoló személyzet bővítését is megkívánta. 

Az első magyar diakonissza 1873-ban jelentkezett a szolgálatra és tanulta meg a gyógyításhoz szükséges ismereteket. 1903-ban megalakult az első magyar diakonissza egyesület, a Filadelfia Diakonissza Szövetség, mely egy évvel később átvette a kórház napi életének vezetését, 1909-ben  pedig megvásárolta a kórházat és 1951-ig, az államosításig működtette azt. A családalapításról lemondó, életüket Krisztusnak és mások segítésének szentelő diakonisszák – a szövetség feloszlatása után is – életük végéig példamutató szolgálatot végeztek gyülekezetekben, oktatási, egészségügyi és szociális intézményekben.

Bővebben a reformátusok által napjainkban végzett diakóniai munkáról