A református fejedelemasszony

„A zempléni nagybirtokos Lorántffy Mihály és Zeleméri Borbála lányának sikerült elérnie azt, amit kevés nőnek a 17. században: egy arisztokrata házaspár két tagja közül ő lett a híresebb” – vezette be előadását Kármán Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Az köztudott, hogy 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna feleségül megy Rákóczi Györgyhöz, a későbbi fejedelemhez. Öt fiuk születik, közülük azonban csak ketten élik meg a felnőttkort. Férje 1648-as halála után tizenkét évig él özvegyként, aktív életet folytatva. Szintén eléggé ismert, hogy a házaspár a kálvinizmus Magyarországon legjobban elterjedt válfaját gyakorolja: mély hitük segítségével tudnak felülkerekedni politikai és családi válságaikon, egyúttal azonban mereven el is utasítanak bármi mást, olykor mártírszerepet öltve magukra.

„Azt azonban kevesen tudják jól, hogy Lorántffy Zsuzsanna, akit férje másoknak írt leveleiben is előszeretettel nevez gazdasszonynak, valójában mikor is tanul meg írni” – hívta fel a jelenlévők figyelmét egy érdekességre az előadó. A Lorántffy család 1608-ban költözik Sárospatakra, azonban a közhiedelemmel ellentétben Zsuzsanna nem ekkor tanul meg írni-olvasni. Két fennmaradt levelet összevetve Kármán Gábor arra a következtetésre jutott, hogy erre valójában a 1620-as évek folyamán kerül sor. Ezt támasztja alá Rákóczi György kézírásának nagymértékű változása is. Míg az korábban szinte olvashatatlan, a ’20-as évek folyamán gondosan figyel betűire, lehetővé téve feleségének, aki még éppen csak szokja kézírását, hogy mindent pontosan értsen. Az írni-olvasni nem tudó nő pótolja hiányosságát. Miért érezhette ezt fontosnak? Egy deákon keresztüli kommunikáció minden intimitást kizáró gyakorlatán túl, az 1644-45-ös hadjárat idején sűrűn értekezik levélben, morális tartalmú, poétikai jellegű vitát folytat férjével a háború szükségességéről. Mindemellett betölti a gazdasszony tradicionális szerepét is, ami esetében hatalmas birtokkomplexumok igazgatását jelenti. Emellett a kor elvárásainak megfelelően mecénásként komoly összegekkel támogatja az egyházat, úrasztali terítőket készít vagy épp saját kezével segít, ahol szükséges.

Személyes vallásosságában fontos szerepet tölt be a Biblia napi forgatása. 1638. március 13-ig már negyedjére olvassa el. Elkészíti a bibliai idézetek tematikus gyűjteményét. Özvegy fejedelemasszonyként fontos szerepet tölt be az erdélyi fejedelmi udvar életében, sőt a művelődés- és egyházpolitikában is. Meghívja Comeniust, a cseh pedagógust Sárospatakra, aki megreformálja az ottani latin oktatást. A sárospataki mellett más kollégiumokat is támogat, részese a fogarasi román iskola megalapításának. Túlnőve a patrónusi szerepen bekapcsolódik a puritanizmus körüli egyházi vitákba. Még a sárospatakiak ellenállásával szemben is véghez viszi puritán reformjait, az egyházkormányzás terén elmozdul a decentralizáció irányába a helyi presbitériumok megteremtésére törekedve. „Lorántffy Zsuzsanna írástudatlan nőből lett egy teológiai vitákba magát mélyen beleártó tehetséges és sikeres mecénás” – méltatta életútját az előadó.

A példázatíró özvegy

Árva Bethlen Kata 1700-ban Bonyhán született, református családba. Tizenhét éves, amikor katolikus mostohatestvéréhez, Haller Józsefhez adják feleségül. Az akkoriban még igen ritka vegyesházasságból két felnőttkort is megélő gyermeke születik, házasságkötésük után két évvel egy pestisjárvány során megözvegyül. 1722-ben a református gróf Teleki Józsefhez megy feleségül. Harmonikus kapcsolatukat tragédiák kísérik: a Haller család elpereli az első házasságból született gyermekeket, akiket katolikus hitben nevelnek tovább. 1731-ben mindhárom második házasságából származó gyermekét eltemeti, majd 1732-ben férjét is, így életének nagyobb részét özvegyen, ahogy ő fogalmaz, árván tölti.

„A református iskolatámogatás példaszerű alakja, a nagyenyedi református kollégium mellett más intézményeket is patronál. Az ellenreformáció kései hullámában több református templomot is építtet, támogatja a romos állapotú fogarasi templom újraépítését, mi több, gyakorlati módon is részt vesz a munkálatokban. Lelkészeket segít külföldi tanulmányútjukban és erdélyi hivatásukban” – sorolta szerteágazó tevékenységét Létay-Nagy Márton irodalomtörténész. Így lesz Kata asszony szellemi társa udvari lelkésze, Bod Péter. Azt is megtudtuk az irodalomtörténésztől, hogy Árva Bethlen Kata nem beszélt más nyelveket, így korában egyedülálló módon, tisztán anyanyelvű könyvtárat gyarapított. Kiterjedt levelezése mellett imádságos könyvet is írt Védelmező erős pais címmel.

