Nemcsak a Luther-városokban, amelyek között kiemelt Wittenberg és Eisleben, ünnepelnek a németek 2017-ben, hanem szerte Németországban számos izgalmas kiállítással és programmal csalogatják a látogatókat – erről is beszélt a Német Turisztikai Hivatal képviseletvezetője a napokban a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Czeiszing Miklós azoknak a hallgatóknak tartott prezentációt, akik Bölcsföldi András spirituális vezetésével rövidesen tanulmányútra indulnak Németországba Luther nyomán. A bemutatót követően rövid interjúra kértük a turisztikai szakembert.

Mit javasol, a reformáció 500. évfordulóján mit kell feltétlenül megnéznünk Németországban?

A reformáció 500. évfordulója nagyon fontos téma a németek számára, már tíz éve készülnek erre a jubileumra.  Luther Márton jóval túlmutat a vallási és egyházi kérdéseken is, hiszen nagy rendszerváltó volt, megváltoztatta a németek életét, a társadalmi viszonyokat, lefordította a bibliát német nyelvre, hatással volt a művészetekre, zenére, festészetre. Az úgynevezett Luther-városok nagyon sokat profitáltak az évfordulóból, hiszen felújították a belvárosokat, a templomokat, az épületeket, ahol Luther megfordult. Mondhatjuk, hogy kivirágoztak ezek a települések, és ha valaki odautazik, rögtön érzi, hogy itt valami fontos dolog történik.

A teológusok rövidesen elutaznak egy tanulmányútra. Önök a Német Turisztikai Hivatalban kiszámolták, hogy összesen 2 ezer kilométert lehet megtenni Luther útját követve. Ez egy szuszra természetesen lehetetlen. Hogyan válasszunk?

Ahogy mondja, az összes utat nem lehet bejárni, azonban az „alapútba” beletartozik Wittenberg, ahol a legenda szerint kiszegezte tételeit Luther. Ide sorolható a reformátor szülővárosa, Eisleben, valamint Mansfeld, ahol felnőtt. Érdemes ellátogatni Erfurtba, ahol Luthert pappá szentelték, Eisenachba, ahol diákként élt, és Wartburg várába, ahová elrabolták, és ahol lefordította a bibliát németre. Ez a néhány város az alap, ha valóban szeretnénk megismerni Luthert.

Minden városban különböző aspektusokból próbálják bemutatni Luther életét. Elárulna erről részleteket?

Szülőházában, Eislebenben azt mutatják be, hogyan élt akkoriban egy család, milyen volt a társadalmi struktúra, milyen lehetőségei voltak egy olyan embernek, mint Luther. Érdekesség, hogy annak idején úgy kezelték a gyerekeket, mint kis felnőttet, vagyis nem volt a mai értelemben vett gyerekkor, ez is gyönyörűen kirajzolódik a tárlaton. Abban a házban, ahol Luther meghalt, interaktív kiállítás látható, itt vallási aspektusból vizsgálják a reformáció korát. Nagyon fontos, hogy a kiállításokon olyan hétköznapi példákat hoznak, amiknek köszönhetően a nem hívő, a vallástól és egyháztól távoli emberek is megértik és megismerik az egyházat. Eisenachban Luther diákkorát ismerhetik meg, bemutatják, hogyan élt a diákság, és milyen hétköznapjai voltak kosztos diákként Luthernek. Nagyon érdekes, ahogyan bemutatják, hogyan használták ki a diktatúrák, a nácik és a kommunisták Luthert, és próbálták tanait félremagyarázva a saját hasznukra fordítani.

Hogyan lehet minderről úgy beszélni, hogy az a 21. században elérje a turisták ingerküszöbét?

Jogos a kérdés, hiszen, ha felmászom a Himalájára, vagy elutazom a Seychelle-szigetekre, az különlegesnek számíthat, azzal már lehet dicsekedni. De mit mondjunk Németországról, mitől izgalmas? Ez a közép-európai ország szinte a szomszédunk, mégis csodálatosak az Isten adta adottságai: a hegyek, a tengerpart, a folyók, a mesebeli kis városok, és mindehhez hozzájön a németek kreativitása. Egy múzeum ma már nem úgy mutat, hogy porosodó képeket nézegetünk csendben. Mondok egy példát: az egyik múzeumban minden kép alatt videókat is lehet nézni, korhű ruhába bújt színészek játszanak el különböző történeteket, mondjuk egy középkori hitvitát, vagy éppen azt mutatják meg, hogyan szegezte ki Luther a tételeit. Wittenbergben a Luther-háztól néhány lépésre találjuk Melanchton házát, ahol mindent úgy alakítottak ki, hogy a gyerekek számára is izgalmas legyen. Megkóstolhatják a korabeli ételeket, megszagolhatják a fűszereket. Általánosságban is elmondható, hogy ma már nem elég valamit „csak” kiállítani, köretet kell adni hozzá, hogy a közönség elfogyassza.

Engem mégis foglalkoztat, hogyan tudják úgy megfogalmazni a mondanivalójukat hitbéli és egyházi témákról, hogy az „eladható” legyen az elvallástalanodott európaiaknak.

A németek szeretnék megismertetni a 21. század emberét egy olyan személyiséggel, akire manapság is igen nagy szüksége lenne Európának, hiszen Luthert a jobbágyoktól a főnemesekig sok mindenki követte, és hallgattak rá. Ha a története olyan köntöst kap, amelyben érthetően, rövidfilmekkel, spotokkal illusztrálva ismerhető meg, akkor az mindenképpen fogyasztható. Azt mutatja a tapasztalat, hogy Németországban nagyon szeretik az emberek, és minden bizonnyal így lesznek a magyarországi vendégeink is.

Vannak olyan helyek, például Wittenberg, amelyek szinte triviálisak, ha Lutherről beszélünk, de mit ajánl a „keménymagnak”, akik komolyabban érdeklődnek a reformáció és Luther élete iránt?

Főként azokat a csodaszép német kisvárosokat, amelyek olyanok, mint a mesében Holle anyó városa;  Mansfeld, Wartburg, Coburg, Nimes.

A németekkel összefüggésben mindig a precizitásról beszélnek. De milyen vendéglátók a németek?

A precizitás és pontosság egyáltalán nem zárja ki a vendégszeretetet. Jó szívvel fogadják a turistákat, és nemcsak anyagi okok miatt, hanem azért, mert valóban büszkék arra, hogy olyan embert adhattak a világnak, mint Luther.

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás, németországi képek: www.germany.travel

forrás: parokia.hu