Európai tanulmányutak, hitviták, üldöztetés és hitbeli megújulás a török hódoltság területén – izgalmas korra és ma is példaértékű hitelődökre emlékeznek a Pest megyei Ráckevén a reformáció emlékévében. A Duna-parti városban civil kezdeményezésre kreatív módon, a teljes kulturális életet felölelően vetnek számot a reformáció örökségével. Helyi reformátorok, protestáns elődök és a reformációt támogató mecénások életét, munkáit és hatását elevenítik fel gyerekek és felnőttek számára is közérthető és szórakoztató módon ebben az évben. Emléktúra, hangverseny, színielőadás, irodalmi est, könyvbemutató, kiállítások – csak néhány a Protestáns nagyjaink Európában programsorozat gazdag kínálatából.

Nyomok a kertben

Abban, hogy egy török dúlta, katolikus kereskedővidéken teret nyerhettek a reformáció tanai, meghatározó szerepe volt egy karizmatikus embernek, aki szelídségéről és tudásáról egyaránt ismert volt – meséli Kálmán Béla ráckevei lelkipásztor. A festői Csepel-szigeti város református templomának kertjében sétálva számos részlet hirdeti, hogy máig tisztelettel őrzik Szegedi Kis István emlékét. Róla nevezték el a gyülekezeti házat még a nyolcvanas években, alakját mellszobor őrzi, és ha pontos helyét nem ismerik is, de számon tartják, hogy a tudós prédikátor jeltelen sírja ugyancsak a templomkertben lehet.

A reformátor

Szegedi Kis István (1505–1572) eredetileg ferences szerzetes lehetett, krakkói tanulmányútjáról azonban reformátusként, méghozzá a zwingliánus irányzat képviselőjeként tért haza. Később Wittenbergben tanult többek között Heltai Gáspárral együtt. Az új tanokat hirdető prédikátorként keményen üldözték, egy alkalommal pedig török fogságba esett, ahonnan egy ráckevei asszony, Mező Ferencné kérésére az asszony férje szabadította ki. Szegedi ezután került a Duna-parti mezővárosba, ahol haláláig szolgált.

Hirdette és élte

Nemcsak a helyieknek hirdette Isten igéjét, de a környékbeliekre is nagy hatást gyakorolt. Ő lett a dunamelléki egyházkerület – bár akkor még nem így hívták – első püspöke.
Tudós elme volt, munkáira a református egyház megalakulásakor nagyban támaszkodott. Egy alkalommal hitvitára hívta ki őt egy olasz barát. Szegedi vállalta az érvpárbajt, és a templomban a város nyilvánossága előtt védte meg álláspontját. A katolikus szerzetes kísérői szégyenkezve eloldalogtak, magára hagyva a vitában alulmaradt barátot.

Kálmán Béla lelkipásztor szerint Szegedi Kis István megalkuvás nélkül képviselte az Isten Igéjében felismert igazságokat, ugyanakkor szelíd, krisztusi ember volt. Bár Istentől kapott talentumait a világ számos, nyugodtabb életet biztosító pontján is kamatoztathatta volna, ő mégis maradt, hogy itthon töltse be küldetését. „Még rabként is óriási hatást gyakorolt környezetére, mert mindenhol kiáradt belőle az az evangéliumi lelkület, amelyet senki sem vehetett el tőle. Ráckevén élete utolsó kilenc éve végre békességben telt. Itt találkozott egykori kínzójával is, akinek Krisztus igaz tanítványaként kész volt megbocsátani. Vagyis, nemcsak rendszerbe szedte, könyvbe foglalta és tanította a hit igazságait, hanem élte is azokat” – fogalmazott a lelkész.

