Mikeás próféta költői kérdése a Szentírásban: vajon kisebb lett-e a Lélek ereje? Az Újszövetségben a pünkösdi események, az egyház múltja, a reformáció ötszáz éve újra azt a választ adja nekünk, hogy nem lett gyengébb Isten Szentlelke. Látjuk működését a világban, naponként megélhetjük csodáit.

A pünkösd régi tartalmát is megújítja a Lélek. A régi törvény helyébe a kegyelem és a Lélek uralmának ideje lép. Akkor lehetett látni a Lélek gyümölcseit, és ő ma is gyümölcsöt terem ott, ahol működik. Még a 21. században is, ahol a keresztyénség lett a legüldözöttebb vallás, és ahol az utolsó tíz évben egymillió keresztyént pusztítottak el a hitéért. A 20. század több vértanút adott az egyháznak, mint az előző századok együttvéve. És bár a mai világ gondolkozásában Isten Szentlelke nem örvend nagy tiszteletnek, ha munkához lát, életek változnak meg.

A Lélek az igazság, a szabadság, az istenfiúság Lelke. Ahol munkálkodni kezd, ott ledőlnek az emberi hazugság trónjai, elmúlik a hamis biztonság és nem menekülhet a hazugság. A Lélek egyik jelképe a tűz. Így jelenik meg Isten Mózes előtt, így száll rá az áldozatra Salamon felszentelt templomában, így kíséri a népet tűzoszlopban a vándorlás idején, és így ül le az apostolokra azt jelképezve, hogy meglátogatta a szívüket és az elméjüket, megújítván őket, miközben senkiben nem tesz kárt. A tűz világosságot is ad. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a Lélek minden időben megtanít az igazságra. A kérdés, hogy hallgatunk-e vezetésére. Az egyház az Isten Igéjének kardjával fegyverkezik fel, ami az evangélium hirdetése. Nem arra tanít, hogy feladd a Krisztus tanítását, vagy meghunyászkodva alkalmazkodj, hanem arra, hogy vállald hitedet a mai világban is. Akkor is, ha ma mindenkinek lehet szólásszabadsága Európában, csak az egyháznak nem mindig. Akkor is, ha hatalmasságok rettegnek minden időben az egyháztól, annak ellenére, hogy szívesen zárnák gettóba szerte Európában. A Lélek a józanság lelke marad, és elsöpör mindent az útjából, mint a szél.

De vajon elmondható a mai keresztyénekről az, ami az apostolokról: „…megteltek Lélekkel”? Nem maradt bennük hely semmi másnak. Mivel van tele a ma embere vagy a ma egyháza? Nem maradt a tanítványokban hely a saját énnek. Isten Lelke vezérelte őket. A ma világa azonban az én világa lett. Az öntörvényűség világa. Gyakorlati megvalósítása a sátáni kísértésnek. Az ember istent játszik a világban, és elpusztít mindent maga körül.

Pünkösd napján a Lélek indította az apostolokat a szólásra, és sokakat megsebzett a szavuk. A hallgatók nem értették azt, ami velük, körülöttük történt. Nagy zaj lett. Megdöbbentek. Amikor belehallgattak a prédikációba, az „Isten nagyságos dolgairól” szólt. A Lélek nem az ember öntömjénezéséről, hanem Krisztusról, Isten tettéről, a hívek életében megtapasztalt szabadításokról szól. Mennyire más ez, mint az élvhajhász, a maga kívánságait kereső, fogyasztói társadalomban élő ember igénye! A Lélek ma is tükröt tart a világnak, az egyháznak. De amikor azt mondja a belső Lélek által állított tükör, hogy nem te vagy a legszebb és a legjobb, akkor az embernek, társadalomnak, egyháznak csak az marad, hogy változzon a Lélek munkája által. Lehet időlegesen megpróbálni letakarni vagy széttörni a tükröt, de a Lélek ereje annál nagyobb erővel tör rá az elaltatott lelkiismeretre, vezet a Krisztus keresztjéhez, az alázatos felismeréshez, hogy Isten ellen nem lehet harcolni. Ő nem lett gyengébb.

Egyszer csak megkérdi az ember: „Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” Csak ha telve van az életünk Szentlélekkel, akkor fogják ezt megkérdezni az egyháztól, a papoktól, a presbitertől, a keresztyéntől a világ fiai. Másképp csak a fejünkre olvassák a különböző izmusokat követők az egyház bűneit, annak ellenére, hogy milliók élete szárad lelkükön. Akiket pedig megérint a Lélek, és megkérdezik, mit tegyenek, bűnbánattal, Isten előtti alázattal, nyerik „a Szentlélek ajándékát”, a megszomorodást bűneik miatt, és a megfeszített, de harmadnapon feltámadott Krisztusban való rendíthetetlen hitet. Nem a bűn megmagyarázása, elfogadtatása normának, vagy esetleg ünnepeltetése és védelme, hanem az Istenben való engedelmesség és bizalom jellemzi a Lélekkel telteket.

Sokszor módszereket, teológiai látást vagy lelkészt akar váltani a gyülekezet, hogy növekedjen. Csak a Lélekről vagyunk hajlamosak elfeledkezni. Isten Igéje pedig növekedett, és a hívek száma is gyarapodott. Ma is ez érvényes. Még a posztmodern világban is Isten az Úr. Nem lehet rezervátumba zárni. 

Héder János

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja pünkösdi számában.