A családanya
Ráday Gedeonné Szentpéteri Katalin nem volt fejedelemasszony, nem írt se tudományos, se irodalmi munkákat, nem maradt fenn róla ábrázolás sem. A 18. század derekán élte „hétköznapi” életét, mely rokoni vendégjárásokban, jótékonyságban, végül unokák nevelésében telt. „Mi ebben a szenzáció? Az, hogy ebben a vonatkozásban is érdekes és tanulságos az élete művelődéstörténeti szempontból ” – mondta Berecz Ágnes előadó.
Kölcsönös vonzalom alapján köt házasságot Ráday Gedeonnal, a református köznemesség jeles alakjával, akit a péceli kastély építőjeként, az induló magyar nyelvű irodalom és színjátszás mecénásaként tartunk számon. „A család legalább két generációra visszamenőleg ismeri egymást, a nagyapák együtt küzdöttek a Rákóczi szabadságharc idején” – kezdte történetüket a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének vezetője. 1737-ben került sor az esküvőjükre.
Tizenöt évvel későbbi levélváltásuk jól mutatja egymás iránti gyengéd szeretetüket: „A zöld válladra varrandó ezüstkötésre lesz gondom, mégpedig olyat igyekeztem venni, melyért dicséretet nyerjek, noha bizonyos vagyok benne, hogy azon kívül is nagyon meg fogok dicsértetni, sőt talán még valami többet is nyerhetek az én feleségecskémtől…”
A régi idők asszonyai nemcsak sok gyereket szültek, hanem sokat is temettek el. Ez a szenvedésekkel teli sors jut Szentpéteri Katának is, akinek csak egy gyermeke éli meg a felnőttkort. A pár közös életét Ludányban kezdi, majd az 1750-es években elkezdődik a péceli rezidencia létrehozásának életük végéig tartó programja, melybe már a ’60-as években beköltöznek. Ekkor Szentpéteri Kata már a tág rokonság körében is erkölcsi döntőbíró, nagyon számít a véleménye. Egy rokon kislányt Szentpéteri Kata állítólagos levelére hivatkozva vesznek rá jegyváltásra, azonban amikor kiderül a turpisság, be kell szállnia az ügybe. Közvetít, tárgyal, csendesíti és békíti a feleket, hiszen a jegyváltás a 18. században komoly jogi aktusnak számított. Válás is előfordult a családban, így Szentpéteri Boriska unokahúg ügyében is közbenjárását kérik.
„A kor női szerepeinek megfelelően birtokgazdálkodással foglalkozik, melyhez sokkal több érzéke van, mint könyvtárépítő, filosz hajlamú férjének. Megpróbálja egyben tartani a széttagolt birtokok gazdálkodását, a tokaji borszőlők termékének elhelyezését” – mutatta be tevékenységét az igazgatónő, hozzátéve, hogy emellett nemcsak szűk családjáról, hanem teljes háza népéről gondoskodik. Ami a hitéletet illeti, a Ráday család patronálja a sárospataki kollégiumot. Közösen fedezik a peregrinusok tanulmányi költségét, akik Szentpéteri Katának címzett leveleikben európai szenzációkat, pletykákat osztanak meg, fájó szívvel emlegetve az Észak-Európában ismeretlen füstölt kolbászát. 1792-ben bekövetkezett haláláig szoros kötődésben él férjével, aki ezt követően többé már nem vette le a gyászruhát.
A 19. századi szívek királynője
Mária Dorottya, az 1797-ben Sziléziában született hercegnő a württembergi király unokahúga, nagynénje I. Pál orosz cár felesége, édesapja Riga kormányzója. Württembergben az evangélikus hercegnőre a pietizmus és a kálvinista megújulás gyakorolja a legnagyobb hatást. Komoly vallásosságát és jótékonyságra hajló jellemét édesanyjától örökli. Az ifjúkor huszonkét éves koráig tart, ekkor lett a 43 éves József nádor felesége. „Nem mondhatjuk, hogy szerelmi házasság volt, ennek ellenére mégsem sikerült rosszul” – jegyezte meg Kertész Botond. Az ország legfontosabb méltóságához, gyakorlatilag a király helyetteséhez megy feleségül. Mária Dorottya neveli a férje előző házasságából származó ikerpárt, köztük Magyarország majdani utolsó nádorát. Három felnőttkort megélt gyermeknek ad életet és 1849-től egyik unokáját is ő neveli. „Az nem volt kérdés, hogy katolikus hitben neveljék a gyermekeket, azonban a nádorné evangélikus színt is be tudott csempészni a család életébe. Mindennapos volt a közös bibliaolvasás és asztali áldás” – árnyalta a képet az egyháztörténész.
A házaspár beutazza Magyarországot, Mária Dorottya magyarul is megtanul, megnyerve ezzel az alattvalók szívét. Fő mentora a Budai Jótékony Nőegyletnek, mely szociális foglalkoztatást biztosított a nőknek. Támogatja Brunszvik Terézt az első magyarországi óvodák létrehozásában, részt vesz a pesti szegénykórház alapításában, a kolerajárvány idején több ezer adag ételt és pénzsegélyt juttat a rászorulókhoz. Neki köszönhetjük a magyarországi Skót Misszió létrejöttét is: két Szentföldre tartó, ám lebetegedett skót misszionáriust ápol 1839-ben, majd arra kéri őket, hogy telepedjenek le Pesten. Meghonosítja a lelkészkonferenciákat, melyeknek református, evangélikus, szlovák, német és skót nemzetiségű lelkész résztvevői mindent megbeszélnek, amihez a nádor, a politika segítsége szükséges. „Ezekből a lelkészkonferenciákból indul ki, hogy előbb evangélikus, majd református központtá válik Pest. Ezek hatására ápolnak jó viszonyt a pesti protestáns lelkészek, sőt közösen megalapítják az első protestáns lapot” – fejtette ki a kezdeményezés jelentőségét az Evangélikus Országos Múzeum főmunkatársa.
