A novemberi szürkeségben is „mosolyog" az iskola vidámszínű épülete az újpesti panellakások között. Piros köpenyes diákok mutatják, merre haladjak a kockaépületek egyhangú útvesztőjében. Izgatottan mesélik, hol tartanak a napirendben. A Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programsorozata az Örökség Kultúrpolitikai Intézet támogatásával a Felelős Szülők Iskolája szervezésében idén november 9-én a Benkőből indulva kezdi meg útját, amely során hét iskolába viszik el több múzeum élményekkel teli múzeumpedagógiai foglalkozásait.

Múzeumi kavalkád

Bent már javában zajlik a program, életre kelt, izeg-zizeg, nyüzsög, sürög-forog az iskola. Jóleső izgalommal készülnek a diákok, hamarosan ők következnek, bemutatják, nekik mit jelent a reformáció. Rapp, hip-hop, közös tánc és éneklés, rajzok és szójátékok nyelvén adják vissza a saját „reformáció-fordításukat”.

A múzeumok bemutatkozását az ország legnagyobb és legbámulatosabb, egyben egyetlen zenemúzeuma kezdi, a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény, amely számos hangszer között dizseridut is hozott magával, hogy kipróbálhassák a tanulók.

„Landoljatok nálunk” – csalogatott a Reptár – Szolnoki repülőmúzeum hívószava, amelynek munkatársai VR – azaz virtuális valóság – szemüvegekkel, táblagépekkel és változatos interaktív elemekkel készültek. A Budapesti Bélyegmúzeum foglalkozásán saját bélyegalbumot készíthettek a tanulók, miközben hőmérsékletre változó színű, illatos vagy épp Luther saját magánlevelével díszített bélyegeket ismertek meg.

A pákozdi Katonai Emlékpark a szabadságharc harcalaki mozzanataiból készült kiképzéssel. A gyerekek korhű ruhába öltözve, szivacsszuronnyal ellátott fafegyverrel a kezükben „indulhattak a csatába”.  Míg egy QR kódos applikáció segítségével a régi televíziós és rádiózás világa hullott darabjaira a szemlélődők előtt, akik aztán újraépíthették azt. 

A tanulás közös tánc

„Nyíltsággal, őszinteséggel és humorral találom meg a közös hangot a diákokkal” – mondja nemes egyszerűséggel Balatoni József, mindenki Jocó bácsija. Az ország talán leghíresebb történelemtanára úgy véli, sokszor abba a hibába esnek a pedagógusok, hogy elvárják a tiszteletet, miközben azt a tanár személyiségével és munkásságával kell kiérdemelni. A Mozaik Múzeumtúra házigazdája szerint óvatosan ugyanakkor nagy interaktivitással kell megszólítani a mai fiatalokat, hiszen egy feladatra öt percnél tovább képtelenek fókuszálni. „Sokat segít a humor, hiszen a tanulás sokszor nehéz dolog, de viccel és jókedvvel könnyebbé tehetjük” – vallja Jocó bácsi.

Mélyen egyetért ebben Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője, aki szerint a felnőtteken múlik, hogy olyan cölöpöket állítsanak, melyek szilárd támaszai lehetnek a fiatalabb generációknak. Ebben a nehéz feladatban segít az élménypedagógia, amely a fiatalok felé fordul, az ő nyelvükön szól. „Szeretnénk lerántani azt a naftalinos leplet a múzeumokról, amely szülők, pedagógusok és gyermekek fejében egyaránt él” – fogalmazza meg a Mozaik Múzeumtúra célját.

A múzeumpedagógiai foglalkozásokkal élet- és élményszerűen dolgozzák fel a diákok a tananyagot, ezáltal több tudás is marad meg a fejükben. „Hagyjuk, hogy ők kérdezzenek, megtapogassák a múzeumi tárgyakat, puzzle-t, bibliai idézeteket rakjanak ki, anagrammákat készítsenek, mert a tanulás a diákok és tanárok közös tánca, az együttműködésükről szól” – fejti ki véleményét arról, hogyan lehet az ifjúság belső motivációjára hatni. 

A múzeumok szeretetére nevelni

A református iskola tavaly jelentkezett – ahogy ők nevezik – erre a rendkívüli programra, így nagy örömmel fogadták, hogy idén ők a Mozaiktúra első állomása. „Különleges dolog történik most itt: észre sem veszik, de önfeledten, szórakozás közben tanulnak a diákjaink” – mutat rá Pavletitsné Egressy Mária Lilla igazgató.  Mint mondja, közelebb kerül egymáshoz élmény, ismeretanyag, múzeum és gyerek. Olyan múzeumokat ismerhetnek meg a gyerekek, amikről korábban lehet, hogy nem is hallottak és amikor hazaviszik ezek jó hírét, családi programmá válhat a múzeumlátogatás. „Szeretnénk, ha nyitottabbá válnának, ha az esetlegesen még fennálló falak leomlanának” – emeli ki.

Büszkén említi, hogy az iskola valamennyi diákja járt már a Magyar Nemzeti Múzeum reformációt bemutató Ige-Idők kiállításán. Iskolájukban nem ritka a közös múzeumlátogatás, kicsiket és nagyokat érdeklődésüknek megfelelően visznek kiállításokra, legyen szó komolyabb témákról vagy lepke és csokoládé múzeumról. A többség lelkében már ekkor elültetnek egy-egy mustármagot, melyből a jövőben terebélyes fa növekszik, továbbadva a következő generációnak is a múzeumok szeretetét. „Szeressék a múzeumokban rejlő értékeket, mert azok a nemzetünk kincsei, ne hagyjuk elveszni őket” – öntötte szavakba az igazgató a nap fő üzenetét. 

Játék a tanulás

„Már nagyon vártuk, hogy előadhassuk a mi történetünket” – árulja el a Megújítók hatodikos csapatának egyik tagja, aki két társával együtt felnőtteket megszégyenítő pontossággal és egyszerűséggel meséli el, mi is történt 1517 őszén Wittenbergben, innen ered csapatnevük is. Komoly témákról beszélgetünk: református, katolikus és baptista felekezetiségi különbségekről, a tízparancsolatról, a Notre Dame-ban átcikázó református egyházújító gondolatokról.

„Azt szeretem, ha nem egy dolgot ragadnak ki és mutatnak be, hanem ha sok kis részletből raknak össze egy kiállítást, mozaikszerűen” – fejezi ki egyikük, mivel lehet bevonzani a múzeumokba. Buzgón bólogatnak a többiek is, egyetértenek társukkal, hozzátéve, hogy nem az átlagos dolgok érdeklik őket, azt mondják az interaktív dolgok a legjobbak. „Mi játszva tanulunk, ma biztosan” – nevetnek fel.

Szoták Orsolya, fotó: Hossala Tamás

Az intézményt Soli De Gloria díjjal tüntették ki november 9-én a Dunamelléki Egyházkerületben székházában. Erről részletesen a parokia.hu oldalon olvashatnak.