Úgy tűnhet, a jubileumi év megannyi eseménye közül csupán egy a magyarországi református és evangélikus egyházak vezető testületeinek ülése, azonban ez az alkalom több ennél: újabb lépés egymás mélyebb megismerése felé és a közös válaszok keresésében.

A reformáció századában először a reformált tanok lutheri ága, majd a helvét irány hódított teret Magyarországon. A két egyház számára kezdetben az üldöztetés volt az összekötő erő, majd a 19. századtól megkezdődött a felekezeti együttműködés kialakítása 1830-ban az abaújkéri, 1833-ban a nagygeresdi egyezménnyel. Bár egyik sem bizonyult tartósnak, hatásukra gyakorlat maradt az egymás úrvacsorai közösségében való részvétel lehetősége. Emellett a két egyház egyidejű zsinatot tartott 1791-ben, majd 1891-ben, amelyeken felmerült egy esetleges unió lehetősége, melynek első lépéseként egy évtizeden át folyt közös lelkészképzés – végül hitvallási okokból nem fogadtak el közös konzisztóriumot.

Az 1973-ban aláírt Leuenbergi Konkordia viszont már nem a korábbi kérdéseket próbálta tisztázni, hanem olyan pontokat mutatott fel, amelyekkel mindkét felekezet egyet tud érteni. Hasonló módon keresi a párbeszéd lehetőségeit a Református Világszövetség és a Lutheránus Világszövetség, a két szervezet rendszeresen áttekinti az egymáshoz fűződő viszony kérdéseit.

Ezen az úton járva találkoztak az október 13-i közös zsinat résztvevői, hogy a nap végén úgy búcsúzhassanak, nem fél évezrednek kell eltelnie az újabb találkozásig.

Mai kérdések, mai válaszok

A nap kezdetén Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fogalmazza meg a közös zsinat célját: ami pedig az emlékezés és egymás megerősítése Krisztus hirdetésében. „Sok kérdés és sok ügy van, amit együtt kell megtárgyalnia a két egyháznak, mellyel egymás szolgálatát és küldetését is erősítik” – teszi hozzá.

Erre rímel Köntös Lászlónak az emlékülésen elhangzó előadása. A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője figyelmeztet: nincs ártatlan és objektív emlékezés, a tényeket értelmezni kell, hogy elmondhatóvá váljanak. „A reformáció a korabeli keresztyén univerzumon belül zajló esemény volt, nem valami totálisan újnak a kezdete. A keresztyénség különböző vonulatai egymáshoz képest értelmezték magukat, mert mindenki keresztyén volt” – mutat rá. Ehhez képest mára, a szekularizált világban új kihívásokkal került szembe a keresztyénség, melyekre reagálni kell – leginkább közösen. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem emeritus professzora előadásában hozzáteszi: a Szentírás, a mindenható Isten tisztelete, az evangélium és a reformáció világi ügyek iráni nyitottsága megadja a közös alapot a válaszkeresésben. Szavaival aláhúzza az eddig elhangzottakat, a régmúlt tapasztalatai alapján kéri szolgatársait, hogy ne hátráljanak meg a jelen kihívásai elől, hanem erősítsék meg közösségüket.

Megerősített elköteleződés

„A reformáció máig tartó folyamatot indított el Európában, erre a megújulásra ma is szükség van az igazságtalanságoktól gyötört, háborúkkal sújtott világban. A reformáció 500. évfordulóján újra elkötelezzük magunkat a testvéri egységre, az évszázados sebek gyógyítására, az anyaszentegyház szolgálatára minden nemzet és közösség javára” – áll üzenetként a nyilatkozatban, melyet a magyarországi református és evangélikus egyházak a közös zsinat végén fogadnak el.

