Különös koncerttel kezdődik a tordai vallásbékét és a Magyar Unitárius Egyház megalakulását ünneplő programsorozat január 12-én Kolozsváron. Alan Williams angol zeneszerző Híd menny és föld között című darabja a zenén keresztül hozza el hozzánk a négyszázötven évvel ezelőtti eseményeket és segít bekapcsolódni a történelem folyamatába.

A koncert után a zeneszerző kérdésünkre elmondja, sokat jelentett számára, amikor felkérték a darab megírására, alig egy hónap alatt el is készült a kvartettel. „Igazi művet szerettem volna írni, mert a téma ezt érdemli, remélem Angliában is játsszák majd, hogy még több emberhez eljuthasson” – mutat rá. A zeneszerző szerint a mai világban komoly ereje van a művészetnek, közelebb hozza egymáshoz az embereket. „A vallási tolerancia üzenet mindenkinek, Dávid Ferenc már a 16. században arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak egy igazság lehetséges, ezért meg kell hallgassuk egymást” – teszi hozzá.

Különbözünk, de összetartozunk

Másnap Tordán, az egykori rendi országgyűlésnek otthont adó katolikus templomban folytatódik az ünneplés. A hálaadó alkalom előtt Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspököt arról kérdezzük, miért fontos egyháza számára a közös ünnep. Mint mondja, a mai világban szinte elengedhetetlen figyelni egymásra, különösen amikor naponta hullanak szét a közösségek, a családok és a nemzetek is. „Bár nem tudunk minden nap együtt lenni, vannak olyan kitüntetett alkalmak, amikor találkozhatunk és mindnyájan megerősödhetünk hitünkben” – fogalmaz. Az unitárius egyház számára sokat jelent Erdély sajátos múltja, melyben elengedhetetlen volt, hogy a felekezetek ügyeljenek egymásra és közös döntéseket is hozzanak. „Isten mindig megadja a bölcsességet ahhoz, hogy megtaláljuk a közös hangot és múltunk megünneplésének lehetőségeit” – teszi hozzá az unitárius püspök.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!" 
„Áldás békesség!" 
„Békesség Istentől!" 
„Erős vár a mi Istenünk!" 
„Isten áldja!"

Az ünnepi alkalom kezdetén elhangzik minden felekezet bevett köszönése, már ez is emlékeztet a négyszázötven évvel ezelőtt írásba foglalt igazságra: a hitbeli különbségek nem kell, hogy elválasszanak minket egymástól. Elhangzik és elgondolkodtat a 1568. január 13-án elfogadott vallásbékéről szóló törvény, mely még mai korunkban is megállja helyét. „Itt állunk egymás mellett, mint gyermekeid – és mint testvérek. Bár különböző módon valljuk meg hitünket, de Fiad intését megfogadva szeretettel fordulunk feléd és embertársaink felé, mert együtt akarjuk hallani hangod” – fogalmazza meg az Atyához címzett imádságában mindnyájunk vágyát Bálint Benczédi Ferenc. Majd a több ezer, különböző felekezetű résztvevő szájából elsöprő erővel hangzik el a „Miatyánk” ezen a havas, januári délelőttön. Talán úgy, ahogy először négyszázötven évvel ezelőtt.

Szabadságra teremtve

Az unitárius püspök az „új parancsolatról” is szól: szeressük egymást, mert így látszik, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. „A vallásbéke nemcsak azért értékes, mert meghaladta korát, hanem mert a gondviselésre mutat – fogalmaz. – A mai nap a gondviselés diadalának ünnepe.” Mint mondja, a történelem legsötétebb korszakaiban is megjelenhetett emberségünk, az isteni útmutató felülkerekedhetett a gyarlóságon.

Jakubinyi György Miklós gyulafehérvári érsek arra hívja fel a figyelmet, hogy a vallásszabadság mindenkit megmozgat – még az ateistákat is – mert benne van a lelkiismeret, a választás szabadsága. Emlékeztet, hogy a római katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton jelentette ki a vallásszabadsághoz való elidegeníthetetlen jog fontosságát. Bár egyháza számára a tordai határozat nem jelentett akkora lehetőséget, mint a protestáns felekezetek számára, a közösségről és a szabad választás lehetőségéről szólt.

