Bod Péter református lelkész, egyház- és irodalomtörténész a Kovászna megyei Felsőcsernáton született 1712. február 22-én, ahol később tanulmányait is megkezdte. 1724-ben a Nagyenyedi Református Kollégiumba került, majd tanulmányait megszakítva 1729-től három éven át a Nagybányához közeli Felsőbányán vállalt tanítóságot. Ezután visszatért Nagyenyedre, ahol még négy évig tanult, majd 1736-tól könyvtáros, 1737-től segédtanár lett.
A jeles 17. századi „elődök" példáját követve Bod Péter hollandiai tanulmányútra indult, 1740. augusztus 6-án iratkozott be a leideni egyetemre, ahol három éven át tanult. Hazatérése után gróf Bethlen Kata (vagy Árva Bethlen Kata, ahogy magát másodszori megözvegyülése után nevezte) udvari papja lett Olthévizen. Ugyanitt a helység lelkipásztori tisztét is betöltötte. Irodalmi munkássága Bethlen Kata könyvtárának a „Nagy Bibliotékának" a feldolgozásával kezdődött, melynek katalógusát háromszor is elkészítette. Olthévizen írta első művét a „Szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon"-t, amely 1746-ban jelent meg. Ezt követte a „Szent Bibliának historája" című munkája 1748-ban.
1749-ben a Gyulafehérvártól tíz kilométerre fekvő magyarigeni református gyülekezet hívta meg papjának, ahol húsz éven át – élete végéig, 1769-ig – szolgált, de továbbra is jó kapcsolatban maradt patrónájával. Életének ebben az időszakában több közegyházi feladatot vállalt: előbb a Gyulafehérvári Református Egyházmegye jegyzője, majd az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője (püspökhelyettese) volt. Utóbbi tisztében, az egyházi ügyek intézése mellett, tovább folytatta a múlt értékeit feltáró kutatásait.
A svájci Bázelben 1760-ban nyomtatták ki „Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotjának, és világ kezdetétül fogva a jelen való idöig sokféle változatának rövid historiája" című művét, mely az első magyar nyelven írt protestáns egyháztörténet. A tudós lelkipásztor 1766-ban huszonhat erdélyi református püspök életét mutatta be a „Smirnai Szent Polykárpus" című könyvében. Ugyanebben az évben jelent meg a fő művének tekinthető „Magyar Athenas", az első magyar nyelvű írói lexikonunk.