Az életemben nagyon sokszor megtörtént az, hogy az álmaimban akartam meglátni Istent. Kerestem őt. Szépen és igazán. De annyira elhittem, hogy ő azt akarja, amit én, annyira szépnek tűnt ez, hogy nem ismertem fel Isten álmát. Isten álmát azonban csak szabad emberek ismerhetik fel. Ezek a tanítványok a dávidi, messiási birodalomról álmodoztak, és látták a haldokló Jézust, látták az erőtlen Messiást. A kép teljesen ellentmondott egymásnak, tehát az álmuk összetört. Ez az álom, a saját vágyuk teljesen vakká tette őket. Mintha az egész életünkben újra és újra ez történne meg. Csak egy egészen egyszerű politikai példát hadd mondjak, a rendszerváltás. Aki átélte, mind elmondhatja, hogy csalódott. Olyan dolgok történtek, amire nem számítottunk. Volt egy álmunk, és ez az álom átfestette a valóságot, és annyira hittünk benne, hogy ezzel együtt kicsit el is kábultunk. Nem vettük észre azt, ami történt. Legalábbis én biztosan nem. 

De Jézus nem az álmainkban keres bennünket, nem ott van jelen, hanem a valóságban. Ott bandukol velünk! Sőt, Jézus nem tud igazán jelen lenni az álmainkban, csak a valóságban, mert Ő Isten fia azért Isten és ember egyszemélyben, mert a valóságban van jelen. Ott van, ahol mi vagyunk. Nem akkor van jelen, amikor már majdnem tökéletessé váltunk valamilyen vallásos gyakorlat által. Nem akkor van jelen, amikor mi keressük, és nagyon buzgók vagyunk ebben! Nem úgy van, hogy egyre jobban átszellemülünk, és akkor egyre jobban ott van. Ő ott van. Jelen van, mindig. Csak a szemünk előtt van egy lepel, és nem látjuk őt. 

Mit tesz ekkor Jézus? Először hogy hallhatjuk meg őt? Ebben a történetben azt látjuk, úgy, hogy először kérdez. Szerintem sokan elmondhatják itt, hogy egyszer az életükben meghallották Jézus kérdését. Valahogy a szívünkben előjönnek a kérdések. Hogy vagyok én Istennel? Miben bízom? Mitől félek? Ezek a kérdések ott motoszkálnak bennünk, csak nemigen akarjuk őket meghallani. Úgy vagyunk, mint ezek az emmausi tanítványok, akik csak mondták, mondták. Nem nagyon engedték Jézust szóhoz jutni. Mi történt? És mondták a maguk látta, a maguk által értelmezett igazságot, mondták sérelmeiket, félelmeiket. De Jézus a kérdésével jelen volt és jelen van, mert Ő kíváncsi. Ő engedi ezt. Jaj, milyen sokan úgy magyarázzák az Isten dolgait, mint egy fejbecsapós játékot: Mondjad, de nem érdekel a kérdésed, én tudom rá előre a választ. Pedig ha Jézus jelen van az életünkben, akkor a kérdések körül érzékelhetjük valóságát. Nincs messze a kérdéseinktől, csak éppen nem biztos, hogy azokra válaszol, hanem mögéjük lát. De mi az oka annak, hogy ezek a tanítványok ilyen vakok maradnak? Itt Jézus azért mond egy kemény mondatot: Ó, ti rest és balga szívűek. A lustaságunk és a butaságunk valahogy összefüggenek, mert az ember szeret elterpeszkedni egy fotelban, és nem érti, nem tudja, de nem is keresi az igazságot. Jó minden úgy, ahogy van. Fáj, szomorú vagyok, de nem dolgozom azon, hogy ez másként legyen. Jézus ezzel szembesíti az emmausiakat. De ez a korholás nem bántja meg őket, hanem hallgatják, talán próbálják megérteni, mégsem nem értik. Ilyen kettősségben folyik ez a párbeszéd. 

Adja Isten, hogy életünk folyamán egyre jobban álmaink mögé láthassunk, és meghalljuk az élő, valóságos Jézust. Ámen. 

Fekete Ágnes

A szerző áhítata elhangzott a Kossuth Rádió Református Félóra című műsorának 2017. június 21-i adásában.