Férje 1847-es halála után Metternich Bécsbe rendeli, valósággal száműzi Pestről. Ennek ellenére a forradalom alatt többször jár inkognitóban Budán, majd az üldözöttekért száll síkra. Az ’50-es években konszolidálódik helyzete, 1855-ben Budán hal meg tüdőgyulladás és agyvérzés következtében. „Mária Dorottya, újraértelmezte a korában elvárt nádorné szerepet. Bár alattvalói rajongással vették körül, családja, melybe benősült egyáltalán nem volt elégedett vele. Ő is megkaphatta volna a szívek királynője címet” – mutatott rá Kertész Botond a Lady Diana életéből ismert hasonlóságokra, hisz Mária Dorottya is megváltoztatta azokat a sztereotípiákat, amelyek között élnie kellett: bebizonyította, hogy már a 19. században létjogosultsága volt az ökumenének; azt is, hogy gazdag, befolyásos és művelt ember is lehet vallásos. Legfőképp pedig, hogy magyarnak nemcsak születni lehet, a magyar identitást választva és vállalva is lehet élni.
A modern üzletasszony
Sárai-Szabó Katalin előadása a női emancipációért folytatott küzdelem időszakába kalauzolta a hallgatóságot. A pedagógia mellett az irodalom volt az a terület, ahol a nők egészen korán megjelentek, azon belül a műfordító nők alkották a legnépesebb csoportot, illetve a közhasznú, felvilágosító irodalom képviselői. Ilyen 19. századi írónő Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka is. Az 1845-ben Magyargyerőmonostoron született lánnyal népies költészetben jeleskedő lelkész édesapja kedvelteti meg az irodalmat. 1864-ben férjhez megy Gyarmathi Zsigmondhoz, Kolozs megye szolgabírájához, a Bánffy család későbbi jogtanácsosához. „Elsősorban az édesanyja által képviselt hagyományos női szerepkört tölti be: kiváló háziasszony, jó feleség, példás anya” – rajzolta meg képét a Ráday Gyűjtemény munkatársa.
Amiben eltér a sztereotípiáktól, az a kétszáz írása, melyben Kalotaszeg népét kelti életre. Az irodalmi regionalizmus egyik első képviselőjének novellásköteteiben és regényeiben a női lélek, a párkapcsolatok ábrázolása kerül előtérbe, visszaadva kora középosztálybeli gondolkodásmódját. „Azok közé az írónők közé tartozik, akik jelentős szerepet vállalnak a magyar nyelvű didaktikus gyermek-, azon belül is a leányirodalom megteremtésében. Azt a nőnevelési elvet vallja, hogy nem a férfi-női szerepeket kell megváltoztatni, hanem a nők ehhez való hozzáállását, felkészültségét” – mutatta be az előadó Etelka nőnevelési attitűdjét. Gyarmathyné a kalotaszegi házi ipar létrehozásával hármas szerepét egy negyedikkel, a társadalmi anyasággal egészíti ki. Munkássága során egyszerre teremt helyi munkalehetőséget a kalotaszegi asszonyok számára és emeli be a nemzeti kultúra szimbólumrendszerébe a népi kultúra átértelmezett változatát, népszerűsítve a nemzeti hagyományok megtartásának tevékeny formáit.
„19 éves korától népdalokat gyűjt, járja a kalotaszegi falvakat, amikor kutatómunkája során megismeri a nép által már elfeledett varrottast” – emelte ki munkásságának sokszínűségét Sárai-Szabó Katalin. Miniszteri kérésre bemutatja az 1885-ös világkiállításon, milyen is egy kalotaszegi szoba. A látogatók között van Erzsébet királyné is, aki első vásárlója lesz. Szaporodnak megrendelései a legfelső körökből: Esterházy Pálné, Mária Valéria és Mária Terézia hercegnők szerepelnek megrendelői között, de szerte Európából és Amerikából is kap megbízásokat. Sárai-Szabó Katalin prezentációjában felhívta a figyelmet az üzletasszony remek gyakorlati érzékére, mellyel intézi a vállalkozás kereskedelmi részét és kapcsolatokat teremt múzeumokkal és divatszalonokkal egyaránt. Árjegyzéket küld, rendeléseket vesz fel, könyvel, tervezi a mintákat, tehetségesen reklámoz. A belföldi és külföldi piac megteremtésével a varrottaskészítést jövedelmező házi iparrá fejleszti, Kalotaszegnek állandó bevételi forrást biztosít. 1896-ban jelenik meg az Osztrák-Magyar Monarchia képekben című monumentális mű, melybe egyedüli nőként megírja a Kalotaszegről szóló fejezetet. „Tisztában volt szerepével, értékrendjét öntudatosan képviselte a kialakuló néprajztudomány férfiak által uralt világában is. A normakövető emancipáció kiemelkedő alakja Gyarmathy Zsigáné” – értékelte munkásságát az előadó.
Szoták Orsolya
Fotó: Hossala Tamás; wikipedia.hu; fokusz.info.hu; keptar.oszk.hu; moly.hu