Különleges esküvő volt a hétvégén Bakonybélben. Talán nem egészen jó ez a szó, hogy esküvő, de valamiképp mégiscsak igaz – ahogy visszafele is igaz lehetne, mert lehetne úgy gondolni a házasságra, mint örökfogadalomra. Tehát ez történt Bakonybélben, örökfogadalom: a Szent Mauríciusz Monostor teljes jogú tagja lett János testvér. Ő az első olyan bencés szerzetes Magyarországon, aki református – örökfogadalmán Steinbach József dunántúli református püspök hirdette az Igét, Márkus Mihály pápai református lelkész orgonált, és olyan szépen, olyan szeretettel ölelkeztek egymásba a liturgia római katolikus és református elemei a népes gyülekezet előtt, olyan szervesen, mint akik már régóta egyek.
A tetthez, hogy egy református hívőt befogadjon egy bencés monasztikus közösség, nem egy ember nem kevés jóakarata, kreativitása, útegyengetése kellett mind a családban, mind a gyülekezetben, vagy épp az egyházjogi munkában. Az elköteleződéshez sokak munkája, lelkesedése és leleményessége kell, akár a szerelemben – illetve egészen pontosan abban, hogy a pár eljuthasson az elköteleződésig, a szövetségig, amelyben igazi, mély öröm van, ölelő elrejtettség.
Az egységnek néha szokatlanok az útjai. Sőt, voltaképpen mindig azok. Toókos Péter, János testvér örökfogadalma gyógyító házasságkötés a bencés közösség és a reformátusság életében így októberben, a reformáció hónapjában. Vajon egyetlen fekete kukullás református fecske elég-e nyarat csinálni így október derekán? Azt gondolom, már meg is tette: ugyanis a rendszerekben, ha egyetlen elem megváltozik, az összes többinek is szükségszerűen változnia kell – ezért számít életfordulópontnak a családok életében a házasságkötés, aztán a gyerekek születése. Minden új érkező átrendezésre készteti a családot mint rendszert, az egyes tagokat arra indítja, hogy újrafogalmazzák helyüket, szerepüket a rendszerben – ez a munka évek óta zajlik Bakonybélben, a János testvér belépését előkészítő, zárt körű felekezetközi egyeztetésekből kivirágzott, ökumenikus konferencia révén, amelyet október 14–15-én tartanak meg hetedszer az ökumené gyakorlatba ültetésének kérdéseiről. Ez az október 9-i bakonybéli esküvés – talán ez a legjobb szó – szintén erre lehetőség: újragondolni együtt, egy közösségben kapcsolatainkat, helyünket, felkínált és felkínálható útjainkat az életet megváltoztató, legjobb jó felé.
Ez az elköteleződés tehát sok mindent megváltoztat, még ha látszólag egy távoli dunántúli falu elrejtett, unikális történetéről van is csak szó. Ugyanis az, hogy van élő példa arra, hogy a Lélek elhívhat keresztyén embert bencés szerzetesnek reformátusként, messze túlmutat a monostor keretein. Arról tanúskodik, hogy a református egyházi életünkből kikopott szerzetesi életformát igenis meg lehet élni reformátusként is. Hogy járható ez a különleges út Isten közelsége felé. Hogy azok a dolgok, amelyeket a Lélek akar, legyenek elsőre lehetetlennek tűnők is, megvalósulnak emberekben és emberek által, ha jóakaratúak és leleményesek. Hogy Isten egy ember és egy közösség szövetségkötésével is formálja a világot – újabb utat készít, hogy római katolikusok és protestánsok együtt is kereshessük a világot teremtő, oltalmazó Isten éltető közelségét.
Az Úr közelsége fészek és erőforrás – hangzott az örökfogadalmi igehirdetésben. Aki ezzel az erővel él, aki az Úr házába vágyakozik, akörül minden megváltozik. „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.” (Zsolt 84,7) Micsoda szükségünk van ma erre az erőre mindenféle siralomvölgyünkben! Micsoda szükségünk van akár csak egyetlen napra Isten közelében!
A legnagyobb jó ez: Isten közelsége. Életet formál, hivatást ad, fényt gyújt a sötétségben, és nemcsak vigasztal a siralom völgyében, hanem egészen átlényegíti azt az áldás helyévé. Fészek az Úr közelsége, és erőforrás azoknak, akik őt szeretik. Szokatlan útjaival, kitárt karú leleményével egybeöleli, egybesimítja mindazokat, akik keresik az ő közelségét. Milyen szép ez, milyen öröm! Akár csak egy régen várt esküvő.
Bagdán Zsuzsanna, fotó: Körösvölgyi Zoltán
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. október 16-i számában.