Kató Béla püspök a Róma 9,16 alapján hirdette az igét a templomban. Az verset latinul olvasta fel a barátosi gyülekezetnek, majd több nyelven is megszólította őket, ezzel is szemléltetve, milyen nagy dolog, hogy a reformációnak köszönhetően anyanyelvünkön hallgathatjuk az igét, mindenki a saját nyelvén tudhatja meg, hogy Isten szeretete a miénk, anélkül, hogy ezt kiérdemeltük volna. Ezért mondja az ige, hogy nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, csak a könyörülő Istené. 500 esztendő határán állunk, és nem mindegy, hogy hogyan képzeljük el a jövőnket. Fontos, hogy a saját határainkat tudjuk elfogadni. Népként, nemzetként vannak vágyaink, az élet iskolája azonban megtanít, hogy egyedül képtelenek vagyunk ezeket a vágyakat elérni – magyarázta a püspök.  Luther rájött a kolostorban a sok vívódás között, hogy Isten szeretetét nem lehet, és nem kell kiérdemelni, a saját erőnkből nem lehet tökéletes életet élni. Az életünkben elért eredmények is Isten kéznyomát hordozzák – hangzott el. Kató Béla hozzátette: az üdvösség nem a csörtetőké, az akaróké, ugyanúgy Istentől függ. A reformáció pedig nem a passzív emberek története, Isten könyörülete nem a tétleneknek odaadott ingyen kenyér. Dietrich Bonhoeffer azt mondta, hogy nincs olcsó kegyelem, Isten az ember teljes valójára igényt tart, azt szeretné, hogy a legszemélyesebb vágyainkkal keressük és találjuk meg őt. Bár Isten tudja, hogy mit kívánunk, azonban velünk együtt, élő kapcsolatban szeretné teljessé tenni az életünket, ezért is fontos a vele való párbeszéd, az istentisztelet, ahol eléje vihetjük közösségként is a kéréseinket, bánatunkat.

A barátosi gyerekek szolgálata után a templom udvarán folytatódott az ünnepség, ahol Kató Béla püspök megáldotta a templom harmadik harangját, amelyet Mircse Ferenc néhai gondnok a reformáció 500. évfordulója alkalmából adományozott az egyházközségnek. A harangot a templom udvarán Bóné Sándor Barna lelkipásztor szólaltatta meg, a hangjához csatlakozott, mintegy jelezve, hogy befogadják az újat, a toronyban lévő két régebbi harang. A lelkipásztor elmondta, hogy a harmadik harang csak a későbbiekben fog a toronyba kerülni, hiszen meg kell erősíteni azt, hogy három harangot elbírjon.

Az ünnepség folytatásaként a gyülekezet a művelődési otthon melletti telken gyűlt össze, ahol átadták az újonnan épült játszóteret és sportpályát. Bóné Sándor Barna köszöntőjében elmondta, hogy a templomon kívül is lehetőség van az Isten szerinti és az Isten dicsőségét szolgáló életre.  Kató Béla püspök köszöntőjében rámutatott: ezen a napon minden református gyülekezetben legalább egy fát ültetnek a reformáció emlékére, hiszen tartozunk magunknak és másoknak is azzal, hogy emléket állítsunk. A püspök elmondta, a játszóteret és sportpályát a fiataloknak építették fel a magyar kormány támogatásával, és a közösséget fogja szolgálni.

Grezsa István kormánybiztos beszédében hangsúlyozta, hogy a 21. században az ágyúkból harangokat kell önteni, hiszen ezek a harangok közösségbe hívnak bennünket. A reformáció fél évezredes ünnepén egy nagyszabású Kárpát-medencei óvódaprogramból épült játszótér, valamint szintén a magyar kormány támogatásával elkészült sportpálya nem egy könyöradomány, hanem Magyarország erősödik, és kötelessége részesítenie a jólétből a határon túli közösségeket is. Barátos is a nemzeti közösség alapjának része, ahogy minden magyar, aki a nagyvilágban él.

Tánczos Szabolcs polgármester szerint ekkora közösségi megmozdulás még nem volt Barátoson, olyan álom válik valóra, amely a legjobb közösségi célokat fogja szolgálni. Beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a reformáció öröksége ma is élő, mert meghatározza életvitelünket, céljainkat, a munkavégzés milyenségét, ott van kapcsolatainkban, döntéseinkben, a jelen kihívásaira adott válaszainkban. Az ünnepség végén a település gyerekei a szüleikkel együtt közel 60 facsemetét ültettek el a létesítmény körül.

Kiss Gábor

forrás: reformatus.ro