Isten rendje

„A reformáció egyik alapelve az volt, hogy a Szentírás az élet és a hitélet zsinórmértéke.
Ma számos egyéni és közösségi bajnak az a forrása, hogy sok tekintetben nem ehhez tartjuk magunkat” – mondta arra a kérdésre, miként vehetünk példát elődeinktől. Kálmán Béla szerint csak abból születhet megújulás, ha újra Isten rendjéhez igazodunk. „Amikor a reformáció tanai ide elhatottak, a magyarság éppen nehéz időket élt. Abban, hogy magyar nemzetként megmaradtunk, óriási jelentősége volt a reformációnak. Számos protestáns prédikátor élen járt a természettudományok művelésében is. Ma sem lehet az élet megannyi területén jelentkező problémákat hosszú távon orvosolni anélkül, hogy a szívekben, a fejekben, az Úristennel való kapcsolatban ne lenne rend."

Megbékéltek

Hitviták ma már nincsenek a településen, de katolikusok és reformátusok egyaránt karakteresen képviselik értékeiket – számolt be a lelkész. „Korábban komoly szembenállás volt a két felekezet között, még a huszadik század elején is. Komlósi Péter nyugalmazott esperes ráckevei szolgálata idején kezdődtek meg az ökumenikus imahét közös összejövetelei. A békességes viszonyt mutatja, hogy a katolikus általános iskola diákságának egyharmadát ma már református gyerekek alkotják.”

Megerősít

A lelkipásztor hozzátette: szükségesnek látták, hogy a református hitvallásokban megfogalmazott igazságok szervesebben beépüljenek a hívek életébe, ezért az elmúlt években kátémagyarázatos istentiszteleteket tartottak. „A hívek bevonásával végigolvastuk a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást, a bibliaórákon pedig magyaráztuk ezeket. Az idei hittantábornak és a gyülekezeti hétvégének is a reformáció öt alapelve adja a törzsanyagát.”

Szabadulás a török fogságból

A reformáció emlékéve azonban nem csak a reformátusok számára jelenti a számvetés időszakát, hiszen az egész város bekapcsolódott abba a programsorozatba, amelyet a „Ráckeve Érték” Egyesület kezdeményezett. A reformátor Szegedi Kis István és ugyancsak méltán híres tanítványa – egyben lelkipásztor utódja –, Skarica Máté alakját egyebek mellett egy színdarabbal is felelevenítették. Az előadás Szegedi Kis István török fogságból való kiszabadításáról szól.
„A város közönsége nagyon szereti azokat a színelőadásokat – legyen az 1956-os ünnepség vagy március 15-ei megemlékezés –, amelyekben megelevenednek az adott kor szereplői, mert az ő magatartásmintáikban saját konfliktusaival és megoldási kísérleteivel szembesülhet a néző” – fogalmazott érdeklődésünkre Gál-Ködöböcz Zsuzsanna, a színdarab szerzője. A helyi Ady Endre Gimnázium magyartanára kollégáit és tanítványait kérte fel a 16. századi reformátor és kortársai szerepére. A darabot az elmúlt hétvégén mutatták be. „Szegedi Kis István élete annyira fordulatos volt, hogy a bőség zavarával küszködve választottam ki élete legdrámaibb időszakát. A ráckevei Mező Ferencné Ilona asszony mintegy utolsó kívánságaként szerette volna elérni, hogy szabadon bocsássák a prédikátort.”

Ötszáz éves és modern

Ez sikerült is neki 1200 forint fejében – ahogy arról Skarica Máté beszámolt. A lelkipásztor-utód Szegedi Kis István-életrajza mellett a darab szerzője a reformátor saját munkáira is támaszkodott. A színpadon elhangzottak 16. századi protestáns imádságos könyvekből származó imádságok is. A tudós prédikátornak A hamisítatlan teológia közhelyei az Istenről és az emberről című latin nyelvű munkájából pedig a tanítókra és a tanításra vonatkozó részleteket emelte ki Gál-Ködöböcz Zsuzsanna. Mint mondta, katolikus, református és hitüket nem gyakorló felnőtteket és gyerekeket kért fel a színdarab eljátszására.

