A 15. századi prágai előreformátor, Husz János tanai a Magyarország déli határvidékére, a Szerémségbe is eljutottak, egyes források szerint itt kezdték el először magyarra fordítani a Bibliát, ám az egyház üldözése miatt nem tudtak tartósan gyökeret verni a protestáns eszmék e vidéken.
Később, a török hódoltság idején elnéptelenedett régió visszafoglalása, s az 1699-es karlócai békekötés után a bécsi udvar saját birtokaként kezelte Magyarország déli területeit, katolikus németeket és ortodox szerbeket telepített a térségbe. E lépések alapvető politikai célkitűzése egyrészt az udvarhoz hű, Habsburg-barát birtokosság kialakítása volt, másrészt pedig olyan népesség betelepítése, amely a hűség és megbízhatóság mellett képes a korszerűbb mezőgazdaság meghonosítására is.
Ennek híre jutott el 1784 tavaszán a Jászkunságba is. A kilátástalan helyzetben lévők, a sorsukkal elégedetlenkedők – elsősorban a református vallású nagykunsági települések jobb életre vágyó lakosai – mozgolódni kezdtek, és arra az elhatározásra jutottak, hogy az elnéptelenedett bácskai területeken ők is egy-egy letelepedésre alkalmas pusztát kérnek.
A csaknem egy évig tartó gondos előkészítés után a kunhegyesiek, kiegészülve a Tisza menti Tiszabura emberségesebb életre vágyó, ugyancsak református vallású lakosaival, 1785 májusában útra keltek, s Feketehegyipusztán telepedtek le, megalapozva ezáltal a bácskai reformátusság első települését, Bácsfeketehegyet.
A kunhegyesi szervezkedés nem maradt titok a többi nagykun község szegényei előtt sem. Mozgolódni kezdtek Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras és Túrkeve lakosai is, sőt, csatlakozott hozzájuk az egyetlen református vallású jászsági település, Jászkisér lakossága is. Egy évvel később ők lettek Pacsér és Bácskossuthfalva benépesítői. Még 1786-ban és az azt követő évben újabb kálvinista családok érkeztek a bácskai Pirosra, ezúttal a Heves megyéhez tartozó Tisza menti falvakból, ahol az egri megyéspüspök nem nézte jó szemmel a protestáns felekezet meglétét.
A Bánság visszafoglalása után szintén német és szerb, valamint román, cseh és szlovák telepesek, illetve katolikus bolgár telepesek költöztek a magyarok mellett a régióba. Magyarittabé 1781-es betelepülői Békés megyei reformátusok voltak, Hertelendyfalvárn pedig bukovinai székelyek telepedtek le.
Az említett délvidéki települések ma is az ottani reformátusság legfontosabb központjai.