Szemerkélő eső fogad minket Heidelbergben, már közel a jelenlegi német–francia határhoz, errefelé gyakori az ilyesmi. Első utunk – némi eső elleni oltalom reményében – a heidelbergi teológia könyvtárába vezet, ahol hamarosan csatlakoznak hozzánk néhányan az éppen a városban tanuló magyar ösztöndíjasok közül. Wittenberg után a holland egyetemek megerősödéséig Heidelberg volt a reformáció egyik legfőbb szellemi központja. Egyetemére számos magyar peregrinus jutott el – és jut el mind a mai napig. Azt, milyen szerepe van a városban a hittudománynak, jól mutatja, hogy a heidelbergi tudományos akadémiának – ellentétben a magyarországival – teológusok is tagjai lehetnek.

A Neckar-part gyöngyszeméről tanulmányok, publikációk sora, sőt, nemrégiben naplókisregény is született magyarul, kedvelt turistacélpont, de leginkább pezsgő életű egyetemi város: itt működik Németország legrégebbi, 1368-ban alapított egyeteme, ahol Melanchthon és Comenius, valamint a későbbi bázeli reformátor, Oecolampadius is tanult.

A reformáció református ágának nemcsak teológiája és az innen Magyarországra visszatért teológusok, hanem az itt kiadott Heidelbergi Káté miatt is egyik legfontosabb városa Heidelberg. A négyszázötvennégy éve, 1563-ban kiadott hitvallási irat tette lehetővé, hogy a reformátusok ne számítsanak törvényen kívüli állampolgárnak – ugyanis az 1555-ös augsburgi vallásbéke még nem szólt a református tanok követőiről. III. Frigyes pfalzi választófejedelem Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus református hittudósokat bízta meg a mű megírásával, amely hamarosan magyar nyelvterületre is elérkezett, és valódi sikerkönyvvé vált – sok helyütt a mai napig nem nélkülözik a konfirmációs oktatásból. A káté legújabb magyar fordítása és a hozzá írt magyarázat 2013-ban jelent meg. A reformáció évében kiállítás mutatja be a hitvallás történetét a város legnagyobb templomában, a Marktplatzon álló Heiliggeistkirchében. A gótikus épületben mindennap tartanak rövid orgonazenés déli áhítatot: e falak között játszott valaha Wolfgang Amadeus Mozart, Felix Mendelssohn-Bartholdy és Albert Schweitzer is.

A belváros felé haladva a baden-württembergi tudományos akadémia épülete előtti térről teljes pompájában látszik a heidelbergi vár – már amennyiben a romokat pompának lehet nevezni. Az épületegyüttes, amelynek nagy részét lerombolták a várost elfoglaló franciák és egy 1764-es villámcsapás, ma egyfajta mementóként tanúskodik a város történetének viharos évszázadairól.

Az Augustiniengassén a valamikori karcer előtt elhaladva kis térre érünk, ahol éppen egy dél-koreai csoportnak magyaráz valamit idegenvezetőjük. Csak akkor tűnik fel az aranybetűs emlékkő, amikor továbbindulnak: tanúsága szerint Heidelbergben is járt hitvitázni 1518 áprilisában Luther Márton.

Persze nem kell mindvégig a földre szegeznünk a tekintetünket, ha a reformáció nyomát keressük Heidelbergben – a város legdrágább szállodájának homlokzatáról nagy aranybetűkkel virít alá a hitvallás: Soli Deo Gloria. Ettől még a borús ég is kicsit kiderül.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: megicaleurope.blog.hu, Bagdán Zsuzsanna

A riport megjelent a Reformátusok Lapja 2017. október 8-i számában.

Előző részek
A reformáció útján: Luther városa
Átutazóban Eislebenben
Erfurt és a kiszámíthatatlan utak
Wormsi kitekintés
Lovagvár és zarándokutak