Az ülés utáni ünnepi koszorúzásra vonulva Reuss Andrással az elfogadott nyilatkozat fontosságáról beszélgetünk. Mint mondja, amikor a két egyház az elmúlt századokban vitázott, a felek akkor is tudatában voltak annak, hogy egy közösségen belül folyt a vita. „Ma olyan időket élünk, amikor szükség van arra, hogy lássuk és hangsúlyozzuk azt is, amiben egyetértünk. Nem kell a különbségeket elfednünk, vállalni kell ezeket, hiszen minden emberi közösségben és kapcsolatban különböző felfogású emberek vannak – teszi hozzá. – Ezzel együtt kell élni, vitázni pedig szabad, így akár a saját identitásunkat is jobban meg tudjuk fogalmazni.” A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának egykori lelkészi elnöke szerint a testvéri közösségben megismerjük saját egyházunk tanítását, míg az esetleges viták arra késztethetnek, hogy mélyebben is foglalkozzunk a felmerülő kérdésekkel.

Úton lenni

A református egyház álláspontjait és tanítását jól ismerjük, de a párbeszédhez épp ennyire fontos megismerni az evangélikus felek véleményét is, ezért közös ünnepről Fabiny Tamás evangélikus püspöktől is érdeklődünk. „Maga a zsinat szó a görög szünodosz kifejezésből ered, jelentése: úton lenni. Ez az úton lét azt jelenti, hogy nem állunk meg és, ha útelágazáshoz érünk, akkor megválasztjuk az irányt” – mutat rá. A püspök az ilyen zsinatokra is úgy tekint, mint segítségre a közös irány megtalálásához, amikkel még inkább láthatóvá és hallhatóvá válhat az egyházak véleménye.

„A zsinat is megmutatta, hogy vannak árnyalatbeli különbségek, de ez így van jól. Ha ezeket ki tudjuk mondani és őszintén tudunk ezekről beszélni, de emellett a legfontosabb kérdésekben egyek vagyunk, akkor a világ számára is egyformán tudunk megszólalni és fellépni” – fogalmaz Fabiny Tamás, aki szerint a közös alap elsősorban a Krisztus-központúság, a Szentírásra való hivatkozás, illetve a biblikus és reformátori örökség.

Nemzedékről nemzedékre

Emiatt a közös alap miatt jelentett sokat Benczúr Lászlónak, az Evangélikus Országos Presbitérium tagjának is a közös zsinat. „Nagy öröm számomra, hogy ezt az ülést közösen tarthattuk a reformátusokkal, már csak azért is, mert a feleségem is református – meséli büszkén. – Abban, ami a családunkban teljesen egyértelmű – hogy elfogadjuk egymás vallását, hitét és ebben támogatjuk egymást – most megerősítést kaptam az egyházamtól.” A Károli-díjas építész korábban részt vett zsinatának törvényalkotó munkálataiban is, ezért is töltötte el büszkeséggel, hogy közös ünneplésre is lehetősége nyílt egyházainknak.

„Az, hogy Isten kegyelméből elértük, hogy az ötszáz éves reformáció ünnepe alkalmából együtt lehetünk, egy ajándék. Mi ezt adhatjuk tovább nemzedékről nemzedékre: csak úgy tudunk megmaradni, ha összefogunk” – foglalja össze Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka. Mint mondja, bízik abban, hogy az összefogással sikerülhet közösen építeni az országot – úgy hazánkat, mint a mennyei hazát.

Az ünneplésről hasonlóan gondolkodik Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka: fontos, hogy egy ilyen, egész Európát és Magyarországot megváltoztató folyamatról méltóképpen megemlékezzünk. Mivel a közös zsinat azért is lehetett különleges alkalom, mert a két egyház központi programjainak utolsó állomása volt, ezért Ábrám Tiborral az elmúlt év tapasztalatairól is beszélgetünk: „Az előkészületekkor és az év során is arra ösztönöztük közösségeinket, hogy maguk is szervezzenek jubileumi programokat. Örömmel számolhatok be róla, hogy az egész Kárpát-medence megmozdult, a határon túli egyháztestek is fontosnak tartották, hogy együtt ünnepeljünk.”

