A 2017-es Lutherbibel a negyedik hivatalos egyházi revízió eredménye. Az 1522-es Újszövetség-fordítás, majd az 1534-es teljes Biblia kiadását követően maga Luther is folyamatosan átnézte, javította, átdolgozta a szövegkiadásokat munkatársaival. 1545-ig számos javítást hajtottak végre. Luther halálával a helyzet megváltozott: már munkatársának, Georg Rörernek 1546-os kiadását is sokan hamisítással vádolták, holott abban csak néhány jelentéktelen változtatás látott napvilágot.
A különböző szövegkiadások azonban magától értetődő természetességgel születtek sorra: a kornak megfelelő módon a kiadók, nyomdászok ortográfiai, illetve a helyi dialektusoknak megfelelő változtatásokkal adták ki a szöveg változatait, a bevezető szövegekben, magyarázó jegyzetekben, illusztrációkban pedig még nagyobb szabadság mutatkozott. A 19. század végéig tizenegy különböző Luther-biblia jelent meg.
A német bibliatársulatok a 19. század fordulójára felismerték az egységes szövegváltozat kiadásának szükségességét. Az egyház is fontosnak tartotta a kezdeményezést, és hivatalosan is felkarolta azt. Az első hivatalos egyházi revízió 1892-ben jelent meg, így közel háromszázötven év után újra egy Luther-bibliáról lehetett beszélni. A második revízió tulajdonképpen az 1892-es változat javított kiadása volt. Ez az 1912-ben megjelent szöveg az utolsó, amely a textus receptuson alapszik, és konzervatív lutheránus körökben ma is ez számít megbízható, hamisítatlan Luther-bibliának.
A harmadik revízió folyamata több mint hatvan évig tartott. A bibliatársulatok úgy érezték, hogy a Luther-biblia egyre kevésbé alkalmas arra, hogy széles körben elterjedt, mindenki számára befogadható „Volksbibel” (a nép Bibliája) legyen, ezért az újabb átdolgozás mellett döntöttek. A kezdeményezéshez csatlakozott az egyház is. Az Újszövetség és a Zsoltárok próbakiadása 1937-ben jelent meg, a teljes Ószövetség csak a háború végére készült el, ám kiadni már nem lehetett. 1949-ben jelent meg az Újszövetség újabb próbakiadása, de az egyház vezetősége 1951-ben úgy döntött, hogy az addigi eredmények nem elfogadhatók, új formában kell folytatni a revíziós munkát, új emberekkel, hiszen időközben az eredeti munkacsoport minden tagja elhunyt. Az Újszövetség újabb próbakiadása 1955-ben jelent meg, és ezt 1956-ban el is fogadta az egyház. Az ószövetségi munka teljesen más úton indult újra: a nyelvi modernizálás a Lutherbibel történetében első ízben kimondott célként jelent meg a revíziós elvek között. A szöveg 1964-ben jelent meg, amelyet az egyház hivatalosan el is fogadott, de a revíziós folyamatot nem tekintette lezártnak. Az újszövetségi szöveg új változatát végül 1975-ben elfogadta az egyház, a Luther-NT címmel megjelent kiadást azonban éles kritika fogadta nyelvezete miatt. 1981-ben határozta el az egyház az újabb revíziót, amely a „Luther nyelvéhez való hűséget” az érthetőséggel egyenértékű elvként határozta meg. Ez alapján jelent meg 1984-ben az Újszövetség újabb változata, amellyel lezárult a harmadik revízió.
Az új Biblia többféle kiadásban megvásárolható, és 2017. október 31-éig ingyenesen letölthető alkalmazásként is hozzáférhető (iOS, Android).
A Német Bibliatársulat mint a Luther-biblia kiadója 2006-ban fordult az EKD (a németországi protestáns egyház) vezetőségéhez, hogy jelezze a szöveg felülvizsgálatának szükségességét, mert az sok helyen eltér a kutatás mai állása szerinti értelmezéstől, illetve az Ószövetség és az Újszövetség külön revideált szövegének jellege jelentős eltérést mutat. 2010-ben kezdődött az érdemi folyamat a személyi és tárgyi feltételek biztosításával, azzal a céllal, hogy az új kiadás jelenjen meg a reformáció jubileumára. A határidőket végül annak ellenére sikerült tartani, hogy a munka mennyisége messze meghaladta az előzetes várakozásokat.
A revíziós munka célja az volt, hogy a Luther-biblia szövege megfeleljen a mai modern, kritikai bibliai szövegkiadásoknak. Nem modern szöveg volt a cél, hanem a jól ismert, megszokott Luther-szöveg hangzása, sok helyen ennek a hangzásnak a helyreállítása a harmadik revízió modernizálásához képest. Szempont volt továbbá a liturgikus használhatóság, hogy a gyülekezetek számára olvasható, megjegyezhető, hallás után érthető legyen a szöveg. Kifejezetten figyelembe vették, hogy minél mélyebben meggyökerezett az adott szöveg gyülekezeti használata (például Tízparancsolat, 23. zsoltár, Miatyánk), annál kevésbé változtassanak az ismert, bevett, memorizált szövegen. Kifejezetten nem volt célja a revíziónak a modern német nyelvhez való igazítás, kivéve, ahol félreérthető megfogalmazások voltak a korábbi szövegben.
A héber/görög alapszöveg mellett a munka során szem előtt tartották az 1545-ös Luther-biblia szövegét, valamint figyelembe vették a 2007-es Zürcher Bibel és a katolikus Einheitsübersetzung megoldásait is. A revízió természetesen az 1984-es szöveget dolgozta át: ez maradt változatlan, ha nem született kétharmados támogatottságú új javaslat, illetve ez változott a döntésnek megfelelően. A Német Bibliatársulat által kiadott tájékoztató füzet, illetve a revíziót bemutató honlap (www.die-bibel.de) is bőségesen mutat példákat a változtatásokra, döntésekre.
A revízió érintette a Biblia kiegészítő anyagait is, így a kiemelt szövegeket, a szakaszcímeket, a párhuzamos helyek jelölését és a kereszthivatkozásokat, valamint a teljes függeléket, beleértve a tárgyi magyarázatokat, térképeket is. A Lutherbibel 2017-es revíziója egyszerre kívánt megfelelni a tudományos pontosságnak, az egyházi (liturgikus, illetve kegyességi) használatnak, és a Luther-fordítás máig ható, nyelvteremtő, kulturális jelentőségének. A szöveg értékelése természetesen csak ezután kezdődhet meg: lelkipásztorok, teológusok, gyülekezeti tagok, valamint a reformáció évfordulója alkalmából a szöveggel ismerkedő kívülállók használata fogja eldönteni, mennyiben volt sikeres a nagy vállalkozás.
Galsi Árpád
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. október 30-i számában.