Erről a szabadságról beszél Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, aki Pál apostoltól idéz: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Elmondja, a tordai szabadságeszmény egybecseng az autentikus keresztyénség szellemével, melyet a Mindenható adott nekünk. „A szabadság ajándéka volt a teremtés legnagyobb kockázata, de ez feladat és értékrend is. Szabadság ott van, ahol tisztelik egymást és szent az adott szó – ott, ahol jelen van Isten” – mutat rá.

Törvénykezés Isten segítségével

„Nem egy fogalom, hanem egy magatartásforma, egy életmód ünnepén vagyunk jelen” – köszönti az ünneplő gyülekezetet Fekete Károly tiszántúli református püspök a Generális Konvent elnökségének képviseletében. Emlékeztet, közel fél évszázada az itt élők megfogadták Krisztus kijelentését: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) Mint mondja: a tolerancia Istennek a világ iránti szeretetéből fakad, az embernek szüksége van „mintatürelmű” Urára. „Az egykori törvény figyelmeztet bennünket az ige szolgájának megbecsülésére, a közösségi jogvédelemre, a hitvédelemre és a hit megbecsülésére” – foglalja össze annak mai jelentőségét a tiszántúli püspök, aki azt is hozzáteszi, evangélium hirdetése ma is létfontosságú, az igehirdetés ugyanis nem ostorozó beszéd, hanem igazi kincs, amit őriznünk kell, hogy a kincskereső következő generáció ne legyen kifosztott.

„A hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van” – idézi Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az 1568-as vallásbékéről szóló törvény igei indoklását. Felhívja a figyelmet, hogy elődeink hiába óhajtották teljes szívükből a békét, mégsem földi törvényekre hivatkoztak, mert tudták, hogy Isten élő igéje efelett álló forgatókönyv. „Lehet törvényt alkotni Isten nélkül, de akkor ne csodálkozzunk, ha ugyanaz a testület egymásnak ellentmondó határozatokat is hoz” – teszi hozzá. –  Torda üzenete, öröksége az Isten ismeretén és bizalmon alapuló hit.”

A történelem Ura megadta a magyar népnek a mohácsi vész után, hogy „új szívvel és új lélekkel” telhessen meg – erről Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szól. „Az ünnep igazolja, hogy az összekapaszkodás áldását ismertük fel. A négyszázötven évvel ezelőtti határozata ereje ebben rejlett, és ma is azért szólít meg, hogy el ne feledjük: a hit Isten ajándéka” – foglalja össze.

Európa közös kincse

Különleges előterjesztésről számol be Kovács István unitárius közügyigazgató: az erdélyi szász és magyar protestáns egyházak együtt kérik a magyar Országgyűlést, Románia parlamentjét és az Európai Parlamentet, hogy nyilvánítsák a tordai ediktumot kiemelt jelentőségű dokumentummá, január 13-át pedig a vallásszabadság napjává. „Bár most mi vagyunk jelen, együtt vagyunk azokkal, akik előttünk éltek. A történelem szétszakíthatatlan láncolatában jelen vannak, akik még meg sem születtek, ahogy mi is jelen voltunk 450 éve – bár akkor még csak Isten álmai voltunk” – fogalmaz a közügyigazgató. Mint mondja, a vallásbéke egyetemes érték, melyet senki sem sajátíthat ki: bár eleink merészet álmodtak, hogy itt vagyunk, az azt bizonyítja, hogy álmuk kiállta az idők próbáját.