1744-ben lát neki önéletrajzi feljegyzéseinek, mely tartalmi vázát maga az életútja adja. „Életéhez és identitásához hasonlóan az önéletírása is rendkívül egységes. Az első rész visszatekintés, életének számbavétele adja, 1744-ben utoléri magát, majd a második, sokkal inkább naplószerű résszel folytatja az írást. Művét áthatja a megértésre törekvés, életének minden fordulópontján szeretné megérteni, ami vele történik” – ismertette az írás fő rendezőelveit az előadó.

Kálvini alapgondolat – önmagunk és Isten megértésének szétválaszthatatlan egysége – az, melyet önéletírásában megvalósít. „Az élet megértése, önmaga és Istene megértése a szenvedés megértésével kapcsolódik össze nála, melyet három lépcsőfokban jár végig: a szenvedést először büntetésként, majd Isten atyai szeretetének jeleként, végül Krisztus követéseként éli meg” – fejtette ki Létay-Nagy Márton. A három olvasat mögött három hozzáállás húzódik: az elviselés, az elfogadás és a vállalás attitűdje. Az írás szövege szép párhuzamot mutat a Szentírással. Harmonikus, rendezett gyermekkorát a teremtéstörténet Édenkertjéhez hasonlítja benne. Első házassága, mérges gyümölcsök emlegetésével a bűnbeesés allegóriájaként értelmezhető, míg a római katolikus térítések az egyiptomi fogsággal érnek fel. Férje halála az egyiptomi szabadulás képeként zárja első házassága történetét, míg második házassága maga az ígéret földje, amit férje halálával a babiloni fogság követ. A mű végén a tűzvész az utolsó ítélet földi képét szimbolizálja. „Az életút fontosabb pontjaira építő mű egységes identitású alkotó nőt mutat, aki a példázat műfaján keresztül maga is példává válik” – összegezte életútját az előadó.

A perfekcionista nagyasszony

Lobkowitz-Poppel Éva atyai felmenői, a cseh arisztokrata család, az 1590-es években érkeznek Magyarországra, miután nagybátyját felségsértési perbe keverik II. Rudolf udvarában. Vas megyében telepednek le, a Batthyány család szomszédságában. Édesanyja a pozsonyi főispán lánya, így Éva magyarul is kiválóan tud. Az elképesztő életutat bejárt Batthyány Boldizsár fiához, a 15 éves háborút végigharcoló Batthyány Ferenchez megy feleségül 1607-ben Dobrán. Házasságuk a 20 év korkülönbség ellenére is viszonylag boldog, de a történelmi körülmények rányomják bélyegüket a frigyre.

„Férje halála után megmaradt özvegynek, a gyermekek gyámja és egy ideig Zrínyi Miklós költő-hadvezér nevelését is irányítja” – ismertük meg jobban személyiségét Koltai András előadásában, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy reformáció idején a Batthyány birtokok vezető lelkészei a reformátusokhoz csatlakoztak, így az evangélikus Éva már a református Batthyány családba házasodik be. Özvegyként első prédikátorrá evangélikus lelkészt nevez ki, a megüresedett lelkészi helyekre evangélikusokat próbál helyezni, azonban a reformátusok kemény ellenállásának köszönhetően 1627-ben már az evangélikusokat utasítja a reformátusok zsinatán való részvételre. Gyermekeit evangélikus hitben neveli, így Batthyány Ádámot is, akit az evangélikus Nádasdyak udvarába küld. Legnagyobb befolyást az ifjúra mégis Poppel Éva jó barátja, Esterházy Miklós nádor gyakorol. Hatására 1629-ben a császári udvarban katolizál is, melyet édesanyjával sűrű és nehéz levélváltások öveznek. Az anya-fiú viszonyt elsősorban mégis a birtokviták mérgezik. „Az apai birtoktestek átadása nem olyan ütemben haladt, ahogy Batthyány Ádám gondolta, és megrövidítve érezte magát az anyai örökség, a hozománybirtok testvérek közötti szétosztása során” – mondta a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának munkatársa. Az Esterházy Miklós közvetítésével létrejött megegyezés szerint Dobra várát özvegyi birtokként megtarthatta Éva.

Udvarának érdekessége, hogy nagyon sok nőt gyűjt maga köré. Egy 1634-es összeírás 34 nőt említ: özvegyasszonyokat, udvarhölgyeket, cselédlányokat - a férfiak és nők aránya kiegyenlített. „Legfőbb célja az udvartartásnak a nevelés, magyar és német főrangú családok leányai tanulnak itt” – magyarázta Koltai András. Az Ausztriában dúló protestánsüldözés idején befogadást nyernek a hitüket megélni akaró lányok, asszonyok is. A női gazdaság fontos szereplője, a hofmeisterin irányította az udvar életét, melynek fontos feladata volt a Poppel Éva nevéhez köthető két legfőbb tevékenység: a hímzés és a gyógyítás. Cselédeket és főurakat egyaránt gyógyított, így többek között Pázmány Pétert is neki köszönhette gyógyulását. Sokat tesz a fűszernövények hazai elterjesztéséért, patikája híres volt jól felszerelt orvosi eszköztáráról, különleges receptjeiről, párlatairól. Sokan fordultak hozzá tanácsért. „Perfekcionista nő volt, aki szerette kihozni mindenből a legjobbat, ugyanakkor konfrontatív személyiségével sokakkal ellentétbe került” – fogalmazza meg a levéltár képviselője. 1640. novemberében halt meg, németújvári temetése Ádám fia összeesküvésének helyszínévé válik. 

Szoták Orsolya, fotó: Hossala Tamás