Debrecenre rá lehetett csodálkozni nagy szent csodálkozással. Vagy lehetett tőle megriadni, visszahőkölni is, lehetett dicsérni és elmarasztalni, csak közömbösnek nem lehetett maradni vele szemben – mondja Derencsényi István, akivel sétánk előtt a püspöki hivatalban találkozunk. Mielőtt elindulnánk, kiemeli: Debrecent a története során sokféleképpen nevezték, ezek mindegyike a város valamely sajátosságára irányítja rá a figyelmünket. Hívták magyar Genfnek, a szabadság őrvárosának, ó-kikötőnek, sziklán épült városnak, de leginkább kálvinista Rómának. Ez utóbbi megnevezés a reformáció századából származik, amikor Méliusz Juhász Péter, Tiszántúl püspöke kemény küzdelmet folytatott az erdélyi Szentháromság-tagadókkal, akiknek vezetője, Dávid Ferenc gúnyosan nevezte így az alföldi várost, vitapartnerét pedig Péter pápának.

Máig markánsan református

Végül Debrecenben kiteljesedett a reformáció helvét, vagyis református irányzata, és a város büszkén vállalta a kezdetben gúnynévként ráragadt kálvinista Róma megnevezést, amely a későbbiek során a hűség, a kitartás, az állhatatosság szinonimája lett.

A város felekezetileg sokáig homogén volt, a kálvinista szellem áthatotta az egyházi, a kulturális és a társadalmi életet, amelyben a hagyományosan puritán debreceni életszemlélet egyesült a református értékrenddel.

Mára a helyzet jelentősen megváltozott. Ez a lakosság létszámának növekedésével, a falvak megtartóerejének elsorvasztása miatt történt nagyszámú beköltözéssel, illetve a gyors modernizációs folyamatokkal magyarázható. Mégis, a városba látogatóknak a csillagos és kakasos templomok nagy száma még mindig meggyőzően hirdeti: a település történelmi meghatározottsága a kálvinizmus, és az is megmásíthatatlan tény, hogy Debrecen centrumában református intézmények sokasága található.

A Nagytemplom és a Kollégium

Nem is máshonnan indulunk városi sétánkra, mint a református Nagytemplomtól, amely az egész magyar reformátusságnak szimbolikus épülete, és egyben nemzeti emlékhely, hiszen falai között hirdette ki 1849. április 14-én a városban ideiglenesen ülésező országgyűlés a függetlenségi nyilatkozatot és mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását.

A Nagytemplom mögött magasodik az 1538 óta megszakítás nélkül működő Kollégium, mint a magyar irodalmi, tudományos és politikai élet egyik meghatározó szellemi bölcsője. Az egykori Kollégium egy része az 1802-es tűzvészben elpusztult, az újjáépítését, a mai épület déli frontjának elkészítését a volt kollégiumi diák, hadmérnök Péchy Mihály tervei alapján végezték 1803 és 1816 között. Az épületben működik jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Nagykönyvtár, az Iskolatörténeti és Egyházművészeti Múzeum és a Kollégium Oratóriuma.

– 1965. augusztus 31-én találkoztam először a Kollégiummal. Ódon falak, sivár, rideg környezet, régi bútorok, mégis a legtöbb szép emlékem ide köt – emeli ki Derencsényi István, aki elmeséli azt is, hogy diákként a Nagykönyvtár ma már nem álló, óriási cserépkályháinak fűtését is elvállalta, ezzel szerezve magának egy kis zsebpénzt. Teológusként a nyarakat is a Kollégiumban töltötte néhány társával, akikkel karbantartási munkákat végeztek az épületben. – A fiataloknak ma már nem kell résztvenniük ilyen munkákban, ezt a feladatot átvállalta az állam. Orbán Viktor miniszterelnök a Kollégium fennállásának 475. évfordulója kapcsán megtartott hálaadó istentiszteleten jelentette be, hogy a kormány 10 milliárd forintot ad a Kollégium intézményeinek felújítására. A munkálatok 2013-ban kezdődtek és idén fejeződnek be – mondja a tiszántúli főjegyző, mielőtt kilépünk az Emlékkertbe, amelyet a Nagytemplom és a Kollégium között alakítottak ki a 19. század második felében. Itt láthatók az elpusztult András-templom maradványai, ezekhez csatlakozik a nagytemplomi gyülekezet Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézója, amely kulturális rendezvényeknek, így felolvasóesteknek, előadásoknak, koncerteknek ad helyet.

„Történelmi” kézfogás a pápával

Az Emlékkert közepén áll Bocskai István erdélyi fejedelem szobra, amelyet 1906-ban emeltek a bécsi béke 300. évfordulója alkalmából. Itt találjuk a gályarabok emlékoszlopát is, amely azoknak a protestáns lelkészeknek a nevét őrzi, akiket a pozsonyi vésztörvényszék elé hurcoltak hitük miatt, majd 1675-ben eladtak gályarabnak. Negyvenegyük közül huszonhat maradt életben, csupán őket tudta kiszabadítani Michael de Ruyter holland tengernagy. Ezen az emlékoszlopon 1991. augusztus 18-án II. Já­nos Pál elhelyezte a megkövetés koszorúját, amely jelentős lépés volt a történelmi megbékélés útján.

A pápa látogatásakor Derencsényi István volt a debreceni esperes. Találkozását a katolikus egyházfővel a helyi sajtó – félreértve egy véletlenül kialakult helyzetet – némileg túldimenzionálta. Erről így mesél az emlékoszlopnál állva: –Miközben II. János Pál bevonult a Nagytemplomba, integetett az embereknek, és aki közel állt hozzá, azzal kezet is fogott. Történetesen velem is. Erről készült egy fotó, amely a helyi újságban ezzel a címmel jelent meg: „Történelmi kézfogás a római katolikus pápa és a debreceni esperes között.”