Előterjesztés a magyar Országgyűlésnek 

Előterjesztés az Európai Parlamentnek  

Kövér László házelnök ígéretet tesz rá, hogy a felkérésnek eleget téve kezdeményezi a magyar Országgyűlésben: január 13-a legyen a vallásbéke napja. Az Erdélyben sokáig egyedülálló vallásbéke megelőzte korát, új fejezetet nyitott Európa történelmében. A házelnök szerint vannak korszakok, üzenete egyetlen mondatban megfoglamazhatók, A 16. századi magyarság mondata – „A hit Isten ajándéka.” – egy mindig jelenlevő igazság felismerése lehetett. „A magyarokat és a románokat a történelem során sok minden szembe fordította, de keresztyén hitünk és Erdély, a közép-európai föld és sors összekapcsol minket” – fogalmaz. – Ennek szellemében tegyük fel a kérdést a tordai határozat 21. századi örököseiként: mit tegyünk annak érdekében, hogy az eszmeiségét és a földet megőrizhessük utódainknak?”

Ég és föld között

A katolikus templom udvarán a sűrűn hulló hó ellenére is csendes áhítattal figyeljük, ahogy felavatják a vallásszabadság emlékművét. Liviu Mocan különleges alkotását Jákób lajtorjájának története ihlette, mellyel épp úgy kapcsolja össze a mennyet és a földet, ahogy az előző estén Alan Williams.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a szobor előtt arról beszél, hogy az igazságért való küzdelemben egymásra találhatnak a különböző felekezetek. Mint mondja, Erdélytől kaptuk a vallásszabadságot, melynek megéléséhez egyszerre kell felfelé tekintenünk az Úristenre, és oldalra is, embertársaink felé – ha ezt a vertikális és horizontális síkot egymáshoz illesztjük, „megkapjuk Krisztus keresztjét.”

Érezzük mind, akik összegyűltünk ezen a történelmi helyen, hogy végső soron erre a keresztre mutat az ég felé szaladó bronz létra is, melynek utolsó fokai madárként törnek a magasba, emlékeztetve rá, hogy bennünk épül az út Isten felé.

Létezésünk alapja

Indulás előtt egyházunk képviselőivel a közös ünnep és a Tordán elfogadott vallásbéke jelentőségéről beszélgetünk. „1568 olyan új fejezetet nyitott a társadalomban és az egyházak között, ami a mai világban még komolyabb jelentőséggel bír. Kimondták, hogy egymás elismerése és tisztelete kiemelkedően fontos” – véli Csűry István. A református püspök szerint a törvény felhívta a figyelmet az igehirdető tiszteletére, ami együtt jár az ige tiszteletével, hiszen a reformáció nyomán az ige került az egyházi gondolkodás középpontba: az igehirdetés mindennek az alapja, bármi más ezután következik. „Ma, amikor bántjuk egymást – nem különböző nemzetek, hanem magyar a magyart –, azért van, mert nem ismertük fel, amit őseink 1568-ban már tudtak – mondja Csűry István. – Az, ami 450 évvel ezelőtt történt a vallás- és lelkiismereti szabadság kapcsán, egy követendő magatartásformát hoz elénk, amit erősít a közös ünnep.”

Kató Béla szerint bár az unitáriusok a tordai vallásbéke elfogadásának időpontjától származtatják létezésüket, az akkori határozat mindnyájunk számára fontos. „Hihetetlen, mekkora bölcsességgel rendelkeztek az erdélyi rendek, mai létünk is az akkori döntésnek köszönhető” – mutat rá. Ha az akkori rendi országgyűlés nem az igével, hanem karddal és hatalommal kívánta volna megoldani a konfliktust, akkor a teljes pusztulás, a felekezetek kiirtása is bekövetkezhetett volna. „Hálásnak kell lennünk az akkori döntésért, melynek csírája hiszem, hogy még ma is bennünk él – vallja Kató Béla. – Ebből a szellemiségből származik a felekezetek közötti békesség és az együttmunkálkodás vágya. Ahogy együtt ünnepeltük tavaly a reformáció jubileumát, úgy az 501. évben is együtt folytatjuk az ünneplést és a hálaadást.”

Farkas Zsuzsanna

Fotó: Bertalan Johanna, Kalocsai Richárd, Kiss Gábor

Galéria