Székelyudvarhelytől alig 20 kilométerre, a Hargita lábánál fekszik az ízig-vérig unitárius Homoródalmás. A település unitárius lelkipásztora, Csete Árpád elsőként arról számol be, hogy 900 főből álló gyülekezete a falu lakosságának körülbelül 85 százalékát teszi ki. Bár a 19. században a létszám a mostani kétszeresét is meghaladta, a lelkész 13 éves szolgálata alatt azt tapasztalta, a közösség erős és büszke unitárius vallására.
A templomot először kívülről, majd belülről is megszemléljük, de nem fedezünk fel különbséget, akár egy református templomban is lehetnénk. Mint megtudjuk, a liturgiában sincsenek kirívó eltérések: az istentisztelet hívogató harangszóval veszi kezdetét, melyet ének, imádság, igeolvasás és egyházi beszéd követ, majd imádsággal, hirdetésekkel és áldással zárul az alkalom. Csete Árpád hozzáteszi: helyi szokás, hogy az áldás után a templomajtóban a férfiak még beszélnek a lelkésszel, majd a rangidős megköszöni szolgálatát.
„Szokásainkban és szertartásainkban nincs nagy különbség, vallásunkat az egyszerűség és a puritánság jellemzi. Csupán a mély teológiai értelmezések rendjében fedezhetőek fel az eltérő álláspontok” – fogalmaz az unitárius lelkész.
Az unitárius egyház a reformátusokhoz képest egy évvel később, 2018-ban ad hálát 450 éves fennállásáért. Mi is ott voltunk a „vallásszabadság éve" névre keresztelt rendezvénysorozat első állomásán, ahogy arról is beszámoltunk, amikor az erdélyi történelmi egyházak kezdeményezésére a magyar Országgyűlés január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította. Március 9-én szintén a budapesti parlamentben ünnepelnek az unitáriusok, ebből az alkalomból adjuk közre tavaly nyári homoródalmási élményeinket.
Közös gyökerek
Az unitárius egyházban ugyanúgy vannak keresztelők, esküvők, temetések és konfirmáció, ahogy nálunk, reformátusnál, illetve a lelkipásztorok viselete és a fehérfalú, egyszerű templomaink is hasonlóak. A változást Dávid Ferenc egyházalapító püspök tanítása hozta.
„A 16. század kiváló reformátora és teológusa volt, a Szentírást tanulmányozva arra az álláspontra jutott, hogy bizonyos dolgok – mint például a Szentháromság ma tanított formája – nem szerepel a Bibliában” – mutat rá Csete Árpád. A lelkipásztor azt is hozzáteszi, természetesen unitáriusként hiszik és vallják Isten, mint a teremtő és gondviselő Atya létezését, Jézus Krisztust, mint az Atya egyetlen Fiát és a Szentlelket, mint Isten erejét. „Mi nem imádkozunk Jézushoz, de az ő követői vagyunk – ezért tartjuk magunkat keresztyénnek. Emellett a Szentlelket sem isteni személyként fogjuk fel, hanem Isten erejeként, ami jelen van a világban és az emberekben is” – foglalja össze.
A Szentháromság-tan a keresztyénség első századaiban alakult ki azokból a teológiai vitákból, melyek az Atya Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek kapcsolatát próbálták tisztázni. Maga a kifejezés nem szerepel a Bibliában, egy latinul író teológus, Tertullianus (kb. 160 – kb. 225) használta elsőként trinitas, azaz háromság formában. Tőle származik az „una substantia, tres personae", azaz egy lényeg, három személy gondolata is. A 325-ös niceai zsinat egyik fő témája a Jézus személyével kapcsolatos eltérő tanítások, a 381-es konstantinápolyi zsinat pedig a Szentlélekről szóló vitákat tisztázása volt. A niceai-konstantinápolyi – egyetemes – hitvallás szerint Krisztus „az Atyával egylényegű", „született és nem teremtetett". Tehát nemcsak hasonló természetű, hanem maga is Isten. A Szentlélekről ugyanez a hitvallás azt tanítja, hogy „az Atyától és a Fiútól származik", s Őt – mint harmadik isteni személyt –, az Atyával és Fiúval együtt kell imádni és dicsőíteni.
A lelkipásztor arra is emlékeztet: több felekezet megkérdőjelezi az unitáriusok keresztyénségét, mert az első zsinatokon a Szentháromság elismerését tekintették a keresztyénség alapjának, amit viszont az unitáriusok – abban a formában – nem tudnak elfogadni. „Mi a keresztyénségünket etimológiailag is onnan eredeztetjük, hogy a keresztyén szó a latin cristianus magyar formája, ami jézusit jelent. Mi ebben az értelemben vagyunk Jézus követői” – teszi hozzá.
