A napokban bejutottam a városba, most kevesebbet van ebben részem. Bevallom, nem is bánom. Nézve az ünnepre készülő emberek forgatagát, azon gondolkodtam, hogy tudunk-e mi még várakozni? Számítógépünknél sávszélességet váltunk, ha lassú. De mit is jelent az, hogy lassú? Azt, hogy 10-15 másodpercet kell várni a program betöltésére. Jobb, ha modernebb, mert így sok értékesnek vélt másodpercet takarítunk meg. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki azt mondta volna: kellemesen lassú a gépem, kifejezetten örülök, hogy várakozás közben rendezni tudom a kusza gondolataimat.

Türelmetlenné tesznek minket a világban zajló események, többet akarunk tudni róluk. Rádiót hallgatunk, mohón olvassuk az új híreket, kíváncsisággal helyettesítjük az elmélyülést. De tudunk-e várakozni?

Megvesszük az adventi koszorút, ám ha előttünk terjedelmes sor áll, akkor csúf gondolatoknak esünk áldozatul. Minek is toporgunk itt, ráérünk volna holnap reggel is megvenni, akkor biztosan kevesebben lennének. Tudunk-e várni egy embert úgy, hogy nem nézegetjük idegesen az óránkat, ha egy percet késik? Tudunk-e várni az örömre, ha ellep minket a szomorúság? Tudunk-e úgy várni egy hírre, hogy közben nem kezdjük el nyomkodni a telefonunkon az új játékot vagy a facebookot?

Olyan sokszor mondjuk, hogy nincsen időnk, nem érünk rá várni, mert rohannunk kell, annyi dolgunk van.

A görögök két szót használtak az időre, vagyis kétféle időfogalmat ismertek. Egyiket kairosznak nevezték, a másikat kronnosznak. A kronosz a megállíthatatlan időfolyamot jelöli. Úgy is lehetne mondani: az idő, amely nem vesz rólunk tudomást. Emiatt rohanunk mindig. A kiarosz a minőséget jelentő idő: a nem múló pillanat. Az időfolyamból kiemelkedő idősziget. A kairosz a megállított idő, szeretéseink, ráismeréseink, rájövéseink, életünk sorsfordulóinak ideje. Amikor elfelejtjük a múló időt. A karácsonynak ilyen időnek kellene lennie, hiszen Jézus születését ünnepeljük, aki a mi megváltónk, aki elhozta számunkra az örök életet.

Advent négy vasárnapja nem véletlenül előzi meg az ünnepet: Fékek ezek a rohanásban. A túlórák, vásárlások, ablakpucolások, dolgozatok, ajándékbeszerzések, süti sütések között. Ilyenkor meg kell állni a sodró idő folyamában, kiszakítani minőségi perceket, órákat magunknak. Csak így lehetséges, hogy ne a nyakunkon legyen a karácsony, hanem a szívünkben. Higgyétek el, az Isten is ezt szeretné. Ha jutna rá időnk, ha figyelnénk rá, az üzenetére, amit hozott nekünk. Akkor lenne valódi az ünnepünk, ha részt kaphatnak benne minőségien ez, akiről szól, aki miatt van, nem pedig díszlet lenne a betlehemesben csupán. Az idei karácsonykor küldjük szabadságra egy napra a tévénket, gépünket, telefonunkat, kütyüjeinket, ne legyen rájuk időnk. De legyen helyette minőségi kairoszunk az Istennel,a  családdal, a gyerekeinkkel, mert ezek fognak megmaradni a rohanó idő közeppette. Ilyen minőségi idővel megáldott karácsonyt kívánok mindannyiunknak!

Deák-Vaizer Viktória
dunántúli lelkész