Minden ember valamilyen találkozás gyümölcse, és a további életére nézve is igaz, hogy a kapcsolatai által lesz igazán emberré. Minden kapcsolat megerősítés a létben. Két szülőm van, négy nagyszülőm, nyolc dédszülőm. Egyedi vagyok, értékes vagyok, de sokféle összetettségben vagyok az. Vannak azonosságok szinte minden emberrel, de vannak óriási különbségek is. Mit hangsúlyozok életem során, mire emlékezem, mit növesztek naggyá a gondolataimban, kinek vagy minek a hatása alá engedem magam? Hogyan dolgozom fel az engem ért sérelmeket? Vajon nem egymás és családjaink gyógyulására, gyógyítására kapjuk, választjuk a társunkat?
Együtt-ember. Ezt olvashatjuk az 1Móz 5,2-ben: „Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket...” A kapcsolatok között talán a legkülönösebb a házasság. Hogyan is találja meg két ember egymást? Egyáltalán van-e igazi? Ha van, akkor sokaknak miért nem sikerül megtalálni? Van második esély?
A Bibliaolvasó kalauz szerint Mózes első könyvét olvasva rácsodálkozhatunk, hányféle párválasztós történet van a Szentírásban. Izsáknak Eliézer választ társat, Jákób első látásra szeretett bele Ráhelbe. Ruth özvegyként kapott második esélyt, Eszter pedig egy szépségverseny alapján. Az emberi együttélés évezredei is sokféle példát hoztak, hogyan is szerveződik egy közösségen belül a házasság: férfi és nő együttléte. Ám Pál szavai mindig igaznak bizonyulnak: „felette nagy titok ez” .
Milyen kapcsolat a házasság? Azonosságra találás vagy elköteleződés? Egyik lelkésztársammal vitáztunk: vajon az a fontos a házasságban, hogy tudom, a másikat Isten ajándékozta nekem, vagy az, hogy felelősen döntöttem mellette, és komolyan veszem kimondott szavam? Ismerek olyan házaspárokat, akik mindig ahhoz az alapigazsághoz térnek vissza, hogy tudják: a másik ajándék. Pontosan olyan, pont nekem való. Isten már csak tudta ezt. Ezért bátorodnak arra, hogy a másikban ezt az ajándékot tiszteljék, akkor is, amikor talán nem ajándéknak érzik. De vannak, akik nem értették ebben – talán nem is kérdezték – Isten konkrét akaratát. Meglátták a másikat, és döntöttek. S mert eldöntötték, felelősnek tartják magukat saját döntésükben. Igent mondtak, és ezt nem vonják vissza, akkor sem, ha a másik felháborítóan viselkedik.
Lassan rájövünk, hogy nem egy középpontúak az igazságok, még az éremnek is két teljesen különböző oldala van. A házasságnak pedig sok dimenziója létezik, mert ez a legösszetettebb emberi kapcsolat. Egy idegen néz rám, és úgy érzem, hogy valahonnan ismerős nekem. Egy idegennel kezdek beszélgetni, és rájövök, hogy sokszor jobban ért engem, mint én magamat. Egy idegennel találkozom, és rácsodálkozom, hogy közelebb van hozzám, mint a saját családom. Ilyen és hasonló élményekről számolnak be azok, akik megtalálták társukat. „Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ilyen gazdag lennék, ám most már nincs jogom bármit is megtartani önmagamnak” – idézhetnénk Emmanuel Levinas 20. századi filozófust. Ő fogalmazta meg az istenképűség igazságát ekképpen: „Isten a másik ember arcából néz rám.” Ki az, aki egy életen át figyelmeztet engem Isten arcára? Ki az, akiért felelősséget vállalok? „Nem azért vagyok felelős, mert szabad vagyok, hanem azért vagyok szabad, mert felelős vagyok” – ez a mondat is Levinastól származik, aki ezzel megfordította a filozófiai gondolkodás irányát, így a kapcsolatainkról gondoskodás szükségességét is. Felelős vagyok, így vagyok szabad arra, hogy teljes szívvel szeressek.
A Bálint-nap környékéhez kapcsolódó Házasság hete-mozgalmat angol mintára vettük át hazánkban, és szervezzük meg 2008 óta évente. A rendezvény idei arcai Zámbori Soma és Fazekas Rita. „Rita biztonságos kikötő, Soma pedig inkább cirkáló, mely a kikötő vonzáskörzetében mozog” – írja az egyik róluk szóló cikk szerzője. Ők úgy fogalmazták meg a tartós kapcsolat alapját: „bizalmat építeni, s nem kontrollt gyakorolni”.
A kettő együtt ember. Kölcsönös szeretetben, kölcsönös megbocsátásban. Kapcsolati hálóban, házasság-házat formázva. Áldásokkal és terhekkel megerősítve.
Fodorné Ablonczy Margit
borítókép: Asszonyi Eszter
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2018. február 11.