„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak" (Apcsel 2,1-5)

A görög elnevezés (πεντηκοστή, pentékoszté) jelentése ötven, a magyar pünkösd szó ebből származik. Eredete egy ószövetségi zsidó ünnep, héberül Sávuót, a tóra átadásának, a törvényadásnak emléknapja és az aratás, az új kenyér ünnepe. Pünkösd minden évben a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott ünnep, pünkösdvasárnap legkorábbi lehetséges dátuma a nyugati kereszténységben május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Bár az ókori keresztény írók (például Órigenész) pünkösdöt ünnepként csak a második században említik, ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való.

Beteljesedett ígéret

Az ószövetségi próféták megjövendölték ezt az eseményt is, többek között Ezékiel próféta szól róla: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek" (Ez 36,26-27). Ezek mellett Keresztelő János is utalt rá: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket" (Mt 3,11)

A Szentlélek az Atya és a Fiú mellett a Szentháromság harmadik személye. Pünkösdkor a Lélek kiáradását és az egyház alapítását ünnepeljük.

A lelki ajándékok (karizmák) is a Szentlélek kiáradásához kapcsolódnak, ezek olyan képességek, amelyeket a Szentlélek ad, amelyek ingyen való, nem megszerzett, nem elért képességek. Innen ered a kegyelmi ajándék, vagy görögül a karizma elnevezés. Egyazon Szentlélek nyújt kinek-kinek különböző ajándékokat – ahogy ez Pálnál is olvasható.

Ünnep és hagyományok

Ehhez az ünnephez igen sok népi szokás kapcsolódik, különböző hagyományokat alakítottak ki a századok során. Ilyen többek között a májusfa, melyet hagyományosan május elsejére virradó éjszaka állítottak, és a fákat sokfelé pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, de legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

Ugyanígy ismert a pünkösdi királyság jelensége. A középkor óta ismert szokás szerint ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt. Az ügyeletes pünkösdi király – akár egy évig is – minden lakodalomba, mulatságra hivatalos volt, és a kocsmákban ingyen ihatott, fogyasztását a közösség fizette ki.

Az egyik leghíresebb szokás mégis a csíksomlyói búcsú hagyománya, mely a 15. századból maradt fenn. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

Pártfogót küldött

Jézus megígérte: „jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16,7). Tíz nappal mennybemenetele után beteljesítette ígéretét és elküldte tanítványaihoz az ígért pártfogót, aki erőt adott nekik, képessé tette őket a szolgálatra. Többet nem rejtőzködtek, hanem bátran mertek beszélni Jézus Krisztusról, az élő Isten fiáról.  A pártfogó Lélek ma, kétezer évvel később is erőt ad és bátorít mindnyájunkat.

reformatus.hu