Az Emlékpark keleti oldalán mintegy karnyújtásnyi távolságra áll hazánk egyik legszebb köztéri szob­ra, amely a Kollégium egykori diákját, Csokonai Vitéz Mihályt ábrázolja, mutatja továbbhaladva Derencsényi István. Tőle alig száz méterre van a neoromán stílusú iskolapalota, az egykori Református Főgimnázium, amely most a Kollégium általános iskolájának és négy­évfolyamos gimnáziumának ad otthont. Az Emlékkert túlsó oldalán van a Füvészkert utca 2. szám alatt az egykori elemi iskola épülete, amelyben az egyházkerület levéltára kapott helyet. Közvetlenül mellette található az egyháztanácsi ház helyén megépített püspöki hivatal, ahol sétánk előtt is találkoztunk. A Kálvin tér és a Múzeum utca találkozásánál, vagyis a püspöki hivataltól néhány méterre található a legendás líciumfa, mellette pedig a Püspöki Palota, amely Méliusz Juhász Péter egykori lakhelyének és Huszár Gál egykori nyomdájának a helyén, az úgynevezett parókiális ház telkén épült 1912-ben. Vele átellenben, a Nagytemplom nyugati tövében láthatjuk az egykori Verestorony alapzatát a ráhelyezett üvegpiramis alatt.

A legrégibb egyházi épület

A Nagytemplomtól az állomás felé vezető főutcán, a Piac utca nyugati oldalán a Kistemplomhoz indulunk, amelyet az 1907-es szélviharban megsemmisült toronysüveg helyett kialakított bástyaformáció után egyszerűen csak Csonkatemplomként emlegetnek a helyiek. – Ez az épület a város legrégebbi egyházi műemléke, amelynek hosszan tartó építése 1731-re fejeződött be – emeli ki a tiszántúli püspökhelyettes, majd hozzáteszi, hogy itt ülésezett az az elhíresült egyházkerületi közgyűlés 1860. január 11-én, amely visszautasította az egyházi önrendelkezést sértő és korlátozó császári pátenst. A Csonkatemplom tornya szembenéz a Kossuth utcai templom tornyával, amelyet a külső vöröstéglás megjelenése nyomán a városbeliek csakhamar Verestemplomnak kereszteltek el.

Fotó: debrecen.varosom.hu

A Dóczytól a Verestemplomig

Mielőtt azonban megérkeznénk a Verestemplomhoz, az utca jobb oldalán, úgy féltávon találjuk a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumát, amely eredetileg leánygimnáziumként működött egészen az intézmény 1952-es államosításáig. Leghíresebb növendéke és majdani tanára Szabó Magda volt, aki idén lenne százéves. Születésének évfordulója kapcsán az egész országban számos programot szerveznek. A debreceni iskolában pedig egy Szabó Magda múzeumot is kialakítanak, amelyben helyet kapnak a jelenleg is látogatható Szabó Mag­da-emlékszoba darabjai, az írónő személyes holmijai.

A Kossuth utca végén, a Méliusz téren áll a Petz Sámuel építész, műegyetemi tanár által tervezett karcsú, neogót stílusban épített Verestemplom, amely a főjegyző otthona is, aki 1979. január 15-én kezdte meg a szolgálatát itt. Az elhanyagolt belső teret 1985 és 1988 között restauráltatták, és a hasonlóan rossz állapotban lévő külsőt az 1990-es évek elején hozatta rendbe önerőből a gyülekezet. Az épület sajátosságai a seccók. – Nincs egyetlen más református templom sem Magyarországon, amely olyan gazdag volna figurális és ornamentális díszítményekben, mint a miénk – mondja büszkén a gyülekezet lelkipásztora.

A belváros is várja a fiatalokat

A belvárosból a hosszú-hosszú Egyetem sugárúton kisétálva eljutunk a bár nem egyházi fenntartású, mégis említés nélkül nem hagyható Debreceni Egyetemhez, amelynek nem csekély köze van a református egyházhoz, hiszen létrejöttét a református gróf Tisza István miniszterelnöknek és a Tiszántúli Református Egyházkerületnek köszönheti. Alapítási esztendejét is az 1912-es évnél korábbra, 1538-ra teszi, arra hivatkozva, hogy a Debreceni Református Kollégiumból nőtt ki, és működését is 1914-ben a Kollégium Kálvin téri épületében kezdte meg. A református szellemi kapcsolatokra utalnak a díszudvar emléktáblái, valamint az aula díszüvegablakai. Az egyetem előtti téren, annak négy sarkában egy-egy 16. és 17. századi prédikátor szobrát állították fel, így látható itt Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenczi Mol­nár Albert és Komáromi Csipkés György ábrázolása.

Az egyetem épületétől nem messze, a Böszörményi úton helyezkedik el az Agrártudományi Egyetem, a Csillagpont helyszíne. Az ifjúsági fesztivál Derencsényi István szerint remélhetőleg nem csak a múltban való csatangolás lesz a fiatalok számára, hanem a jövő felé vezető csapásirányok felfedezése is, ugyanis a reformáció, amely a mostani Csillagpontnak is a fő témája, nem más, mint folyamatos tájékozódás Jézus Krisztus által. A Tiszántúli Egyházkerület főjegyzője bízik benne, hogy a fesztiválra érkezők meglátogatják Debrecen református nevezetességeit is, és mivel ezt közömbösen nem lehet tenni, így szép emlékekkel távoznak majd a kálvinista Rómából.

Buzás Borbála, fotó: Barcza János