Az üdvbizonyosság himnuszának, diadalmas hitvallásnak, a páli élettapasztalatok summájának, az apostol felismerései esszenciájának nevezte a Róm 8,31–39 verseit Fekete Károly tiszántúli püspök. Az igehirdető rámutatott: az indító kérdés, amely egyházunk jelmondata lett, a szakasz végére feltételesből tétellé, kérdésből állítássá alakul: ha Isten velünk van, senki és semmi sem képes arra, hogy ellenünk legyen.

„E három szóban, hogy Isten velünk van, benne van az egész evangélium” – mondta a püspök, hozzátéve, hogy Isten egyszülött fiát értünk feláldozva Krisztusban mindent nekünk ajándékozott, és hogy e tény tehet minket bizonyossá az üdvösségünk felől. „A »mindenem a tiéd« pazar gazdagsága ez. A protestáns puritánok sajátos életszemlélete táplálkozott ebből a hitből: Krisztussal együtt mindenhez közünk van, Isten Krisztussal semmit sem sajnál tőlünk. Hitték és vallották, hogy Krisztussal nemcsak a lelki áldásokat kapja meg a keresztyén ember, hanem mindent: új hazát, szabadságot, kenyeret, életlehetőséget, gyermeket, jövőt, tehetséget és anyagi javakat, hivatást és művészetet. De tudták azt is, mindez Krisztushoz kötött. Hitük Krisztus-bősége kihat mindenre, de hitük Krisztus-fogyatkozása és Krisztus-nélkülisége is rávetül mindenre” – fogalmazott az igehirdető, aki szerint valahányszor hangot adunk elégedetlenségünknek, kiderül, hogy ez a Krisztus-fogyatkozás és Krisztus-nélküliség van duzzogásaink és vádjaink háttérben. „Nem a hit működik bennünk ilyenkor, csak gyávák vagyunk, és a mindent kínáló Isten iránti bizalom helyett a félelem és a kétség mozgat minket” – mutatott rá Fekete Károly, aki szerint ha belátjuk, hogy Isten valóban mindent nekünk adott, rájövünk, hogy a teljes üdvösségért teljes hálával tartozunk és lelkünk örömét kell megszólaltatnunk az élet apróságaiért is.

„Ha hozzá ragaszkodom, ha benne bízom, nincs olyan hatalom, amely kiragadhatna engem az ő kezéből, elválaszthatna szeretetétől. Nincs az a szellemi vagy fizikai istenellenes erő, amely érvényesülni tudna, amely elszakíthatna tőle vagy tönkretehetne minket. Mivel mindezek csupán teremtmények, amelyek sohasem szárnyalhatják túl az őket teremtő Szentháromság Istent. Vádlók, kárhoztatók és elszakítók minden korban támadhatnak, ahogy megannyiszor támadtak az elmúlt négyszázötven évben is, de Istennek minden korra adott diadalmas válasza lett az, amit Krisztusban adott” – bátorította az igehallgatókat a tiszántúli püspök, aki szerint éppen ezért ma is érdemes itt lennünk és emlékeznünk, és érdemes továbbra is megtartanunk egyházunk vezérigéjét: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

Kiss Sándor

Az írás megjelenik a Reformátusok Lapja 2017. július 2-i számában.