„Néhányunknak szorosabb a kötődésünk, hiszen a főszerepet játszó iskolaigazgató édesapja református lelkész, az én nagyapám pedig kántortanító volt évtizedekig. Ami mindenki számára közös nevezőt jelent, az nemcsak Ráckeve történelmének, de a pedagógiatörténetnek is rendkívül értékes fejezete. Szegedi Kis István csaknem ötszáz évvel ezelőtt megfogalmazott ma is aktuális és helytálló pedagógiai elveket: a tanító a tanulókat ne terhelje túl, ne az ékesszólással törődjön, hanem a hatékonysággal, vegye figyelembe az életkori sajátosságokat, az értelemre hasson, és ne a bemagolt, visszaöklendezett szöveget várja el a tanulóktól. Továbbá rendelkezzen önfegyelemmel – írja is, hogy nincs rútabb látvány a rikácsoló, homlokát ráncoló és a gyerekeket nádpálcával kergető tanárnál. A megfélemlítés nem lehet eszköz – jelenti ki, pedig a huszadik század elejéig a nádpálcával fegyelmeztek. Ez a korszak arra is megtanít, hogy nem mindig nyugaton meg másoknál vannak az értékek, hanem néha a spájzban meg a padláson, csak talán megfeledkeztünk róluk.”

Időutazás

Az alkalmi színtársulat játékával megelevenedtek az utcanévtáblákról és a tankönyvekről ismert nevek, az időutazás pedig feltárta: a ma már hithősökként számon tartott emberek élete is teli volt nehézségekkel, menekülniük kellett, hol gátolták, hol segítették őket – fogalmazott a pedagógus.
„Amennyiben a hit nem több puszta szertartásosságnál, vagyis nem ragadja meg a jelen valóság kínálkozó formáit, szegényedő hit lesz. A darab végén elhangzó soli Deo gloriát az életünk minden tényében szükséges felismernünk. Abban, hogy a kollégáim felnőtt fejjel szöveget magolnak és belepirulnak, ha elvétik. Abban, hogy a valamennyi szereplő lelki épülésére lehettek az előadásban elhangzó asztali áldások és az imádságról szóló tanítások. Abban, hogy a tizenkét éves kisdiák és az ötvenes, tekintélyes igazgató egyaránt izgulva lesi, hogy el ne rontsák a párbeszédet – ezért az odaszánásért egyedül Istené a dicsőség.”

Kid van?

A legnagyobb közkincsnek azok a személyek számítanak, akik a társadalmat és a történelmet formálják, ezért kezdeményezte, hogy a település protestáns nagyjaira fókuszáljanak a reformáció emlékévében – ezt már a „Ráckeve Érték” Egyesület elnöke mondta. Szánthó Györgyné terveiről összegző tanulmányt készített, a Reformáció Emlékbizottság pedig támogatta a Protestáns nagyjaink Európában elnevezésű programsorozat ötletét. A civil egyesület vezetője a Skarica Máté Városi Könyvtárban mesélt erről.

Jó példák

„Nem véletlen, hogy a reformáció éppen a török hódoltság idején tudott kibontakozni azzal a gyorsasággal, mint ahogy az megtörtént. Az igazi nagy egyéniségek is – ahogy abban a projekt hátteréül szolgáló kutatások is megerősítettek minket – a reformáció első két századában fejtették ki tevékenységüket. Ebből is látszik, hogy mindig a nagy összeroppanások adnak erőt az összefogásra és a kibontakozásra. A reformáció egyfajta újraépítkezést jelentett szellemileg, kulturálisan és társadalmilag is. Világunk ma is elanyagiasodott, és ez alól még az egyházak sem kivételek. Háttérbe szorulnak a szellemi, kulturális, emberi értékek. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmet a jó példákra.”

Amikor jó példákról beszélnek, nem csak egyházi személyekről van szó – tette hozzá a projekt ötletgazdája. „A reformációban elterjedésében nagy szerepe volt a világi mecénásoknak, akik megérezték a régi-új tanok szellemét, és lehetővé tették, hogy nyomdákat és iskolákat hozzanak létre, ahol a prédikátorok reformszellemben taníthattak. De művészek, írók, Ráckevén orvosok is közéjük számíthatók, akik jó lélekkel és kiváló színvonalon végezték munkájukat.”

