Van egy kis református közösség Gömörben, a Rima-folyó partján, melynek emberemlékezet óta nem volt a faluban lakó, beiktatott lelkipásztora. Ha csak Jánosi történelmének elmúlt száz esztendejét tanulmányozzuk, hamar kiderül, hogy az első világháború alatt leszedték a templom új réztetejét és elvitték a két, újonnan öntetett harangot is. A gyülekezet hiába pótolta ezeket gyorsan, a második világháborúban ismét odalettek – de addigra az emberek is megfogyatkoztak: a háború utáni kitelepítéskor 104 reformátusnak kellett elhagynia otthonát, azóta a születésszám csökkent, az asszimiláció pedig nőtt, így az 1901-ben még 718 lelket számoló közösségnek mára 140 tagja van. Ez a gyülekezet mégsem adta fel, ezért idén májusban egyszerre készültek a Magyar Református Egység Napjára és új lelkészük, Szarvas Erzsébet beiktatására.