Azt is megemlíti, hogy Dávid Ferenc is egyike volt azoknak a diákoknak, akik Nyugat-Európából magukkal hozták a reformáció eszméit, ő lett az erdélyi reformátusok és az erdélyi evangélikusok első választott püspöke. „Kolozsváron a Farkas utcai templom falán van egy tábla, melyen a református püspökök nevei szerepelnek napjainkig. Ezen a táblán az első név Dávid Ferencé – hívja fel a figyelmet Csete Árpád. – „Protestáns gyökereink azonosak erdélyi református és evangélikus testvéreink gyökereivel, mindig is ehhez a protestáns családhoz tartoztunk és tartozunk a mai napig.”
Unitárius bástya
Erdélyben körülbelül 60 ezer unitárius él, Magyarországon pedig – bár erről nincsen pontos adat – megközelítőleg 10 ezer, emellett vannak még unitárius gyülekezetek az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is. Az erdélyi protestáns közösségben Homoródalmás kiemelkedő unitárius bástya, a falu határával ér véget a protestantizmus Székelyföldön: a szomszédos Lövéte és a következő falvak már katolikus települések, délen pedig szászok élnek.
„A homoródalmási emberek büszkék unitárius vallásukra, emellett lokálpatrióták is, erre példa a templom is, mely Erdély legmagasabb tornyú unitárius temploma” – mondja Csete Árpád. A gyülekezeti hajlék az 1700-as években végén, teljesen önerőből épült, az almási emberek ezzel is szerették volna megmutatni a világnak, mennyire tisztelik vallásukat – így a templom tornya még a kolozsvári unitárius temploménál is nagyobb lett.
Érdekes, hogy az úrasztalán fekvő terítőn hasonló hímzett pelikánokat látunk, mint megannyi erdélyi református templomban. A lelkipásztor szerint ennek nem vallási, sokkal inkább nemzeti oka van, az erdélyi magyarok történetében annyira összefonódott a megmaradás vágya a különböző felekezetek szerepével, hogy nem lehet élesen elválasztani a szimbólumokat.
Négy és fél évszázad
Bár a Homoródok mentén élők többsége unitárius vallású, lelkészeik együtt tanulnak református és evangélikus testvéreikkel a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, ami évtizedek óta erősíti az összetartozásukat. „Onnan úgy kerülünk ki lelkészként, hogy testvérfelek, barátok vagyunk, tiszteljük egymást és szolgálatunkat” – teszi hozzá a lelkipásztor.
Az 1568-as tordai országgyűlés János Zsigmond nevéhez fűződik, akit Európa egyetlen unitárius fejedelmeként emlegetnek. A zsinatot azzal a céllal tartották meg, hogy a reformáció ügyeit rendezzék a vallásbéke jegyében, mert az általános európai szokás, a cuius regio, eius religio (akié a terület, azé a vallás) elvét nem találták a béke zálogának. A törvény értelmében világon először négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius nyert szabadságot és egyenjogúságot. Azonban még ennél is fontosabb: a négy vallást illetően nem érvényesült a területi elv, bárhol együtt élhetett több felekezet is, és még a földesúr sem avatkozhatott bele jobbágyai vallási hovatartozásába. A törvény szerint mindenki maga dönthette el, melyik vallást követi.
A Magyar Unitárius Egyház intézményi fennállását az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának kihirdetésétől számítja, de pont a vallásszabadság jelentősége miatt közösen ünnepelnek az erdélyi felekezetek a 450. évforduló alkalmából. „Sokat jelent az itt élő unitáriusok számára, hogy egyházuk az egyetlen magyar földön létesült történelmi egyház, ami egyelőre az idők próbáját is kiállta – foglalja össze Csete Árpád –, de pont az idők tapasztalata miatt hisszük és valljuk, hogy Isten kezében vagyunk mindannyian.”
Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András
Kárpát-medencei református közösségeket bemutató sorozatunk:
Ifjú reformátusok
Kitartó reformátusok
Hagyományőrző reformátusok
Öntudatos reformátusok
Fáradhatatlan reformátusok
Megújuló reformátusok
Összetartó reformátusok
Makacs reformátusok
Ragaszkodó reformátusok
Befogadó reformátusok
Szorgalmas reformátusok
Elkötelezett reformátusok