Kárpát-medencei összefogás

Szánthó Györgyné elmondta, közérthető és olvasmányos módon tennék közkinccsé a város múltjára vonatkozó ismereteket. Készítenek egy folyamatosan bővülő katalógust, amely magában foglalja a protestáns elődök életének, műveinek és tevékenységének leírását. Valamint egy tablót, amely a róluk készült rajz, fotó vagy szobor alapján ábrázolja őket. Egy szelvény egy település protestáns nagyjait tartalmazná, a gyűjtemény összeállításához, valamint az emlékév programjaihoz ugyanis számos anyaországi és határon túli település, köztük a reformáció egykori központjai és kisebb települések is csatlakoztak. Szánthó Györgyné elárulta, idegenforgalmi fejlesztőként az is motiválta, hogy az emlékévben – nyugat-európai országok bevonásával is – olyan európai kulturális útvonal épüljön ki, amely turisztikai szempontból is élénkítően hat. Ehhez talált partnereket többek között Sárospatakon, Kecskeméten, Huszton, Laskón, Lendván és Felsőőrben. A kisebbségben, szórványban élő határon túli magyarokat különösen is lelkesíti az összefogás – mondta. Valamennyi település szabad kezet kap saját programjai kialakításában, a közös cél az, hogy a kulturális programok legalább egy része fenntartható maradjon.

Zöld nélkül

„Jelentősége van minden olyan dolognak, amely az identitásunkat erősíti, ezért fontos megismerni a múltat. Egy ilyen program kapcsán annyi mindent tanul az ember. Például mielőtt elkészíttettük a színdarab jelmezeit, felhívták a figyelmemet arra, hogy nehogy valamit véletlenül zöldre csináltassunk. Tudniillik a zöld akkoriban a törökök színe volt. A magyarok úgy tüntettek ellenük, hogy soha senki zöld színű viseletet nem hordott.” A városi civil egyesület elnöke úgy véli, napjainkban is megújulásra van szükség, Európának elsősorban keresztyén gyökereihez kellene visszatérnie. Ezért is zajlik az ökumené jegyében a programsorozat, amelynek főkoordinátora maga is katolikus vallású.

Nemzetközi konferencia

Az összefogás egyik szép példájaként e hét végén vendégül látják a Protestáns nagyjaink Európában programsorozatban részt vevő valamennyi határon inneni és túli település képviselőjét. Május 26-én, pénteken kerül sor a program első részét lezáró konferenciára, az egyesület szervezésében, Ráckevén. A témához kapcsolódó előadások és fellépések között elhangzik egy beszámoló is az elvégzett munkáról.

„Vendégeinknek a gyülekezeti teremben fogunk megteríteni fehér damasztabrosszal, porcelán tányérokkal és üvegpoharakkal, erről a gyülekezet gondoskodik. Desszertet nem rendeltünk, hanem megkértem három asszonyt, a szerb pópa feleségét, aki ragyogóan süt tortákat, valamint a katolikus és a református gyülekezetek egy-egy asszonyát, akik ugyancsak híres süteménykészítők, hogy készítsenek száz-száz főre desszertet. Ez lesz a mi ökumenikus desszertasztalunk.”

Tudás és megtérés

Városi összefogással készíttetik el azt a köztéri szobrot is, amely a református templom bejáratánál kapna helyet. „A város szülötte, Katona Katalin ötvösművész készíti el a prédikátor alakját, aki egy ablakon könyököl ki az utcára könyvvel a kezében. Az emlékmű üzenete a tudás és a tanítás” – mondta Szánthó Györgyné. „A töröktől mentes protestáns Európában számos magyar fiatal folytatott tanulmányokat. Hazatérve magukkal hozták az európai tudást, kultúrát és rendet. A reformáció révén a magyarság megerősítette Európa melletti elkötelezettségét. Ma is választás előtt állunk: arról kell döntenünk, hajlandók vagyunk-e kereszténnyé lenni, vagy hagyjuk, hogy elsodorjon mindaz, ami nem az életet munkálja.”

Jakus Ágnes, képek: Füle Tamás
Jelenetkép a színdarabból: Cserna Gábor

forrás: Parókia Portál