Ulrich (Huldrych) Zwingli 1484. január 1-jén született egy parasztcsaládban a svájci Wildhaus nevű községben. Iskoláit Baselben és Bernben végezte, majd a bécsi és baseli egyetemeken tanult. Megismerkedett a skolasztikával és a humanizmussal is, mindkettő komoly hatással volt munkásságára.

1506-ban Glarus plébánosa lett, majd figyelme a középkori teológiáról fokozatosan a Biblia felé fordult és egyre inkább azonosult a reformáció tanaival. 1519-ben a zürichi főtemplom plébánosa lett, ahol már – a kor szokásaitól eltérően – folytatólagosan magyarázta a Bibliát. Luther Márton iratait folyamatosan tanulmányozta, ezek hatással voltak prédikációira is.

Egy pestisjárvány során ő is megbetegedett, azonban csodával határos módon felgyógyult, ennek következtében még alázatosabban fordult Isten felé. Ezután kiadatta a böjt, a papi nőtlenség, a szentek tisztelete ellen és a Szentírás tekintélye mellett szóló prédikációit – így vált ő maga is reformátorrá. 

1525-ben jelent meg fő műve, a „Kommentár hamis és igaz vallásról”. Ezután Lutherhez hasonlóan bevezette a német nyelvű prédikációt, hogy a nép saját anyanyelvén ismerhesse meg a Biblia üzenetét. Megtisztította a templomokat a képektől és szobroktól, emellett azt is bevezette, hogy a hívek az úrvacsorát két szín alatt vegyék: nemcsak a kenyérből, hanem a borból is fogyasztottak.

Luther Mártonhoz hasonlóan ő is elítélte az úrvacsora katolikus értelmezését, s egyet értett vele abban, hogy Krisztus kereszthalála egyszeri, tökéletes áldozat volt, mely bűnbocsánatot szerzett az azt hittel elfogadó emberek számára. Azonban míg Luther azt tanította, hogy az úrvacsorai kenyér és bor vételekor Krisztus testileg van jelen, addig Zwingli szerint ezek csak jelképek, az úrvacsora maga pedig csupán emlékezés Isten kegyelmére. Ez a kérdés feloldhatatlan ellentétként feszült kettőjük közé, melyről 1529-es hitvitájukon sem sikerült megegyezniük.

Zwingli a svájci katolikus és protestáns kantonok közötti konfliktus egyik véres összetűzésében, az 1531. október 11-én lezajlott kappeli csatában vesztette életét. Tanait utódja, Heinrich Bullinger fejlesztette tovább és szilárdította meg.