Huszár Gál 1512 körül született, valószínűleg a Csallóközben vagy Mátyusföldön. Krakkóban szerezhetett teológiai és zenei végzettséget, s valószínűleg ott hatottak rá a reformáció tanai is. 1553-ban a reformáció terjesztéséért a győri püspök kiközösítette a katolikus egyházból. Elszántan terjesztette az új tanokat, vitázott a katolikus papokkal, s iskolát alapított prédikátorok képzésére. Hogy a lutheri vagy a kálvini irányzatot követte, arról megoszlanak a vélemények, evangélikusok és reformátusok egyaránt magukénak vallják a reformátort.
Gál pap, ahogy a nép nevezte, a kálvini tanokban jártas Raphael Hoffhalter nyomdásztól kapott betűtípusokra, díszekre és öntött, mozgatható hangjegykészletre alapozva 1558-ban nyomdát rendezett be Mosonmagyaróváron. Első – saját prédikációit tartalmazó – könyvében Anaxiusnak, azaz méltatlannak nevezte magát. Kinyomtatta többek között Sztárai Mihály egyik hitvitázó színművét és Heinrich Bullinger magyarokhoz írt levelét is.
1559-ben meghívták a protestánssá lett Kassa lelkészének, ottani szolgálata azonban nem tartott sokáig, mert miután az egri érsek értesült működéséről, elérte, hogy a király elfogatóparancsot adjon ki Huszár ellen. 1560 októberében letartóztatták, a kassai polgárok azonban megszöktették, s családjával és felszerelésével együtt elhagyta a várost.
A Kassáról menekülő Huszár Gál Debrecenben keresett oltalmat, s ott Méliusz Juhász Péter fogadta házába műhelyével együtt. Itt fejezhette be reformátor társának ajánlott énekeskönyvét, amelyet még Mosonmagyaróváron kezdett nyomtatni. Ritka nyomtatványai vagy unikumként létező alkotásainak régi kéziratos másolatai a debreceni Nagykönyvtár és kézirattára féltett kincsei.
1562-ben elhagyta a várost, felszerelésének egy részét viszont Méliusznál hagyta, akinek a pártfogásával tovább élt a debreceni nyomdászat, s él ma is, Alföldi Nyomda néven. A „magyar Genf" főként nyomdája és iskolája által vált véleményformáló hatalommá. A korábban is jelentős kereskedelmi és kézműipari centrum a reformáció hatására emelkedett a hazai települések első vonalába, azáltal, hogy egyházi központként oktatási és kulturális szerepkörhöz jutott.
Huszár Gál Debrecenből 1562-ben Komáromba ment, s ott a magyar nemzetiségű dunai naszádosok lelkipásztora lett, a vidék katolikus központjában, Nagyszombatban prédikált, majd az Érsekújvárhoz közeli Komjáton kapott menedéket, Csallóköz-mátyusföldi esperes lett. 1573-ban újra felállította nyomdáját, elkészítette többek között Bornemissza Péter prédikációkötetének első darabját, s az evangélikusok által használt komjáti énekeskönyvet is.
Pápára 1575-ben hívták meg lelkésznek, ahol még abban az évben meghalt pestisben. Nyomdáját, tipográfiai készletét fia, Huszár Dávid örökölte, aki apját megelőzve, 1573-ban érkezett a dunántúli városba, s hamarosan az 1531-ben alapított iskola rektora lett. A lelkész-iskolaigazgató 1577-ben Pápán nyomtatta ki a magyarra lefordított Heidelbergi Kátét, református egyházunk egyik hitvallását.