A főjegyző arra is kitér, külön öröm, hogy Magyarország Kormánya is aktívan kivette részét az ünnepi alkalmak és megemlékezések sorából. „Mégis azt kell mondanom, az ünneplésnek nem a kívül látható jegyei a legfontosabbak, hanem az, mi történik az 501. évben” – emlékeztet, majd azt is hozzáteszi: meg kell találni a módját, hogyan erősödhetünk meg, hogy ebben a zaklatott, keresztyén értékektől egyre távolodó világban az evangéliumot hirdessük, de megmaradjunk nemzetünkben és hitünkben.

Látható együttműködés

Ábrám Tibor a zsinati üléssel kapcsolatban elmondja: meglepő, hogy ilyenfajta közös alkalomra nem került sor az elmúlt századokban, ugyanakkor a mostani ülés ösztönző lehet a közös pontok kutatásában. „Jó érzés volt együtt lenni, bár éreztem néhol a párhuzamosságot: egy-egy református mozzanatnak szerepelt az evangélikus megfelelője is” – teszi hozzá. Mint mondja, kisebb közösségekben is érdemes olyan rendezvényeket szervezni, melyeken egyszerűen jó együtt lenni, erre jó példaként a református és evangélikus iskolahálózat szoros együttműködését említi.

Az oktatásban megjelenő együttműködést Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora is megerősíti: a lelkészképzésben szoros a két egyház kapcsolata, rendszeresen előfordul, hogy evangélikus teológusok református hittudományi egyetemen végzik a PhD képzést, például ő maga az evangélikus hittudományi egyetemen habilitált. „Egymással szakmai kapcsolatban vagyunk, konferenciákat szervezünk, ezért az én reményem, hogy a jubileumi év után örömmel folytatjuk, amit eddig is végeztünk, hogy több területen mutassa fel ez a két intézmény a közös kapcsolódási pontokat” – fejti ki.

Osztozni az élet kérdéseiben

A közös értékeket az ünnepi alkalom résztvevői úrvacsorás istentiszteleten is megélhették, amelyen Bogárdi Szabó István református püspök és Gáncs Péter evangélikus püspök a tenger lecsendesítésének történetén keresztül hirdették az evangéliumot. A párhuzamosságok az istentiszteleten is érzékelhetőek voltak, de a két nézőpontból elhangzó prédikációk csak erősítették a mondanivalót. Az egymást követő igemagyarázatok rámutattak, hogy a viharban súlyos kérdések is megfogalmazódhatnak, de a segítségkérésben az is kiderül, mekkora a hitünk. Bár a reformáció vihara is az emberek, az egyház bűnei, hitetlensége és engedetlensége miatt támadt, de Jézus akkor is, a viharban is és ma is osztozik életünk minden percében, egészen az utolsóig.

Erre az alapra építhetnek egyházaink, hisz az is feladatunk, hogy az emlékezésen túl jézusi válaszokat keressünk saját korunk társadalmi kérdéseire. És valóban: ahhoz, hogy az elmúlt ötszáz év tanulsága maradandó lehessen, újra és újra meg kell fogalmazni az üzenetet – olykor párhuzamosan, olykor pedig közösen.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz

„Nincs ártatlan emlékezés”
Úrvacsorás istentisztelettel és közös zsinati üléssel ünnepelte a reformáció ötszázadik évfordulóját a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata október 13-án.

Evangélikus-református közös nyilatkozat
A magyarországi református és evangélikus egyházak zsinatainak közös nyilatkozata a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján.

Közösen emlékeztek a reformációra a reformátusok és az evangélikusok
Az október 13-i ünnepségek előtt a két egyház vezetői tartottak sajtótájékoztatót. 

Videófelvételek:
Istentisztelet
Zsinat